A FAO „Save and Grow” (óvd meg és termelj) módszerének széleskörű alkalmazása révén teljesíthetők az éghajlati és a fenntartható fejlődési célok.
Elérhetővé váltak az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) gyakorlati ajánlásai a világ legfontosabb gabonáira (kukorica, rizs, búza), amelyek az elfogyasztott kalóriák 42 %-ért és a proteinbevitelünk 37 %-ért felelnek, hogy azok termesztése az ökoszisztéma javára váljon.
Az új kiadvány egyrészt különböző esettanulmányokon keresztül bizonyítja, hogy a FAO által is javasolt Save and Grow módszer sikeresen alkalmazható, másrészt egyben egy gyakorlati útmutató is arról, hogyan tudja a világ elérni az új fenntartható fejlődési menetrend célkitűzéseit.
„A szegénység felszámolásához és a klímaváltozás megállításához kapcsolódó nemzetközi kötelezettségvállalásainkhoz egyfajta paradigmaváltás szükséges, hogy egy fenntarthatóbb és befogadóbb termelés révén biztosítsuk a növekvő igényeinket,” mondta José Graziano da Silva, a FAO főigazgatója, előszavában, utalva a közelmúltban elfogadott fenntartható fejlődési célokra és a párizsi klímatárgyalásokra (COP21). Miközben a világ gabonakészletei rekordméreteket öltenek, termelési módszereink nagyon bizonytalanok a talajvíz kimerülése, a környezetszennyezés, a biológiai sokféleség csökkenése és egyéb problémák miatt – pontot téve a zöld forradalom korszakára. Miközben a világ élelmiszertermelését 60 %-kal kellene növelni, hogy képesek legyünk ellátni a föld várható népességét 2050-ben is. Ez komoly kihívás elé állítja a hatékonyság terén a kis családi gazdaságokat, akiktől a terményeink nagy része származik.
A Save and Grow egy átfogó módszer egy környezetkímélő, fenntartható és mindemellett termelés-intenzív mezőgazdaságért, ami tekintettel van környezeti erőforrásainkra, részben a kémiai vegyületek használatának mérséklése révén, és javítja a gazdálkodók pénzügyi helyzetét. Már ebből a rövid összefoglalóból is látható, hogy ez a termelési minta a fenntartható fejlesztési célok és az éghajlatváltozás elleni tervezett lépések irányába mutat. A gyakorlatban ez jelentheti fák ültetését, amelyek Malawiban és Zambiában a kukoricaföldeken biztosítanak árnyékot a növényeknek, növényi maradványok talajtakaróként való használatát a szántóföld boronálását követően, egy módszer amit a kazak sztyeppéken alkalmaztak búza termesztésekor, vagy gyakran a „vágd le és mulcsold” újszerű alkalmazását, például Közép- és Dél-Amerikában. Most megérett az idő, a sporadikus példákra építve, az átfogó és ambiciózus nemzeti programokhoz, olvasható szintén az előszóban.
12 tény az élelmezés helyzetéről
A világ országai tavaly megállapodtak a következő 15 év fenntartható fejlődési menetrendjében, ahol kiemelt helyen szerepel az a törekvés, hogy 2030-ra teljes mértékben felszámoljuk az éhezést (ZeroHunger). Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) összegyűjtött 12 érdekes és olykor meglepő tényt az élelmezés helyzetéről, hogy tisztában legyünk azzal, hol állunk jelenleg ebben a folyamatban. Részletek >>>
A módszer lényege
A Save and Grow gyakorlatilag különböző technikák tárházát takarja, amelyek mind a természetes biológiai és ökológiai folyamatok segítségével teszik lehetővé, hogy többet termeljünk kevesebből. Ennek öt, egymást kiegészítő eleme:
- környezetkímélő mezőgazdaság, ami a talajművelés helyett a talajtakaró és vetésforgó alkalmazását jelenti,
- a talaj állapotának javítása, nitrogén-megkötő növények termesztésével, amelyek kiválthatják a drága műtrágyákat
- körültekintőbb fajtaválasztás a magasabb hozamú, ellenállóbb és táplálóbb növények előtérbe helyezésével
- hatékony vízhasználat
- integrált növényvédelem, vagyis a rossz kártevő természetes ellenségeinek bevetése kémiai rovarirtók helyettEgy klasszikus, és manapság elég elterjedt példa Kínából, a rizs-hal rendszer, amikor a gazdálkodók az elárasztott rizsföldekre halakat telepítenek. Az állatok fő feladata a kártékony bogarak, gombák és gyomok irtása – a növényvédő szerek szerepét átvéve, de egyúttal élelemmel vagy egy plusz bevételi forrással is ellátják a farmert.
