A kép csak illusztráció (Forrás: Freepik)

A mesterséges intelligenciáról (MI) szóló viták gyakran a munkahelyek automatizálására összpontosítanak — vagyis arra, hogyan válthatják ki az algoritmusok az emberi munkaerőt hatékonyabb és költséghatékonyabb módon.

Ritkábban kerül szóba azonban, hogy akár a legfelsőbb vállalati vezetők — például a vezérigazgatók — pozíciója is veszélybe kerülhet, írja a PRAVDA.

hirdetés

Egyre többen gondolják úgy, hogy a felső vezetői munkakörök egyes kulcsfeladatai — mint például összetett döntések meghozatala, pénzügyi tervezés vagy piaci trendek felismerése — során az MI objektivitása és fáradhatatlansága komoly előnyt jelenthet. Egy 2023-as, a Harvard és az MIT közreműködésével működő edX platform jelentése szerint a megkérdezett vezetők 47%-a véli úgy, hogy a vezérigazgatói szerepkör legalább részben, sőt akár teljesen is automatizálható lenne.

Ez nem csak technológiai, hanem gazdasági kérdés is

Az Egyesült Államokban egy vezérigazgató fizetése átlagosan 290-szerese egy átlagos dolgozó bérének — derül ki a Gazdaságpolitikai Intézet adataiból. Egy ilyen pozíció MI-vel történő helyettesítése tehát óriási megtakarítást jelenthetne.

De vajon mit mutatnak a gyakorlatban az adatok? A Cambridge-i Egyetem Üzleti Iskolájának kutatói 2024 februárja és júliusa között egy nagyszabású kísérletet folytattak le, amelyben 344 fő — köztük hallgatók, friss diplomások és banki felsővezetők — vett részt. A résztvevők egy olyan szimulációban szerepeltek, amely egy nagy amerikai autógyártó cég vezérigazgatói kihívásait modellezte. A cél az volt, hogy döntéseikkel minél hosszabb ideig a pozíciójukban maradjanak, miközben maximalizálják a részvényesi értéket.

A legjobban teljesítő két diák és két felsővezető teljesítményét ezután összevetették az OpenAI GPT-4o nevű nyelvi modelljének döntéseivel. Az eredmények meglepőek voltak: a mesterséges vezérigazgató döntései következetesen felülmúlták az emberekét, és már három pénzügyi év alatt nagyobb profitot termelt, mint a legjobb emberi játékos.

Ám volt egy jelentős gyengeség: az MI hamarabb „elbukott”, azaz hamarabb menesztette a szimulált igazgatótanács, mint az embereket. A probléma gyökere az volt, hogy a gépi vezérigazgató rövid távú nyereségoptimalizálásra törekedett, míg az emberek hosszabb távú, óvatosabb stratégiákat alkalmaztak. Az emberi vezetők így jobban kezelték a válsághelyzeteket, például egy piaci összeomlást vagy világjárványt, amelyek váratlanul megtörték a növekedési trendeket.

A kutatók megjegyezték, hogy még a legfelsőbb vezetők között is akadtak olyanok, akik túlzottan bíztak a rendszerben, és ez a hozzáállás — hasonlóan az MI-éhez — hozzájárult a bukásukhoz.

Miközben a tudományos kísérletek alátámasztják az MI potenciálját a vezetésben, nem szabad figyelmen kívül hagyni a humán tényezőt. Egy másik, informálisabb kísérlet során Mark Dent újságíró három nehézségekkel küzdő céget (Southwest Airlines, Nike, Starbucks) bízott a Claude nevű chatbotra, hogy próbálja meg azokat újra nyereségessé tenni. A Claude által javasolt stratégiák nem tértek el jelentősen a valódi vezérigazgatók intézkedéseitől — főként azért, mert a chatbot is az ő nyilvánosan elérhető döntéseikből tanult.

Érdekes különbség azonban volt: Claude érzékenyebben kezelte az ügyfelekkel és alkalmazottakkal kapcsolatos kérdéseket. Inkább a korai nyugdíjazást vagy munkaidő-csökkentést javasolta elbocsátások helyett, és nagyobb figyelmet fordított a vásárlók tájékoztatására is. Ugyanakkor gyenge pontjai is voltak. Nem rendelkezett a motiváláshoz és tárgyalásokhoz elengedhetetlen személyes és szociális készségekkel, és hajlamos volt a bizonytalanságra, illetve könnyen befolyásolható maradt.

A cambridge-i kutatók mindezek alapján úgy vélik, hogy az MI valóban segítheti a döntéshozatalt és növelheti a produktivitást, ám a végső döntések meghozatala továbbra is az emberek felelőssége kell, hogy maradjon. Ennek két fő oka van: egyrészt az emberi intuíció, hosszú távú stratégiai gondolkodás, etikai érzék és empátia továbbra is nélkülözhetetlen. Másrészt az MI jogi státusza továbbra is tisztázatlan. Jogi felelősségre vonhatóság híján könnyen előfordulhat, hogy egyes vállalatok épp az elszámoltathatóság elkerülése miatt alkalmaznak mesterséges vezetőket.

Erre példa a 2024 februárjában történt eset, amikor a kanadai bíróság az Air Canadát kártérítésre kötelezte, mert chatbotjuk félrevezető információt adott egy gyászoló utasnak. A légitársaság azzal védekezett, hogy nem vállal felelősséget a chatbot által adott tanácsokért — a bíróság viszont kimondta: a digitális asszisztens is a cég képviselőjének számít. A kérdés tehát nem az, hogy az MI alkalmas lehet-e vezetői pozíciókra. Sokkal inkább az, hogy készen áll-e a társadalom, a jogrendszer és a gazdaság egy olyan világra, ahol a hatalmat nem emberek, hanem algoritmusok gyakorolják.