Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

Csernobil rádioaktivitás sugárzás atomkatasztrófa Bajorország erdő vaddisznó 

Harmincöt évvel a csernobili atomerőmű-katasztrófa után is veszélyes a radioaktív szennyezés mértéke a Bajorország déli területein található erdőkben.

Az 1986-os reaktorbalesetet követően hozta létre Nyugat-Németország a Müncheni Környezetvédelmi Intézetet, amelynek feladata a sugárveszély mértékének felmérése azóta is. Az intézet kutatói ismét sugárzásra figyelmeztetnek a Cézium-137 izotóp magas koncentrációja miatt.

A Cézium-137 harmincéves felezési idejű izotóp, amely az 1986-os katasztrófát követően bemosódott a talajszint alá, így az erdei ökoszisztémában mérhető koncentrációjuk ma is nagyon magas, írta meg elsőként a Qubit a Times cikke nyomán.

A mérések alapján a szennyezett területen szedett ötszáz grammnyi erdei gomba elfogyasztása akkora sugárdózissal járna, mint egy mellkasi röntgen. Az ehető gombák közül a sárga gereben és a barna tinóru tartalmazza a legmagasabb Cézium-137-koncentrációt.

A müncheni intézet egy folyamatosan frissülő térképen jelzi, hol találtak szennyezett gombákat, illetve arra kérik a gombaszakértőket és a lakosságot is, ne csak a hagyományos bevizsgálási módszereket alkalmazzák az ősszel szedett gombák kategorizálásakor.

Figyelmeztetik azokat is, akik gyakran vagy nagyon nagy, értsd több tíz kilós mennyiségben fogyasztanak erdőből származó gombát, hogy fennáll a veszély, túllépik vele az éves biztonsági határértéknek számító egy mSv-t.

A szennyezés főként a fenyvesek területein magas, ugyanis a radioaktív részecskék itt tűlevelekben felhalmozódva kerültek a talajba. A Starnbergi-tó környékén például egyes gombákban, cserjékben és az ezekkel táplálkozó állatokban is magas a sugárszennyezettség.

Az Európai Unió által meghatározott biztonságos szintnél százszor magasabb sugárzási értéket mértek például a területen élő európai vaddisznókban.

Forrás - A nyitókép csak illusztráció, forrás: Tommy_Rau képe a Pixabay -en.