Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

120308a1_mehlegelok.jpgA méhek kipusztulását követően négy éve van az emberiségnek – mondta Einstein egy városi legenda szerint. Az intésből jövendölés lehet.

Néhány évvel ezelőtt megkerülte egy hír a világot, amelyre akkor sokan figyeltek, ám következmények nélkül maradt. Az Egyesült Államokban és néhány európai országban a méhek tömeges eltűnéséről számoltak be a médiumok. A problémával foglalkozó szakemberek egy része a mobiltelefonok által kibocsátott jelekkel, pontosabban a méhek tájékozódási képességének megzavarásával magyarázták a megdöbbentő környezeti katasztrófát. Ezt azóta több helyen is cáfolták, hiszen a mobiltelefon hatása azóta is tizedelné a kis hártyásszárnyúakat, sőt a katasztrófa előtti években is használtuk már ezt az eszközt. A mobiltelefonok hatása ugyanakkor ma még nem mérhető fel pontosan, s ha nem is az egyetlen, de az egyik oka lehet a beláthatatlan következményekkel járó jelenségnek.

A technikai civilizáció 21. századi áldása mellett egy parazita is tizedelte a kis rovarokat. A katasztrófát sikerült ugyan feltartóztatni, ám a károk jelentősek. A méhek pusztulásának mértéke a környezetszennyezésre rímelve gyorsult fel az elmúlt évtizedekben: az 1970-es évekhez képest 60 százalékkal csökkent a Föld méhpopulációjának nagysága.

Ember és méh

Miért is aggasztó rád nézve a méhek pusztulása? Talán eltűnik a méz az áruházak polcairól? Nos, ennél messzebbre ható következményei lehetnek a jelenségnek. Ezeknek a rovaroknak a táplálkozásunk szempontjából kulcsfontosságú növények beporzásában van elengedhetetlen szerepük, eltűnésük pedig könnyen megjósolható élelmiszerválsággal járhat. Becslések szerint a mezőgazdasági termelés 30-40 százaléka függ a beporzástól, ennek java részét pedig a méhek végzik. Természetesen így az egész ökoszisztémára komoly hatást gyakorol a jelenség, hiszen a növények ilyen nagy számú eltűnése az állatvilágban is láncreakciószerű pusztulással jár.

Kína egyik tartományában a szakemberek szemügyre vehették, milyen következményei lehetnek a méhpopuláció eltűnésének. Itt hatalmas gyümölcsültetvények maradtak méhek nélkül, ellehetetlenítve a gyümölcstermelők sorsát. A helyiek azonban egy mentőötlettel álltak elő: ők maguk vették szó szerint kézbe a beporzást: kis ecsetekkel fáról fára, virágról virágra végezték el azt, ami ma még a világon mindenütt a méhek dolga. Mondanunk sem kell persze, milyen óriási munkát jelent ez, s hogy a beporzás így nagyban nem oldható meg.

Saját házad táján

Nem csupán a táplálkozáshoz szükséges haszonnövények, de a díszítő értékű virágok beporzásához is nélkülözhetetlen a kis hártyásszárnyúak tevékenysége. Ha egy kicsit is szeretnél segíteni a probléma kezelésében, otthon, a kertbe vagy az ablakpárkányra te is ültethetsz gazdagon mézelő kakukkfüvet, levendulát, citromfüvet és más fűszernövényeket, melyek erős illatukkal és zamatos nedűvel vonzzák a méheket. Ismertebb méhlegeltetőnek számít az akác, a gesztenye vagy a hárs, illetve a gyümölcsfák is – ezek nem csupán hasznos, de szemet gyönyörködtető növények. Az elszántabb méhvédők akár méhitatót is készíthetnek: egy kis vízzel teli tálka, rajta néhány kis léc, hogy a kis állatok biztonsággal leszállhassanak. Persze ne a lakás közvetlen környezetébe tedd az itatót, inkább a kert vagy udvar félreeső helyére.

Virágzás idején lehetőleg ne terheld a környezeted vegyszerekkel, a permetezést pedig halaszd napnyugta utánra, amikor a méhek már nem repülnek! Érdemes alaposan utánanézned, milyen kemikáliákat használsz a házad táján, hiszen több növényvédő szer úgy védi a növényeket, hogy közben tizedeli az őket beporzó állatokat.

Forrás: ÖtvenenTúl.hu