Skip to main content
Hulladék

Ezt a kosarat nem vesszőből, másból fonták...

Egy FB Csoportban egy csinos bútordarabra, egy kosárra lettem figyelmes. Mivel a csoport kizárólag újrahasznosított hulladékból készült tárgyakat mutat be, kíváncsivá váltam, miből készült valójában. Sejtettem ugyanis, hogy a kosarat nem vesszőből, hanem másból fonták.

A gyanúm beigazolódott, amikor felvettem a kapcsolatot a kosár készítőjével, Nyulas-Győrfy Erikával, hisz kiderült, hogy a kosár nem másból, mint papírból készült. Ezután már nem volt kérdéses, hogy a papírfonásról cikket írunk, az alkotóval pedig interjút veszünk fel, megörökítendő a technológiát az utókornak.

Miért és mikor kezdtél el foglalkozni a papírfonással, azaz a kreatív hulladékkezeléssel? Honnan jött az ötlet, mi inspirált?

2012- tavaszán elkezdtem egy óvodai dajka tanfolyamot. Ott megismertem egy nagyon kedves és segítőkész felvidéki asszonyt, aki említette, hogy papírfonással foglalkozik. Amikor megmutatta a munkáinak a képeit a telefonjában, azonnal megtetszett ez a technika. Úgy is mondhatnám, hogy első látásra szerelem érzés fogott el. Éreztem egy erős késztetést arra, hogy igenis ezt nekem meg kell próbálnom. Eleinte dióhéjban mesélt a technikáról, kértem, hogy legalább egyszer találkozzunk, hogy mutassa meg nekem, mi az elkészítés módja. Meg is beszéltünk egy találkozót a tanfolyam utáni időre, ami júliusra esett volna. Viszont nekem túl hosszúnak tűnt ez a várakozás, ezért úgy döntöttem, hogy magamtól is belekezdek a papírfonásba. Azt tudni kell, hogy akkoriban nem volt ennyi leírás és videó az interneten, mint most, így eleinte nehéz dolgom volt, viszont elszánt voltam és szorgalmas! Elmentem egy papír írószerbe és megvettem az alapanyagokat. Ez volt a hurkapálca és a ragasztó. Újságokat pedig gyűjtöttem a kihelyezett szórólapos ládákból, így adottak voltak az alapanyagok. Otthon aztán nekiálltam tekergetni az újságpapír sávokat, majd megpróbálkoztam a fonással. Nehezebb volt mint gondoltam, de nem adtam fel. Akármilyen csálé, csámpás kosár lett az első „remekmű”, úgy voltam vele, hogy az enyém és én alkottam.

hirdetés

Az alkotás mellett az is nagyon tetszett, hogy a mások által kidobott újságot fel lehet használni, újra lehet hasznosítani. Egyszerűen úgy éreztem, hogy ami másnak szemét, az nekem kincs.

Tehát ami leginkább inspirált, az az újrahasznosítás, az alkotás és valahogy a kettő ötvözete. Azaz "szemétnek tűnő papírból" valami szép maradandót alkotni, ami a lakás ékes dísze lehet, ez magával ragadott. Amikor aztán a felvidéki asszonnyal találkoztam, tudásom tökéletesítettem, így igazán nagy tudásra tettem szert és még inkább magaménak éreztem ezt az egészet. Úgyis fogalmazhatnék, hogy kaptam egy útravalót és a többi már csak rajtam múlt, hogy hogyan kamatoztatom.

Csak hobbi ez vagy esetleg üzleti céllal is értékesítesz újrafelhasznált dolgokat?

Tulajdonképpen hobbi az, amit csinálok, de természetesen üzleti céljaim is vannak vele. Néhány megrendelésem volt már, de a közeljövőben tervezek több megrendelést is teljesíteni. Ez azért sok idő, türelem, kitartás és kőkemény munka. Nem megy egyik napról a másikra. Ebből a tevékenységből meggazdagodni természetesen nem lehet, viszont kitartó munkával, sok gyakorlással, komoly tudásra lehet szert tenni és azok az emberek akik ezt értékelik, azok természetesen idővel vásárlók is lesznek. 

Tervezed-e, hogy céget alapítasz majd a papírfonásra?

Jelenleg is vállalkozó vagyok, immáron évek óta. Viszont egyszemélyes cég vagyok és nem tudom most megmondani, a jövőben alapítok-e céget a papírfonásra. Olykor eszemben van, milyen jó lenne egy papírfonó manufaktúrát vezetni egy remek csapattal. Ez egyenlőre még álom, de nem tartom kivitelezhetetlennek. Alapos ember lévén úgy gondolkodom mindenről, hogyha valamit csinálok, azt vagy jól csinálom, vagy sehogy. Ha lenne egy csapat mellettem, tőlük ugyanezt a maximalizmust várnám el. Szeretem a tudatos dolgokat, a jól megszervezett munkafolyamatot. Talán ez visz előre.

Mi a foglalkozásod?

Foglalkozásom jelenleg kéz-és lábápoló. Évek óta dolgozom a szakmában. Elvégeztem díszítőtanfolyamokat is, mint például a műszempilla készítés, porcelán ékszerkészítés, akril díszítés körömre. Viszont egy időben dolgoztam masszőrként is. Szeretek mindent, ami a természetességgel, a szépséggel és az egészséggel függ össze. A zenét is imádom. Lehet, hogy hihetetlen, de az eredeti hivatásom római katolikus kántor, egyházkarnagy, 5 évig szolgáltam orgonistaként. Szűken 4 évet Zala megyében (Nagykanizsa melletti falvakban) és 1 évet Pest megyében 2 településen. Szerettem csinálni, mégis mindig az volt az érzésem, hogy nem a zene az én utam.

