Fokozódó feszültség: Kína mega-gátja vízháborút robbanthat ki, India ellenlépésre készül

India attól tart, hogy a Tibetben tervezett kínai mega-gát a száraz évszakban akár 85 százalékkal is csökkentheti egy kulcsfontosságú folyó vízhozamát – derül ki a Reuters birtokába jutott indiai kormányzati elemzésből és négy, az ügyet ismerő forrás beszámolójából. 

A fenyegetés miatt Újdelhi felgyorsítja saját víztározó építésének terveit, hogy enyhítse a várható hatásokat.

Delhi válasza a kínai gáttervre

Az indiai kormány már a 2000-es évek eleje óta mérlegel projekteket a Tibetben található Angsi-gleccserből eredő víz szabályozására. Ez a vízforrás több mint 100 millió ember ellátását biztosítja Kínában, Indiában és Bangladesben. A tervek azonban eddig heves és olykor erőszakos ellenállásba ütköztek Arunachal Pradesh határ menti államában, ahol a helyiek attól tartanak, hogy a gát miatt falvaik víz alá kerülnek, és életmódjuk megsemmisül.

A helyzet tavaly decemberben vált sürgetővé, amikor Peking bejelentette: a világ legnagyobb vízerőművét építi fel, közvetlenül azelőtt, hogy a Yarlung Zangbo folyó – amely Indiában Siang és Brahmaputra néven ismert – belép az országba. Ez aggodalmat keltett Újdelhiben, amely szerint Kína – amely Arunachal Pradesh egyes részeire is igényt tart – stratégiai fegyverként használhatja a folyó feletti ellenőrzést.

India legnagyobb vízerőmű-vállalata, az NHPC májusban fegyveres rendőri védelem mellett szállította a felmérési eszközöket az Upper Siang Multipurpose Storage Dam lehetséges helyszínére. Ha megépül, ez lenne India legnagyobb gátja. Narendra Modi miniszterelnök hivatala júliusban külön egyeztetést is tartott az építés felgyorsításáról.

Az indiai elemzés szerint a júliusban megkezdett, közel 170 milliárd dollár költségű kínai gát akár 40 milliárd köbméter vizet is elterelhet – ez több mint egyharmada annak a mennyiségnek, amely évente eléri az indiai határt. A hatás különösen a nem monszun hónapokban lenne súlyos, amikor a hőmérséklet emelkedik, és hatalmas indiai területek száradnak ki.

Az Upper Siang projekt 14 milliárd köbméteres tározókapacitása lehetővé tenné, hogy India a száraz időszakban vizet engedjen le, így például az iparilag és mezőgazdaságilag is kulcsfontosságú Guwahati város vízellátása 25 helyett csak 11 százalékkal csökkenne. A gát emellett mérsékelné annak veszélyét is, ha Peking hirtelen hatalmas víztömeget zúdítana lejjebb.

A kínai külügyminisztérium szerint a vízerőművek „szigorú tudományos kutatáson estek át”, és nem károsítják az alsóbb folyású országok – köztük India és Banglades – vízkészleteit, ökológiáját vagy geológiáját.

Geopolitikai feszültségek és régiós reakciók

India külügyminisztériuma közölte, hogy S. Jaishankar külügyminiszter augusztus 18-án felvetette az aggodalmakat kínai kollégájával. Egy helyettese pedig arról tájékoztatta a törvényhozást, hogy a kormány intézkedéseket hoz az alsóbb szakaszok lakosságának megóvására, beleértve az Upper Siang gát megépítését is.

Kína szövetségese, Pakisztán ugyanakkor Indiát vádolta azzal, hogy „fegyverként” használja a vizet. Újdelhi idén felfüggesztette részvételét egy 1960-ban kötött, Iszlámábáddal fennálló vízmegosztási egyezményben, és fontolgatja egy másik kulcsfontosságú folyó vízének elterelését is. Egy nemzetközi bíróság ugyan kimondta, hogy India köteles betartani a megállapodást, de Delhi szerint a testületnek nincs joghatósága.

A tervezett Upper Siang gát – ha megkapja az engedélyt – várhatóan legalább egy évtized alatt épülhet meg, így valószínűleg Kína projektje előbb készül el és már az 2030-as évek elején-közepén energiát termelhet. Ez az időbeli csúszás sebezhetővé teszi az indiai projektet, ha Peking a monszun idején hirtelen víztömeget engedne le.

