Kép forrása: ChatGPT
Egy német védelmi startup, a SWARM Biotactics bejelentése szerint programozható kiborg rovarrajokat telepített NATO-ügyfelek, köztük a Bundeswehr számára, hogy támogassák a közeli hatótávolságú felderítést városi és föld alatti környezetben. A technológia új, alacsony észlelhetőségű megoldást kínálhat az amerikai és szövetséges erők számára épületek, alagutak és romterületek feltérképezésére, ahol a hagyományos kisméretű drónok gyakran nehézségekbe ütköznek.
A vállalat célja, hogy biohibrid rovarrajokat alkalmazzon olyan felderítési feladatokban, ahol a mikrodrónok és földi robotok rendszeresen elakadnak. A katonai logika egyszerű: ha a katonák irányítható, szenzorokkal felszerelt rovarplatformokat juttathatnak be egy épületbe vagy föld alatti létesítménybe, a parancsnokok közel valós idejű helyzetképet kaphatnak anélkül, hogy felderítőcsapatot kellene kitenniük veszélynek, vagy zajos, könnyen észlelhető pilóta nélküli eszközt vetnének be. Stefan Wilhelm vezérigazgató egy nyilvános bejegyzésben közölte, hogy a cég „programozható kiborg rovarrajokat” épített, és ezeket fizető NATO-ügyfeleknél, köztük a Bundeswehrnél is telepítette, miután Európában és az Egyesült Államokban terepi teszteket végeztek.
A kiborg rovarok koncepciója kevésbé sci-fi, mint elsőre tűnik, inkább a hadseregek régi gyakorlatának folytatása, amely a természet működését vagy lemásolja, vagy közvetlenül integrálja a biológiát a technológiába. A rajtaktikák a hangyák és méhek viselkedéséből merítenek, a csapkodó szárnyú mikro légi járművek a rovarokat utánozzák, és számos tapadási vagy érzékelési megoldás származik biológiai mintákból. A biohibrid rendszerek egy lépéssel tovább mennek, mert magát az élőlényt tekintik az alapvető mobilitási és érzékelési platformnak, amelyhez minimális elektronikai réteget adnak az irányítás, a feladatkiosztás és a hálózatba kapcsolás érdekében. Ez azért fontos, mert a mozgás, az önkorrekció, a terephez alkalmazkodás és az energiatakarékosság biológiai szinten már az evolúció által megoldott feladat, így a mérnöki kihívás inkább a vezérlés, a miniatürizált szenzorok és a megbízható kommunikáció fejlesztése.
Németország az utóbbi időben kiemelt figyelemmel kíséri ezt a területet, miközben felgyorsítja védelmi innovációs és beszerzési folyamatait. Korábbi beszámolók szerint a SWARM Biotactics koncepciója például hátizsákszerű eszközzel felszerelt csótányokra épül, amelyek valós idejű adatgyűjtést tesznek lehetővé kamerák segítségével. Az elektromos ingerekkel történő vezérlés célja, hogy távolról irányítható legyen a rovarok mozgása ellenséges környezetben, például ellenséges állások felkutatásakor. Wilhelm szerint a platform élő rovarokra épül, amelyek neurális stimulációs rendszerrel, szenzorokkal és biztonságos kommunikációs modulokkal vannak felszerelve, és egyedileg vagy rajként autonóm módon is működhetnek. A tervezett alkalmazás nem széles körű felderítés, hanem az úgynevezett „utolsó 50 méter” feltérképezése olyan zsúfolt, GPS-mentes mikrokörnyezetben, ahol a hagyományos kisméretű pilóta nélküli légi rendszerek navigációs hibákba ütköznek vagy gyorsan észlelhetők, írja az armyrecognition.com.
Hogyan működnek a biohibrid rovarplatformok?
