A kép csak illusztráció (Forrás: Pexels)
A 20. század elején az emberiség egy különös és máig megmagyarázatlan betegséggel találkozott, amely milliókat érintett, és több mint 500 000 ember halálát okozta. Az encephalitis lethargica, vagyis az „álomkór” néven ismert kór a mai napig az orvostudomány egyik legnagyobb rejtélye maradt, írja az IFLSCIENCE.
Egy furcsa járvány kezdete és sokkoló tünetei
A betegség először 1916 telén kezdett terjedni Európában, nagyjából ugyanabban az időszakban, amikor az 1918-as influenzajárvány világszerte 50 és 100 millió ember életét követelte. Constantin von Economo, a Bécsi Egyetem Pszichiátriai-Neurológiai Klinikájának orvosa volt az első, aki leírta a betegséget, miután több páciensnél különös neurológiai tünetek jelentkeztek.
A betegeket kezdetben olyan diagnózisokkal vették fel, mint az agyhártyagyulladás, a sclerosis multiplex vagy a delírium, de egyik sem illett pontosan a tünetekre. Egy új jelenség azonban kiemelkedett: a letargia, azaz a rendkívüli álmosság, amely végül külön betegségként határozta meg az állapotot. A kórt akut és krónikus formára osztották, bár ezek gyakran összemosódtak.
Egy 2017-es tanulmány szerint az akut encephalitis lethargica kezdetben enyhe influenzaszerű tünetekkel jelentkezett, például rossz közérzettel, alacsony lázzal, torokfájással, hidegrázással, fejfájással, szédüléssel és hányással. Ezt követően gyorsan kialakulhattak súlyos neurológiai tünetek is. Egy esetben például egy lány hazafelé sétálva hirtelen féloldali bénulást kapott, fél órán belül elaludt, majd 12 nappal később meghalt.
A betegség több altípusra oszlott, amelyek közül néhány különösen halálos volt. A somnolens-ophthalmoplegiás forma extrém aluszékonysággal járt. A betegek ellenállhatatlan késztetést éreztek az alvásra, hosszú időre elaludtak, de könnyen felébreszthetők voltak, és gyakran tisztában voltak azzal, mi történt körülöttük. Ennek a formának a halálozási aránya meghaladta az 50 százalékot, ugyanakkor a túlélők nagy része nem szenvedett tartós károsodást.
A betegség előrehaladtával a tünetek egyre nyugtalanítóbbá váltak. Oliver Sacks neurológus az 1960-as években New Yorkban, a Beth Abraham Kórházban kezelt betegekről így írt „Awakenings” című könyvében: a páciensek tudatuknál voltak, de nem teljesen éberek, mozdulatlanul ültek egész nap, beszéd nélkül, minden motiváció és érzelem nélkül, mintha szellemek vagy zombik lennének.
Új változatok, ismeretlen okok és a hirtelen eltűnés
A járvány terjedésével új változatok jelentek meg, hasonlóan a későbbi vírusjárványokhoz. 1919 és 1920 körül Olaszországban és Svédországban egy új típus jelent meg, amely hiperkinetikus és álmatlansággal járó fázisokkal, valamint erős idegi fájdalommal járt, amelyre a morfium sem hatott.
A betegek izomgörcsöket, akaratlan mozgásokat, például choreát, dystoniát vagy remegést tapasztaltak. Ezek a tünetek gyakran aszimmetrikusan jelentkeztek, például csak a test egyik oldalán vagy egyetlen izomcsoportban. A páciensek merevséget és hosszú ideig tartó mozdulatlanságot is átéltek.
Akik túlélték a betegséget, sok esetben évekkel később is súlyos következményekkel szembesültek. A krónikus fázisban gyakori volt a parkinsonizmus, valamint az alvászavarok, szemmozgási rendellenességek, beszédproblémák, légzési zavarok és pszichiátriai tünetek. Becslések szerint a járványt követő évtizedekben a Parkinson-kóros esetek akár 50 százaléka is az encephalitis lethargica következménye lehetett.
A betegség oka máig nem tisztázott. Korábban sokan feltételezték, hogy az 1918-as influenzavírus áll a háttérben, mivel a két járvány időben egybeesett. Azonban az Egyesült Államok városainak 1918 és 1923 közötti vizsgálata nem talált közvetlen kapcsolatot a két betegség között.
Egyes epidemiológusok még ma is feltételeznek összefüggést, például azt, hogy az encephalitis lethargica az influenzajárvány által okozott idegrendszeri károsodás késleltetett következménye lehetett. Más kutatások egy enterovírust jelölnek meg lehetséges okként, amely a fertőzött váladékokkal terjed, hasonlóan a gyermekbénulást okozó vírusokhoz.
Átfogó tudományos konszenzus azonban nincs. A betegség 1927-re szinte teljesen eltűnt, miután mintegy félmillió ember halálát okozta. Bár eltűnése kedvező fejleménynek tűnik, az okok ismeretének hiánya miatt nem lehet kizárni, hogy hasonló járvány a jövőben újra megjelenik.
Kapcsolódó anyagok:
Kiderült, miért volt képes legalább 20 millió embert megölni a spanyolnátha
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Photo by Mario Wallner: pexels - ChatGPT
TOP 5
