Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

acsibemell_sonka.jpg

Mariska néni jó 100 éve a hagyomány szerint termesztett kertjében zöldséget és gyümölcsöt, tartott állatokat a gazdaságában. Aligha volt környezettudatos, pontosabban nyilván nem ismerhette azokat a problémákat, melyekkel a ma embere küszködik, csupán „tette a dolgát”. Mai szemmel nézve mégis környezettudatosan.

A 100 évvel ezelőtti gazdaság körkörösségre épült, a parasztember gyakorlatilag mindent felhasznált, szemetet, szemben a városi emberrel, nem termelt. A kerti vagy a konyhai hulladék pl. az állatokhoz vagy a komposzthoz került, míg az állati hulladékból, pl. a tollból párna készült.

Kérdés, hogy megvalósítható-e mindez manapság. E célból készült az Ökológiai Intézet alább elérhető filmje, mely a Mariska néni a konyhában címet kapta. A rövid videó példákkal mutatja be, hogyan térhetünk vissza őseink hagyományos, ma már környezettudatosnak hívott életviteléhez.

akomposzt1.jpg

Első körben Mariska néni a kerti komposztálót mutatja be, mely sok hulladéktípust magába foglal, kezdve a gazoktól a tojáshéjon át a hasznos növények száráig. Mint mondja, ebből a komposztból 2-3 év múlva „finom” termőföld lesz. (Mindezt azért is érdemes hangsúlyozni, mert a városi ember a lakásában nem tud termőföldet „gyártani”, ebbéli törekvései rendre kudarcba fulladtak. Nem megoldott a zöld hulladék visszagyűjtése sem az erre hivatott szervezetek által, bár egyes ígéretek szerint pár éven belül Magyarország a hulladékok felét lesz képes visszaforgatni.)

Arra azért a városi embernek is lehetősége van, hogy kifejezetten a városra tervezett komposztálókban hasznosítsa újra a hulladékot, - ha van a társasháznak egy erre a célra felhasználható területe -, így a díszvirágoknak csak lesz termőföld-utánpótlás, a kert pedig szép és illatos lesz, de a komposztföld „megtermelésével” akár az is megoldható, hogy paradicsom, paprika teremjen a dísznövények helyett.

b_700_700_16777215_00_images_thumbnails_akomposzt2.JPG

A zöldségek és gyümölcsök tartósítása is nélkülözhetetlen feladata volt a háziasszonynak. Befőtt, szörp és lekvár készült a gyümölcsökből, savanyúság a zöldségekből, ellátva így az egész családot télen, amikor nyugovóra tért a természet. 100 éve még nem ismerte, ismerhette a parasztember a vegyszeres tartósítást, így e szerektől nem is betegedhetett meg az ember. Gyümölcsből készült gyümölcsöt evett, és nem cukrozott gagyikat fogyasztott, olyanokat, melyek sohasem kerülhettek volna egy egészségesen élő család kamrájába. A tartósítás régi receptjei, köszönhetően az internet adta lehetőségeknek, ma is könnyen elérhetők, így akár a városi ember is tud magának befőttet, szörpöt, lekvárt és savanyúságot készíteni, csak meg kell keresnie az autentikus forrásokat.

Amint hidegre fordult az idő, disznót, marhát és más jószágot is lehetett vágni, így a kamra kiegészült különféle disznyóságokkal, finom (szárított és sózott, ezáltal így tartósított) húsokkal, kolbásszal, szalonnával, pörccel is. Ezek bármikor fogyaszthatók voltak, míg a vasárnapi ebédekhez frissen vágták a szárnyasjószágot, és úgy ették. Kolbászt készíteni ma is sok helyen látni, még a városokban is, egyes piacokon pedig aznap vágott és tisztított tyúkot, kacsát lehet venni, megfőzni ebédnek. Sokan, ha megkóstolják az eredeti recept szerint készült virslit, nem értik, miért más, miért jobb az íze. Eláruljuk, húsból készült ízfokozó és más adalékanyagok nélkül. Egy-egy termékre, így pl. a csibemell sonkára az „előállító” méltán lehet büszke. (A csibemell sonka receptje ide kattinva érhető el.)

Egy parasztgazdaságban tejből készültek a sajtfélék, a túró, a tejföl, a kefir, aminek ma is nagy divatja van, és nem csak vidéken. Egyes FB csoportokban „diadalittasan” mutatják be házi termékeiket a készítők, amiket aztán mások is kipróbálnak, terjesztvén az igét, hogy mely bolti gagyinak milyen is volt hajdanában az íze, az állaga.

Eleink pálinkát, bort és mézsört is készítettek.

Nem véletlenül itt, 6.20-nál hagyjuk abba a film „magyarázatát”, bár nyilvánvaló, hogy nem a hathúszassal jöttünk. Akit továbbra is érdekel, milyen múltbéli példákból meríthetünk, pl. hogyan készíthetünk kemencét és hogyan süthetünk benne kenyeret és kalácsot, milyen fűszernövényeket és hogyan termeszthetünk, hogyan állítsuk elő a tartósság igényével étkészleteinket és háztartási eszközeinket, hogyan készítsük a tisztálkodáshoz és a tisztításhoz, mosáshoz használandó szereinket, és ezzel hogyan tehetjük jobbá, olcsóbbá és még egészségesebbé is életünket, tekintse meg a filmet.

Ne feledjük, minden fejben dől el. Az asztalra pedig, ha városban élünk, ma is tehetünk egészséges, legfőképpen őstermelőktől származó zöldséget és gyümölcsöt, illetve fel is dolgozhatjuk, el is készíthetjük azokat, így télire is lehetnek egészséges élelmiszereink, csak akarni kell.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

kép csak illusztráció