A rendszer alapja a rovarok mozgásának bioelektronikus vezérlése, amely általában beültetett elektródák segítségével stimulál bizonyos idegi struktúrákat vagy érzékszerveket, így kanyarodást, sebességváltozást vagy járásmódosítást idéz elő. Tudományos publikációk kimutatták, hogy csótány-alapú hibrid robotokat lehet irányítani a mellkasi idegdúc elektromos stimulációjával egy mikrokontrollert, rádiós adó-vevőt és akkumulátort tartalmazó „hátizsák” segítségével. Ugyanakkor a kontroll megismételhetősége kihívást jelent a biológiai egyedek közötti különbségek és a hozzászokás jelensége miatt. A SWARM Biotactics állítása szerint a különbséget a teljes architektúra adja, amely nem csupán szenzorokat rögzít az élőlényre, hanem integrálja a neurális interfészeket, a raj-autonómia szoftverét, a moduláris teherkezelést és a műveletirányítási eszközöket egy bevethető rendszerbe.
A versenytársak három területen jelennek meg: a hagyományos védelmi kutatások, az egyetemi biohibrid laborok és a teljesen mesterséges, rovarméretű robotika. Az Egyesült Államok például a DARPA HI-MEMS programján keresztül közel két évtizeden át vizsgálta a szorosan kapcsolt rovar-gép interfészeket felderítési célokra. Egyetemi kutatók Ázsiában automatizált eljárásokat fejlesztettek ki, amelyekkel körülbelül egy perc alatt szerelhető fel elektronikus egység egy csótányra, és publikált adatokat közöltek a kanyarodás és sebességcsökkentés mértékéről, valamint rajmozgásról akadályokkal teli terepen. Japán kutatócsoportok a tápellátás és az üzemidő problémájára koncentráltak, vékony, rugalmas napelemek alkalmazásával csökkentve az akkumulátor-függőséget. Eközben a teljesen mesterséges rendszerek, például a Harvard RoboBee projektje, laboratóriumi körülmények között működnek, de a terepi tartósság és az energiaellátás továbbra is kihívás.
Katonai következmények és stratégiai kérdések
A katonai alkalmazhatóság három fő tényezőtől függ: milyen szenzorokat képes hordozni a platform, mennyire megbízható az irányítás valós környezetben, és mennyire ellenálló a rendszer az elektronikai zavarásnak. A kamera csak az első lépés lehet, a döntő jelentőségű szenzorok közé tartozhat az akusztikus érzékelés, a vegyi detektálás vagy a rövid hatótávú rádiófrekvenciás térképezés, amely zárt térben is képes azonosítani embereket, motorokat vagy más kibocsátó forrásokat. A peremfeldolgozás csökkentheti az adatforgalmat, és több rovar adatait egyetlen taktikai képpé egyesítheti. Ugyanakkor a kis antennák és alacsony teljesítményű adatkapcsolatok sérülékenyek lehetnek a zavarásra, és az ellenség egyszerű fizikai ellenintézkedésekkel is reagálhat.
Stratégiai szinten a legvitatottabb állítás Wilhelm részéről az, hogy a rendszer „tenyésztéssel skálázható, nem gyárakkal”. Ez arra utal, hogy a platformok nagy számban állíthatók elő precíziós gyártás nélkül, ami jelentősen módosíthatja a költség- és utánpótlási logikát városi hadműveletek során. Ugyanakkor a biológiai alap új kihívásokat is hoz, például a tenyésztés ellenőrzését, a biológiai biztonságot, a szállítási szabványokat és az etikai felülvizsgálatot. Ezek a tényezők döntik el, hogy a kiborg rovarok speciális egységek eszközei maradnak-e, vagy a NATO doktrína szélesebb körben alkalmazott elemévé válnak. Rövid távon reálisnak tűnik, hogy szenzorokkal felszerelt biohibrid rajok kiegészítik a mikrodrónokat, áthidalva a katona látótere és az első szoba, alagútkanyar vagy romüreg közötti kritikus távolságot.
Kapcsolódó anyagok:
A láthatatlan fegyverkezés: így erősíti Kína nukleáris kapacitásait a háttérben
Kína kifejlesztett egy AI-tábornokot, mely képes önállóan irányítani a hadsereget
Franciaország 2040-re robothadsereget akar, az első robotokat már 2027-ben bevetné
Japán mesterséges intelligenciát és robotokat vetne be a hadseregbe
Amerika hadereje 2039-re részben robotizálódhat - nyilatkozta egy tábornok
A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT
TOP 5