Fejlesztés vagy pusztítás? Heves ellenállás az Upper Siang gát körül

Az indiai kormány vízbiztonsági megoldásként tekint az Upper Siang víztározó megépítésére, de a helyi lakosság egy része szerint a projekt katasztrofális következményekkel járna. A gát megépítése heves tiltakozást váltott ki Arunachal Pradesh államban, ahol a Siang folyó menti települések lakói félnek, hogy földjeik és életmódjuk végleg eltűnik.

Helyi közösségek tiltakozása és a kártérítés ígérete

Amikor az NHPC munkásai májusban megérkeztek Parong falujához, hogy felmérési anyagokat helyezzenek el, feldühödött helyiek megrongálták a berendezéseket, felrobbantották a közeli hidat, és kifosztották az őrzésre kirendelt rendőrök sátrait. A tiltakozók többsége az Arunachalban élő Adi közösséghez tartozik, akik a ködbe burkolózó dombok és völgyek rizs-, narancs- és édeslime-ültetvényeiből élnek.

A falusiak ideiglenes őrhelyeket állítottak fel az állami utak mentén, hogy megakadályozzák az NHPC dolgozóinak bejutását. Emiatt a biztonsági erőknek sokszor éjszaka, titokban kell kilométereket gyalogolniuk, hogy elérjék a gát lehetséges helyszínét. Két forrás szerint legalább 16 Adi falu kerülne a víztározó alá, ami közvetlenül mintegy 10 000 embert érintene, a közösség vezetői szerint azonban összesen több mint 100 000 ember életére lehet hatással.

„A kardamom, a rizs, a jackfruit és a körte, amit ezen a földön termesztünk, fedezi gyermekeink taníttatását és eltartja a családunkat” – mondta Odoni Palo Pabin, kétgyermekes Adi élelmiszerbolt-tulajdonos. „Halálig harcolni fogunk a gát ellen.”

A gát ugyanakkor az állam vezetőinek támogatását élvezi: Arunachal főminisztere, Modi pártjának tagja, a kínai projektet „létfontosságú fenyegetésnek” nevezte. A kormány közleménye szerint a létesítmény „biztosítja a vízbiztonságot és mérsékli az árvizeket”, ezért júniusban elindították a részletes kártérítési tárgyalásokat az érintett családokkal. Alo Libang, a gát által elárasztandó területet képviselő törvényhozó – aki maga is Adi – úgy véli, hogy a lakosok megfelelő kártérítés fejében meggyőzhetők a költözésről.

Az NHPC több mint 3 millió dollárt különített el oktatási és sürgősségi infrastruktúrára, hogy ösztönözze a falusiakat az áttelepülésre – közölték Modi hivatalának utasítására hivatkozva három forrás. Biztató jel, hogy a térség három falva nemrég beleegyezett, hogy az NHPC megkezdje a gátépítéssel kapcsolatos munkálatokat.

Kockázatok a gátépítés és a klímaváltozás árnyékában

India történetében nem ritka, hogy a nagy gátak elleni tiltakozó mozgalmak évekre késleltetik vagy kisebb léptékűvé kényszerítik a projekteket. Négy forrás szerint, még ha az Upper Siang gát minden engedélyt meg is kap, a kivitelezés így is legalább egy évtizedet venne igénybe – vagyis valószínűleg Kína már az 2030-as évek elején-közepén megkezdi saját létesítményének áramtermelését.

Ez az időbeli csúszás azt is jelenti, hogy az indiai projekt sérülékeny lenne az építkezés idején, ha Peking a monszunidőszakban hirtelen hatalmas víztömeget engedne le, ami elsodorhatná az ideiglenes gátakat – figyelmeztetett két forrás.

Nemzetközi szakértők és Adi aktivisták arra is felhívják a figyelmet, hogy Tibet és Arunachal földrengésveszélyes térségeiben a nagyméretű gátak további kockázatot jelentenek az alsóbb folyású közösségekre. „A kínai gát nagy szeizmikus aktivitású és szélsőséges időjárási események által sújtott övezetben épül” – mondta Sayanangshu Modak, az Arizonai Egyetem India–Kína vízügyi kapcsolatokra szakosodott kutatója. „Az ilyen extrém időjárási események földcsuszamlásokat, sárlavinákat és gleccsertavak hirtelen kiáradását idézhetik elő. Ez nagyon is valós aggodalom, és India-nak egyeztetnie kell Kínával.”

Kapcsolódó anyagok:

Globális vízválság: a világ élelmiszer-termelésének fele veszélybe kerülhet a következő 25 évben

9 térségben törhet ki vízháború egy amerikai adjunktus szerint

A nyitókép csak illusztráció, forrás: By Eric Feng - flickr, CC BY-SA 2.0, wikimedia