A kép csak illusztráció (Forrás: Unsplash)
Évszázadok óta tartja magát a hiedelem, hogy a Fekete Halál villámgyorsan söpört végig Ázsián, a Selyemút mentén, miközben kereskedővárosokat és falvakat pusztított el.
Most azonban a szakértők kimutatták, hogy ez a kép téves – és mindössze egyetlen, félreértett irodalmi műből ered, írja a University of Exeter News.
Egy arab költő félreértett története alakította a történelemképünket
A modern leírások, amelyek szerint a pestis néhány év alatt Ázsiától a Földközi-tengerig terjedt, egy 14. századi arab „maqāma” szó szerinti félreértelmezéséből származnak. Ez a műfaj a költészet és a próza keveréke, gyakran egy „vándorló tréfamester” történetét meséli el. A szóban forgó művet Ibn al-Wardi, aleppói költő és történetíró írta 1348–1349-ben, ám későbbi kutatók tévesen történelmi forrásként kezelték.
A Fekete Halált okozó baktérium, a Yersinia pestis valóban Közép-Ázsiából származik, de a genetikai vizsgálatok szerint nem terjedhetett olyan gyorsan, ahogy a „Gyors Átvonulás Elmélete” állítja. Ezt az elméletet kizárólag Ibn al-Wardi írásának szó szerinti olvasata táplálta, amely szerint a kórokozó alig egy évtized alatt tette meg a több mint 3000 mérföldes utat Kirgizisztántól a Fekete- és Földközi-tengerig.
A kutatás szerint azonban Ibn al-Wardi írása egy allegorikus történet volt: a pestist egy vándorló tréfamesterként személyesítette meg, aki tizenöt év alatt pusztította el egymás után Kínát, Indiát, Perzsiát, majd végül Egyiptomot és a Levantét. A félreértés abból adódott, hogy a szerző későbbi történelmi műveiben is idézett ebből a költeményből, így azt a krónikások tévesen tényként értelmezték.
Egy mítosz, amely beépült a történelembe
A tanulmányt Muhammed Omar, az Exeteri Egyetem arab és iszlám tanulmányok doktori hallgatója, valamint Nahyan Fancy, az iszlám orvostörténet professzora készítette. Kimutatták, hogy a 15. századi arab történetírók, majd később az európai tudósok is forrásként hivatkoztak a műre, megalapozva ezzel egy téves történelmi narratívát.
„Minden út, amely a pestis gyors ázsiai terjedéséről szóló téves elképzeléshez vezet, ehhez az egyetlen szöveghez tér vissza” – mondta Fancy professzor. „Ez a történet lett a pókháló közepe, amely köré az összes mítosz szövődött.”
A „maqāma” műfaja a 10. század végén született, és a 12. századtól vált rendkívül népszerűvé az arab irodalomban. A 14. századi mamlúk írástudók különösen kedvelték, és számos ilyen művet – köztük pestisről szóló történeteket – ma is őriznek a világ könyvtáraiban. A műveket eredetileg egyetlen ülésben, hangosan olvasták fel, szórakoztató és tanító célzattal.
Ibn al-Wardi „Risāla”-ja legalább három, pestisről szóló maqāma közül az egyik volt, amelyet 1348–1349-ben írtak. A kutatók szerint ezek a művek értékes bepillantást nyújtanak abba, hogyan próbálták a középkori közösségek feldolgozni a járvány okozta félelmet és veszteséget.
Fancy professzor szerint az ilyen írások nemcsak a járvány lefolyásáról szólnak, hanem arról is, miként segítette a kreativitás az embereket a túlélésben. „Ahogyan a Covid–19 járvány idején is sokan főzéssel, művészettel vagy írással próbáltak megbirkózni a helyzettel, a 14. században a maqāma volt a kifejezés egyik formája” – magyarázta.
A szakértők úgy vélik, hogy a pestis valódi történetének újraértelmezése segíthet jobban megérteni a korábbi járványok társadalmi hatásait is, például az 1258-as damaszkuszi vagy az 1232-es kaifengi kitörést. Bár a maqāmák nem pontos történelmi források, mégis felbecsülhetetlenül értékesek, mert megmutatják, hogyan élték meg az emberek a történelem egyik legsötétebb időszakát.
Kapcsolódó anyagok:
Újabb haláleset Arizonában: a pestis továbbra sem tűnt el Amerikából
| Újból búbópestises eseteket jelentettek orvosok |
|---|
Megjósolhatja a MI a következő világjárványt? Egy új tanulmány szerint igen
Kiderült, miért volt képes legalább 20 millió embert megölni a spanyolnátha
Kiderült, mi lehet a rejtélyes betegség Kongóban
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by 𝕶𝖚𝖒𝖆𝖘 𝕿𝖆𝖛𝖊𝖗𝖓𝖊 on Unsplash
TOP 5
