Miért jobbkezes az emberek többsége? A tudomány most megadhatja a választ

Az emberi evolúció egyik legkülönösebb rejtélye, hogy az emberek körülbelül 90 százaléka jobbkezes. Ez a jelenség szinte minden kultúrában megfigyelhető, miközben egyetlen más főemlős faj esetében sem alakult ki ilyen erős, populációszintű kézpreferencia. A tudósok évtizedek óta vizsgálják az agy, a genetika és a fejlődés szerepét a jobbkezesség kialakulásában, de arra továbbra sem volt egyértelmű magyarázat, miért vált az emberiség túlnyomó többsége jobbkezessé. 

Egy új kutatás szerint azonban a válasz két alapvető emberi evolúciós sajátossághoz kapcsolódhat: a két lábon járáshoz és az emberi agy jelentős növekedéséhez. Az Oxfordi Egyetem kutatói által vezetett tanulmány a PLOS Biology tudományos folyóiratban jelent meg.

A vizsgálatot Dr. Thomas A. Püschel és Rachel M. Hurwitz végezte az Oxfordi Egyetem Antropológiai és Múzeumi Néprajzi Karán, Chris Venditti professzor közreműködésével a Readingi Egyetemről. A kutatók összesen 2025 egyed adatait elemezték 41 különböző majom- és emberszabású fajból, írja a Phys.org.

A két lábon járás megváltoztathatta az emberi kezek szerepét

A kutatócsoport Bayes-féle modellezést alkalmazott, amely figyelembe veszi a fajok evolúciós kapcsolatait is. A tudósok több korábbi elméletet teszteltek annak megértésére, hogyan alakulhatott ki a kézdominancia. Vizsgálták többek között az eszközhasználat, a táplálkozás, az élőhely, a testtömeg, a társas viselkedés, az agyméret és a mozgás szerepét.

Az eredmények szerint az ember elsőre teljesen kilógott abból a mintából, amely a többi főemlős esetében magyarázta a kézhasználati szokásokat. Amikor azonban a kutatók két új tényezőt is beépítettek a modellbe, vagyis az agyméretet és a karok-lábak hosszának arányát, az ember már nem számított evolúciós különlegességnek.

A karok és lábak aránya az egyik fontos anatómiai jelzője a két lábon járásnak. A kutatás szerint amikor őseink felegyenesedtek és a kezek felszabadultak a járás feladata alól, új evolúciós nyomás alakult ki a finomabb kézmozgások irányába. Ez később a jobb kéz dominanciájának megerősödéséhez vezethetett.

A kutatók ugyanazokat a modelleket használva megpróbálták megbecsülni a kihalt emberelődök kézpreferenciáját is. Az eredmények szerint a korai emberszabásúak, például az Ardipithecus és az Australopithecus valószínűleg csak enyhe jobbkéz-dominanciával rendelkeztek, hasonlóan a mai emberszabású majmokhoz.

A Homo nem megjelenésével azonban a jobbkezesség fokozatosan egyre erősebbé vált. A kutatók szerint ez megfigyelhető volt a Homo ergaster, a Homo erectus és a neandervölgyiek esetében is, míg végül a Homo sapiensnél alakult ki a mai, rendkívül erős jobbkezes dominancia.

A hobbitember különleges kivétel lehetett

A kutatás egyik legérdekesebb eredménye a Homo floresiensis, vagyis az úgynevezett „hobbitember” esete volt. Az Indonéziában felfedezett kis termetű emberfaj esetében a kutatók jóval gyengébb jobbkéz-dominanciát valószínűsítenek.

A tudósok szerint ez összhangban lehet azzal, hogy a Homo floresiensis kisebb aggyal rendelkezett, és testfelépítése részben még a mászásra is alkalmazkodott, nem kizárólag a teljes két lábon járásra.

A kutatás eredményei egy kétlépcsős evolúciós folyamatot vázolnak fel. Elsőként jelent meg a felegyenesedett járás, amely felszabadította a kezeket a mozgás feladata alól. Ezt követően az emberi agy növekedése és átszerveződése tovább erősíthette a jobb kéz dominanciáját, amely végül szinte univerzális emberi tulajdonsággá vált.

Dr. Thomas A. Püschel szerint ez az első olyan kutatás, amely egyszerre vizsgálta az emberi jobbkezességgel kapcsolatos főbb elméleteket egyetlen átfogó rendszerben. A szakember úgy véli, hogy a jobbkezesség szorosan kapcsolódhat azokhoz a tulajdonságokhoz, amelyek leginkább emberré tesznek bennünket, például a két lábon járáshoz és a nagyobb agy kialakulásához.

A kutatók szerint a jövőben további kérdésekre is választ kell találni. Még mindig nem teljesen világos például, hogy az emberi kultúra milyen szerepet játszott a jobbkezesség megerősödésében, miért maradt fenn a balkezesség, illetve hogy más állatok, például a papagájok vagy a kenguruk végtagpreferenciája milyen mélyebb evolúciós összefüggésekre utalhat.

Kapcsolódó anyagok:

Hatodik érzékünk lehet: új kutatás szerint az ember is képes „távoli érintésre” – akár a madarak

A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Khusen Rustamov from Pixabay