Azzal ma már mindenki tisztában van, mekkora gondot jelent a Földünket körülvevő ózonpajzs elvékonyodása, és az UV-B sugárzás felerősödéséért felelős ózonlyuk növekedése. A magas ózonkoncentrációt a magas napállás is segíti, így a nyári hőhullámok nem várt következményekhez vezethetnek.
Szélcsend és nyári forróság, egyenlő ózonszennyezés
A szeptember nem csupán a nyár, hanem a nyári szmogszezon végét is jelenti. Rövidülnek a nappalok és gyengül a napsütés ereje, amivel a talaj közeli ózon a számítások szerint nem fogja meghaladni a hatot a tíz pontos szennyezési indexen. Ez jó hír Európának, mivel a felszín közelében az ózon negatív hatásai kerülnek előtérbe.
Ilyen többek közt a fémek korróziója, a gumi és műanyag felületek károsítása és nem utolsó sorban a növényzetre gyakorolt negatív hatás.
A három oxigénatomból álló instabil molekula növekedése az élővilágra gyakorolt negatív hatása mellett a növényeknél számos anomáliához, például növekedési rendellenességekhez, szárelhaláshoz, terméscsökkenéshez vezethet, így veszélyezteti az élelmiszerforrásainkat.
Mérések szerint az idei nagy-britanniai nyár a szmog szempontjából három fontosabb időszakra oszlott: a kora júliusi hőhullám Anglia és Wales jelentős részét sújtotta, kora augusztusban délről nyugat felé terjedt, majd egészen a hónap végéig folytatódott egész Skóciát és Angliát érintve.
Ez járult hozzá a magas ózonkoncentráció kialakulásához, melynek alapfeltétele a magas napállás,
amely megfelelő mennyiségű besugárzást biztosít a fotokémiai reakciók lezajlásához.
Ezért emelkedhet meg jelentősen szélcsend esetén, egy-egy derült nyári napon a nagyvárosi és forgalmas környezetben az ózonkoncentráció. Ráadásul a légáramlatok akár több száz kilométerre is elszállítják az ózondús levegőt, ahol az ózonbontó anyagok hiánya miatt szintén magas ózonkoncentráció alakulhat ki.
Búcsú a zöld levelektől
A nyáridei szmogban az ózon alapértéken is meghatározó szennyezőanyagnak számít. Ez igen káros lehet az egészségünkre és ugyanilyen romboló hatással van a növényekre is.
Az ózon közvetlenül árt nekik, oxidálja és pusztítja a zöld leveleiket,
a növekedésük magas felszín közeli ózonszint esetén lelassul. A légszennyezés évszázadok óta teszi tönkre a növényvilágot.
A Viktoriánus korban közönséges platánfákat ültettek a városközpontokban, mert ezek fák ellenállóak a szén égéséből származó kénnel szemben. Pusztuló erdőkről készült képek az 1980-as években igen jól illusztrálják azt a kárt, melyet az ipari és közlekedésből származó szennyezés okozhat a fákban, sőt ami még fontosabb a földben, melyből kinőnek.
Csökkenő búzamezők
Az ózonnak közvetlenül a termőföldre nincs hatása, helyette azonban rombolja a növények leveleit és megfosztja őket száruktól. Kicsi, sápadt, sárga, krém vagy bronz színű, parányi méretű foltokat okoz, mindezt együttesen. Súlyosan roncsolja a növényi sejteket, miközben levélelhalást, terméshozam csökkenést és anyagcserezavart okoz.
A Nature magazinban közelmúltban megjelent tanulmány szerint az ózonkoncentráció megnövekedett mértéke miatt az erdők ma már csak korlátozott mértékben tudják betölteni az úgymond „szénraktár” szerepet.
A kutatást végző brit kutatócsoport rámutatott, hogy
a magas ózonkoncentráció csökkenti a fotoszintézis arányát,
ami a növények által elnyelt széndioxid mennyiségét jelentősen befolyásolja. Emellett kimondta azt is, hogy a széndioxid és ózon kölcsönhatása minkét gáz koncentrációjának növekedését eredményezi, ezáltal csökkenhet a növények széndioxid felvételi képessége, mert bezáródnak a levelek pórusai.
A folyamat Európában leginkább az olyan fontos alapanyagok, mint a búza, a krumpli és a cukorrépa terméshozamára lehet hatással. A Leed és York Egyetemek kutatói úgy becsülik, hogy a megnövekedett ózonkoncentráció minimum 3 százalékkal csökkentheti az európai búzamezők méretét.
(Jeki Gabriella összeállítása)
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
2060-RA TŰNHET EL TELJESEN AZ ÓZONLYUK
A kép csak illusztráció, forrás: pixabay
TOP 5
