A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)
Ismered a mondást: „nincs jó cselekedet büntetés nélkül”? Nos, íme egy példa: azok az altruisták, akik a nem kívánt házi pókokat ahelyett, hogy megölnék, inkább kiteszik őket a házból, valószínűleg nem tesznek jobbat, mint a látszólag kegyetlen bogárzúzók, írja a HUFFPOST.
Egy nemrégiben megosztott TikTok videóban Alex Falcone egy „nem vidám tényt” osztott meg: „Minden pók, amelyet gondosan befedtél egy pohárral, és kivittél a szabadba, valószínűleg még azon a napon elpusztult.”
Mi? Miért? Nos, ez kissé nyersnek hangzik, de... te örülnél neki? Ha a válaszod „nem, az Egyesült Királyságban élek; az időjárás könyörtelen, és nem arra fejlődtünk, hogy kint éljünk,” akkor lényegében erről van szó.
A Seattle-i Burke Múzeum szerint a házi pókok – nevük is erre utal – mindössze körülbelül 5%-a élt valaha a szabadban. „Egyes házi pókfajok már a Római Birodalom óta az emberi otthonokban élnek” – mondják. „Ha a pók őshonos az adott területen, akkor valószínűleg képes lesz túlélni a szabadban. De ha a pók egy betelepített faj, amely házi pók lett – még akkor is, ha az ősei évtizedekkel vagy akár évszázadokkal ezelőtt érkeztek az „új” helyre – nagy valószínűséggel elpusztul a szabadban” – magyarázza Rob Crawford, a Seattle-i Burke Múzeum arachnidológiai kurátora.
Még ha a pók elég szívós is ahhoz, hogy elviselje a kinti körülményeket, a Brit Arachnológiai Társaság (BAS) figyelmeztet, hogy „a szabad ég nem az ő élőhelyük, és ez egy kicsit kegyetlen.”
És ha nem szeretem a pókokat az otthonomban?
A BAS azt javasolja, hogy ne feledjük, a legtöbb otthon tele van észrevétlen pókokkal, és „nagyon hasznosak azáltal, hogy megeszik az otthonodban élő rovarokat, és – akárcsak a rovarok – részei az épületek természetes történetének.”
„Szóval, ha tudsz, tanulj meg együtt élni velük” – teszik hozzá. De ha mégis eltávolítanád őket poharas módszerrel, „helyezd el őket egy kinti fészerben, garázsban vagy hasonló helyen.”
Crawford ezzel egyetért, mondván, hogy amikor a pókok – még a hazájukhoz hasonló éghajlaton is – túlélnek a szabadban, általában valamilyen ember alkotta menedékben találnak otthonra.
„Gondolhatnánk, hogy [egy olyan pókfaj, amely hasonló környezetben él, mint eredeti élőhelye], túlélhetne a szabadban, de soha nem találjuk meg természetes élőhelyeken... csak ember alkotta környezetekben, például épületekben, téglakupacokban, hulladékkupacokban és támfalakban” – osztotta meg Crawford.
„Tehát bizonyos mértékig tényleg túlél az épületeken kívül, de mindig valamilyen ember alkotta menedékben.”
Bár Rick Vetter, a Kaliforniai Egyetem entomológiai munkatársa nyugdíjasként azt mondja - „Személy szerint úgy gondolom, hogy a házi pókok mára olyanokká váltak a potenciális szabadban élő őseikhez képest, mint amilyenek a pudlik lettek a farkasokhoz képest – és tudod mit? Jól van ez így.“
Az Index szerint hazánkban hatféle pókkal élhetünk egy háztartásban. Házi zugpókkal, üvegházi törpepókkal, faggyúpókkal, házi kaszáspókkal, koronás keresztespókkal és a kis hangyautánzó pókkal. Szerencsére egyiktől sem kell tartani, a tévhitekkel ellentétben a pók nem mászik az ember hajába, fülébe vagy orrába. Sőt, hasznos, hisz megfogja a káros rovarokat, bacikat hordozó legyeket, vért szívó szúnyogokat, besegíthetnek a hangyák elleni küzdelemben, így próbáljunk meg velük együtt élni, ez mindenki számára csak hasznos lehet.
Jómagam sohasem bántottam a pókokat, hisz nagyapám mindig arra tanított, hogy ezt ne tegyem, hasznos, mert megfogja a legyeket. A tanácsát mindvégig betartva, "fejlesztettem a gondolatot", és a konyhakertben hasznosítom a tudását. Azaz a paprikapalántákat menták közé ültetem, ezzel távol tartva a poloskákat, melyek a paprikákon élősködnek. De a menta nemcsak ezért jó, hanem azért is, mert előszeretettel szövik a hálójukat közöttük úgy a darázspókok, hogy el tudják kapni a kóbor, egyben kitartó poloskákat, melyek a paprikák felé tartanak. A pókok minél többen vannak, annál jobb munkát végeznek, locsolás közben vigyázni is kell a hálójukra, nehogy megsérüljön, és a vendég távozzon. Az uis öngól. Persze így is marad néhány poloska, mely csak eljut a paprikáig, ezek azonban kézzel leszedegethetők a növényről és szétmorzsolhatók. Eztán egy kis földmorzsával összegyúrva megtisztítható a kéz, nem marad kellemetlen szag. E módszer révén naponta 5-6 paprika mindig készen állt a fogyasztásra, természetesen permetezés nélkül, így lesz ez minden évben. A csodás színezetű darázspókról az alábbi anyagok közt lehet még olvasni, egyben fotót megtekinteni.
Kapcsolódó anyagok:
A gyönyörű mintázatú darázspók megeszi a poloskákat is
Több ezer, tenyérnyi méretű pókot engedtek el egy angol állatkertből
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Készítette: Michael Gäbler, CC BY-SA 3.0, wikimedia
TOP 5
