Az emberi gazdaság szerkezete a múltban és a jelenben – Bevezető
A város, mint rossz településforma (l. A város menüpont) kellően példázta azt, hogy mikor kezdődött el a környezet és az erőforrások módszeres pusztítása, azaz a jólét érdekében az emberi gazdaság – freudi elvétésként az emberi gazdagság – szükségszerű kialakítása. Sokan ugyanis úgy gondolják, hogy környezetünk kizsákmányolása tömeges méreteket csak az energiaéhség kialakulásával, azaz az ipari forradalomtól öltött, de természetesen nem ez a kezdet. Azért nem ez a kezdet, mert mióta az ember elkezdett eszközöket használni, egyfajta irányt is szabott magának. Ezt lefordíthatjuk úgy is, hogy minden fejben dőlt el, vagyis az emberi elméből indult, alakult ki minden való világunkban megjelenő objektivitás.
Ahogy az előző fejezetben írtuk, az ókor elején jelent meg az ember elméjében egy igen rossz gondolat, amely aztán meghatározta egész múltját, jelenét és jövőjét. E gondolat alárendelt, elpusztítható elemnek, egyfajta szolgálónak tekintette a környezetet. Ennek megfelelően alakította az ember saját környezetét, és alakult mindig és mindenkor az emberi gazdaság is. Sajnos a rossz gondolkodás a mai napig tart.
Ha csak rátekintünk Sanghaj ultramodern központjára, vagy az épülő felhőkarcolókra Dubaiban, mindjárt érzékelhető a probléma. Ezek a városrészek az amerikai és a nyugat-európai modellnek felelnek meg, azaz a rossz energiafelhasználásnak, és a mérhetetlen hulladékképzésnek. Méltán hívják ezért az emberiség évezredeit a „hülyeség korának”.
Hogy a hülyeség korából átlépjünk a környezettudatos gondolkodás évszázadaiba, alapvetően át kell alakítanunk szemléletünket. Ehhez, nem vitás, először is egységes egészben kell gondolkodnunk, és minden további gondolatot ehhez a kezdőponthoz kell viszonyítani. Vagyis az embernek nemcsak a csúszómászót kell egyenrangúnak tekintenie a bunda vagy a toll mögött húzódó emlőssel vagy madárral, hanem az élettelennel (pl. az ásvánnyal) is. A környezettudatos ember tehát eleve mindent úgy tervez, hogy abszolút tekintettel van a környezetre és annak minden egyes élő vagy élettelen elemére.
Nem véletlen, hogy ott, ahol a szemléletmód megváltozott, az egységes egészben való gondolkodás, azaz az integráció alapkövetelmény. Ilyen az Európai Unió is, ahol a tudományos gondolkodásmódnak megfelelően a környezetpolitika – többek között – a magas szintű környezetvédelemre, az elővigyázatosság és a „szennyező fizet” elvére, a partnerségre és nem utolsó sorban az integrációra épül.
Az EU környezetpolitikája ma már környezettudatosan tervezi a jövőt is. „A jövőnk a mi választásunk” szlogennel fémjelzett program így például konkrétan megjelöli az új energiaforrások arányának növelését ahhoz, hogy az éghajlati változásokat kiváltó okok mérséklődhessenek, valamint, hogy kialakítható legyen a fenntartható erőforrás-használat és hulladékgazdálkodás.
Hogy miért teszi ezt az Unió? Nemcsak azért, mert oly kiválóság lenne, hanem azért is, mert a „minden fejben dől el” elve mellett már a szükség törvény bont elve is egyre nagyobb teret nyer. A jövőnk került ugyanis veszélybe a jelenünkben – ha megfelelően értelmezzük a fent írtakat – ami kiegészül azzal is, hogy nem is annyira mi, hanem inkább a jövő nemzedéke került veszélybe szójátékként a jövőben. Ez azonban nem teljesen igaz. A jövő nemzedéke veszélyben van már most is, mint ahogy mi is. Ezért akár nemes zöld gondolatoktól vezérelve, akár szükségből, már most mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy gyermekeink jobb jövőt örököljenek tőlünk, amit mi csak kölcsön kaptunk tőlük a mindennapok jelenéhez.
A megváltozott gondolkodásmód egy új paradigma, a zöldgazdaság születését vonja maga után világszerte, hisz a fentebb vázolt cél csak úgy érhető el, ha a zöld gondolatiságot az eddig rosszul megtervezett és kivitelezett gazdálkodásunkba integráljuk. „De mi is az a zöldgazdaság? Milyen alkotóelemei vannak és hogyan fejlődött ki, hogy mára a fosszilis energiahordozókon nyugvó világunkban egy lehetséges váltómodellként emlegetik.”[1]
A kérdésre sokféle válasz adható. Azonban a választ leginkább a jelen nemzedékéhez képest a jövő nemzedéke fogja megadni az elkövetkezendő 40 éven belül annak ellenére, hogy a ma még iskolapadban ülő korosztályt nemigen foglalkoztatja a fenntartható fejlődés kulcsfogalmainak a megismerése. Ha azonban akár 5-10 éven belül olyan uniós jogi szabályozást örököl, miszerint csak elektromos autót vagy passzív házat vásárolhat, szükségszerű lesz a kérdéssel foglalkoznia. Nem árt tehát előre tekinteni. Miért is?
Mert anyagi előnyökkel járhat, és arra akár karrier is építhető.
Mivel a fenntartható fejlődés kulcsfogalmai ma még természettudományos tárgyakban lelhetők (vagy nem) fel, e segédlet is e tárgyakhoz próbál idomulni. Miért? Mert ma még szükségszerűnek mutatkozik. A XXI. század emberét nem annyira a hősiesség kell, hogy jellemezze, hanem a megváltozott gondolkodásmód részeként az optimális alkalmazkodóképesség. Ugyanis evidens, hogy csak az alkalmazkodni tudó élőlény képes túlélni. Ehhez pedig megreformált (zöld) gazdaság és zöld gondolkodásmód kell az emberi társadalmakban.
Legfőképpen az egyre növekvő energiaéhség csillapításához.