A FAO becslése szerint - olvasható a kötetben - a világ rizsföldjeinek 90 %-án lenne alkalmazható ezen módszer, miközben Kínán kívül a kontinensen mindössze 1 %-ban éltek a rendszer kínálta előnyökkel. Az indonéz kormány a közelmúltban tett lépéseket, hogy az országban egy millió hektáron ezzel az integrált technológiával történjen a rizstermesztés.
Előhelyek kialakítása
Az ökoszisztéma alapú megközelítés a Save and Grow központi eleme. Ezt a szemléletmódot követve Afrikában egyes kistermelők úgy védekeznek sikeresen egy őshonos moly ellen, aminek a lárvája a kukoricát támadja, hogy a kukorica közé koldusgyomot, egy hüvelyes növényt vetettek, a földek köré pedig napier füvet, (amit később állati takarmányként hasznosítanak). Ez utóbbi feladata a rendszer beindítása, míg a koldusgyom kémiai vegyületeivel odacsalogatja a molyok természetes ellenségeit továbbá megzavarja magukat a lepkéket is, hogy azok inkább a napier fűbe rakják petéiket. Ezzel a módszerrel a monokultúrákhoz képest kisebb földterületen a Viktória-tó körüli farmerek 75 %-a háromszor nagyobb hozamnak örülhetett az aratási szezonban, a fűfélének köszönhető haszonállat állomány növekedését nem is említve.
Modern eszközök
High-tech eszközök segítenek, hogy ez a globális módszer révén a természeti és emberi igények közötti végre egyensúlyt teremtsünk. Kézi optikai szenzorokkal meghatározható a növény nitrogéntrágya-igénye, lézeres precíziós talajszintezéssel magasabb termelékenység érhető el kevesebb vízhasználat mellett – ez utóbbi Indiában például akár 40 %-os vízmegtakarítást is jelentett. Az ilyen termelési rendszerek alapja a tudás, főként a helyiek ismeretei és igényei, hangsúlyozzák a FAO szakértői.
A döntéshozók szerepe
A gazdálkodók gyakran látják a változás előnyeit, ám mivel azok nem minden esetben azonnal érvényesülnek, a Save and Grow esetében is szükség van stabil intézményi keretek kialakítására.
A döntéshozóknak ösztönzőket kell kínálni a gazdáknak az eddigi termelési módszerek elhagyására, a vetésforgó alkalmazására és közben eszközöket kialakítani (pl. biztosítás, szociális intézkedések, hitel-eszközök), amelyekkel csökkenthetők a kockázatok. A széleskörű alkalmazáshoz a kormányzati szinten kívül a nemzetközi szervezetek, a civil és a privát szféra elköteleződése is szükséges.
Kazahsztán példája mutatja, hogy a környezetkímélő mezőgazdaság megéri a befektetést. Kezdetben a szél okozta talajerózió ellen vetették be az 1960-as években, 2000-től azonban a FAO segítségével elterjedhetett a szántás elkerülésére épülő módszer, amellyel a hóból és csapadékból összegyűlő folyadék a talajban marad, alacsonyabb munkaerő- és üzemanyag-költségek mellett 25 %-kal növelve a búza-termésátlagot. 2011-ben a kormány célzott támogatási rendszert indított el ezen gyakorlat további terjesztésére, amit napjainkban már a 19 millió hektár bevetett terület felén alkalmaznak.
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
TÖBB ÉLELMET AKARNAK, MÉGIS ÉHINSÉG JÖHET
A TALAJT SENKI SEM SZÁNTJA, ÁSSA A TERMÉSZETBEN, MÉGIS TEREM - IVÁN KONYHAKERTJE
NEM KAPÁL, NEM GYOMLÁL, CSAK ELSZÓR 50 FÉLE MAGOT, MÉGIS VIRUL HOLZER KERTJE…
NEM KAPÁL, NEM GYOMLÁL, CSAK ELSZÓR 50 FÉLE MAGOT, MÉGIS VIRUL HOLZER KERTJE 2. RÉSZ
Kép: Laurent Dubdule / MTI
TOP 5
