Előszó pedagógusoknak

Kedves Pedagógusok!

Mint ismeretes, ma Magyarországon a fenntartható fejlődés témakörét még nem oktatják önálló tantárgyként az oktatási intézményekben, noha egyes vélemények szerint nyilvánvaló, hogy kellene. Ez nemcsak hazánkban, hanem az Európai Unióban is problémát jelent. Ezt a problémát elmélyíti az is, hogy nem lehet tudni, ez a tárgy mikor kerül önálló tananyagként bevezetésre a tagországokban.

Oktatási segédletünk összeállításakor ezért kénytelenek voltunk azokhoz a hagyományos tantárgyakhoz igazodni, melyek egyes témáikhoz, fejezeteikhez kapcsolódóan ugyan, de legalább foglalkoznak a fenntarthatósággal vagy a környezetvédelemmel. A segédlet anyaga így leginkább a földrajz, a biológia, kisebb mértékben a fizika és a kémia tantárgyak köré fonódik.

Ha felemás módon, de mégis tudjuk tehát oktatni a fenntartható fejlődést, felmerülhet a kérdés, mi is akkor a probléma?

A segédlet egyes fejezetei – lényegi elemként - szerves összefüggésben állnak egymással, így pl. a benzinnel működő autók és a szén-dioxid kibocsátás, az esőerdők pusztítása és a globális felmelegedés, a harmadik világ éhínsége és a segélyezés, stb., hisz mind egy okra vezethető vissza, az emberi cselekvőségre. Ilyen összefüggést hagyományos tankönyveink, mint pl. a földrajzkönyvek, nem mutatnak ki, de ez nem is feladatuk. Emiatt azonban az összefüggésben rejlő lényegiség, a jobb megértés lehetősége elvész. Elvész annak ellenére, hogy lelkiismeretes tankönyvíróink megpróbálták a fenntarthatóság fogalmait becsempészni abba a tantárgyba, - maradva a példánál, pl. a földrajzkönyvbe -, melynek gyakorlatilag nem is feladata e fogalmakat elemezni, a közöttük lévő koherenciát kimutatni.

Az összefüggések kiemelésére megváltozott életviszonyaink között viszont nyilvánvalóan szükség van, hisz a ma még iskolapadban ülő gyermek 5-10 éven belül fiatal felnőttként elektromos autót, vagy passzív házat akar majd vásárolni, utóbbira napelemet akar majd építeni úgy, hogy (ma még) nem is tudja, mit is jelent valójában az adott fogalom. Ezért ezen fogalmakat gyakorlati példák bemutatásával elemezni kell számukra, melyhez nélkülözhetetlen a mögöttes összefüggések kiemelése, oktatása.

Mivel ez nem történhet meg egyértelműen a hivatalos tananyag oktatása kapcsán, a segédlet - szó szerint - ehhez nyújt segítséget.

Ha már a segédlet olvasatakor megérthettük, miért is fontos a segédlet napi tananyagba való bevonása, már csak egy kérdés marad, hogyan.

Véleményünk szerint jelenleg az a leghatékonyabb módszer, ha a pedagógus, miután átolvasta a segédlet teljes anyagát, az ott fellelt hasznos fogalmakat, gyakorlati példákat beépíti mindennapi tanítási módszerébe, arról jegyzeteket készít, hisz módszerét egyedül ő ismeri a legjobban. Azt, hogy ezt hogyan teszi, abszolút az ő szuverén döntésének a következménye, mi nem írunk elő semmit.

Mindezzel elkerülhető az a fáradtságos munka, ami azáltal következne be, ha elkezdenénk a fogalmakhoz keresni a segédlet megfelelő részeit, pl. a napelemhez az energetika megfelelő alfejezetét. Noha a rendszer elviekben erre is képes, - hisz egy-egy címke keresőbe való beírásakor a segédlet egyből mutatja, az adott fogalom hol lelhető fel -, az összefüggések nem értelmezhetők megfelelően. Jobb tehát a kabátra varrni a gombokat, és nem a gombokhoz a kabátot.

A segédlet számonkérési rendszere, igazodva az egyszerű és érthető használat követelményrendszeréhez, szintén egyszerű. Azaz csak fel kell adni házi feladatként a segédletben (az egyes témák végén) található kérdésekből néhányat, vagyis a kérdéseket hozzá lehet illeszteni a hagyományos, tankönyvben fellelhető kérdésekhez.

Bízunk benne, hogy a közös munka eredményes lesz, és az oktatási segédlet mindennapos használatával mind több környezettudatos fiatal kerül ki az iskolákból és kezdi el önálló életét – a fenntarthatóság szem előtt tartásával!

Vélhetően néhány éven belül az EU orvosolni fogja az önálló tárgy hiányát, így remélhetőleg már a közeljövőben minden a helyére kerül, pl. a földrajz marad földrajz, a fenntarthatóság pedig fenntarthatóság – reményeink szerint külön tantárgyként.

A sikeres közös munka reményében,