A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
Egy nemzetközi kutatócsoport, a Bázeli és a Zürichi Egyetem szakembereinek vezetésével, történelmi jelentőségű áttörést ért el: sikerült rekonstruálniuk a spanyolnáthát okozó influenza vírus genetikai állományát egy 1918-as svájci mintából.
A kutatáshoz az UZH (Zürichi Egyetem) Orvostörténeti Gyűjteményének egyik több mint 100 éves, formalinban tárolt mintáját használták, amelyet egy 18 éves, a világjárvány első hullámában elhunyt betegből vettek boncolás során. A spanyolnátha – vagy más néven az 1918–1920-as influenza világjárvány – világszerte 20–100 millió áldozatot követelt, és mindmáig a legpusztítóbb influenzajárványként tartják számon, írja a news.uzh.ch.
A svájci vírus már akkor emberhez volt alkalmazkodva
A rekonstruált svájci vírusgenom összehasonlítása a korábban Németországból és Észak-Amerikából származó genomokkal kimutatta: a svájci vírus már a járvány kezdetén három kulcsfontosságú emberi adaptációval rendelkezett. Két mutáció segítette a vírus ellenállását az emberi immunrendszer egyik antivirális komponensével szemben, amely általában megakadályozza a madárinfluenza-szerű vírusok emberre történő átterjedését. A harmadik változás a vírus sejthártyáján található fehérjét érintette, amely ezáltal könnyebben kötődött emberi sejtekhez – fertőzőbbé és ellenállóbbá téve azt.
Egy új technológia segített az ősi RNS feltárásában
Az influenza vírus genetikai információját RNS formájában hordozza, amely jóval instabilabb, mint a DNS, és könnyen lebomlik. A kutatók ezért egy új módszert fejlesztettek ki, amelynek segítségével megnövelhető az ősi RNS-töredékek visszanyerésének esélye. Ez a technika mostantól más régi vírusok genetikai kódjának feltárására is alkalmazható, és megerősíti a visszanyert adatok hitelességét.
A kutatás során az UZH Orvostörténeti Gyűjteménye, valamint a berlini Charité Egyetem orvostörténeti múzeuma is kulcsfontosságú szerepet játszott mintaforrásként. A szakemberek hangsúlyozzák: ezek az orvostörténeti gyűjtemények felbecsülhetetlen értéket képviselnek a régi vírusok tanulmányozásában, mégis keveset használjuk ki e lehetőséget.
Kulcs az új járványok megértéséhez
Verena Schünemann paleogenetikus szerint ez az új ismeret nagyban hozzájárulhat jövőbeli világjárványok jobb megértéséhez. A vírusok emberhez történő alkalmazkodásának hosszú távú dinamikája alapján olyan prediktív modellek hozhatók létre, amelyek segítenek felkészülni hasonló pandémiás helyzetekre. Ehhez azonban még több hasonló genomrekonstrukcióra és hosszabb távú elemzésre van szükség. A múlt tanulságai így lehetnek a jövő biztonságának alapjai.
Kapcsolódó anyagok:
Millió ember életét követelhetik a szuperbaktériumok, miközben nincs elég pénz a kutatásukra
Szuperbaktériumok fenyegetése: 2050-re milliók halálát okozhatják
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Lela Maffie from Pixabay
TOP 5