2012 óta pedig a kéz-és lábápolás tevékenységemet kiegészítettem 2 tanfolyam elvégzésével (babysitter és óvodai dajka), hisz nagyon szeretem a gyermekeket. Egészen a gyermekem születéséig pedikűröztem, manikűröztem és 2 tündéri kisfiú babysittere voltam. Örök körforgásban éltem, de én szeretem ezt a nyüzsgést ami körülöttem van.

Milyen tárgyakat készítettél már eddig?

Sok tárgyat készítettem már eddig is. Fontam már szennyestartót, táskákat, tolltartókat, tálakat, irattartó mappákat, kaspókat, tároló kosarakat, székely zászlót, vázákat, stb, ezek itt is megtekinthetők. A legnagyobb projektem eddig egy éjjeliszekrény volt. Ez a szekrény az újrahasznosítás tetőfoka, azt hiszem. A férjem is nagy barkácsoló. Asztalos lévén mindenféle bútorlapot összegyűjtöget lomtalanításkor vagy ismerősöktől más maradékot. Valahogy így történt az éjjeli szekrény esetében is. Laminált parketta maradványokból csinált egy éjjeli szekrényt. Nyilván a célt szolgálta. Arra jó volt, hogy rápakoljam a könyveimet, telefonomat, krémemet, de nagyon kevésnek és snassznak éreztem. Akkor kitűztem magam elé a célt, hogy minden oldalról körbefonom. A férjem elég merész ötletnek tartotta. Talán kicsit féltett is, hogy nem tudom megcsinálni és csak csalódás lesz a vége. Én viszont nagyon erős elhatározással kitartottam az ötletem mellett és végig hittem benne, hogy sikerülni fog. Sikerült is.

Hol posztolod vagy hol hirdeted a munkáidat?

A munkáimat az interneten szoktam "hirdetni". A papírfonás csoportba szoktam feltöltögetni a munkáim egy részét. Viszont ha valami nagyobb dolgot alkotok, akkor felteszem más kézműves csoportba is. Jól esik, hogy másokat inspirál, amit csinálok és persze örülök annak, ha más is belefog a fonásba. S hogy őszinte legyek, azért a dicséret is jól esik. Kicsit olyan az elismerés mintha hájjal kenegetnének. Ez, úgy gondolom, egy bizonyos mértékig szükséges és egészséges. Nagyon nagy erővel tud bírni az, amikor valaki valamit alkot és az másra inspiráló hatással van. Örülök, ha valaki belekezd egy hasonló munkába, mint amit én csináltam, és őszintén szólva nekem is tetszett már meg más munkája olyannyira, hogy valami hasonlóba belekezdtem. Ez szerintem így jó és egységes.

Mit lehet tudni az anyagfelhasználásról, honnan szerzed be azokat?

Az anyagot, tehát az újságpapírt én magam szerzem be, de a férjem is megteszi minden nap azt a kedves szívességet, hogy munkába menet több metropol újságot elfogad. Volt, hogy gyűjtötték nekem az újságot az ismerősök is. Arra is volt példa, hogy az egyik vendégem jött pedikűrre és hozott 2 szatyor reklámújságot. A ragasztót, lazúrokat áruházban vettem eddig, de mivel októberben nyitottunk egy barkácsboltot a férjemmel, így onnan hozom már az alapanyagot. Már a nyitás előtt megbeszéltük, hogy tartani fogunk festékárut, ragasztókat, lazúrokat, lakkokat. Szerencsére jönnek papírfonók is. Szalvétát dekupázsoláshoz vásárolni szoktam, de olykor cserélek is. Az is előfordult, hogy kaptam egy nagyobb adaggal. Arra is volt példa, hogy fagolyókkal díszítettem a kosarat. Be kell valljam, egy kukából túrtam ki kb. fél éve egy fa gyöngyös autósülést. A 80-as években nagy divatja volt. Viszont már feledésbe merült, sokan kidobják, ha már kezd szétbomlani. Papírfonóknak viszont egy valóságos műkincs. Nagyon szépen lehet vele díszíteni.

Milyen technológiát használsz? Magadtól találod ki vagy szerzel információt blogokról, esetleg másoktól?

Természetesen kíváncsian figyelem mások munkáit. Ha valami nagyon megfog, akkor azt le szoktam magamnak menteni a számítógépre. Én magam is találok ki mintákat, formát. A színeket is én állítom össze. Ha előre festem a papírvesszőket, akkor tudok csinálni tarka kosarakat. Ha utólag festek, akkor egyszínű lesz. Számomra fontos a kosarak erősítése faragasztós vízzel vagy tapétaragasztóval. Természetesen a végén mindent lakkozok.

Tulajdonképpen sok kosarat intuitív módon csinálok. Van, hogy az eredeti elképzelés teljesen más lesz a valóságban. De engem ez nem zavar, így szép az élet. Ha valamit eltervezek és teljesen másképpen néz ki, mint az eredeti terv, akkor úgy állok hozzá, hogy ez a kosár nagyon meg akart születni...

Én az utcán is képes vagyok fejben alkotni. Ma például lomtalanítás volt a 9. kerületben. Megtetszett egy szép dohányzóasztal. Sajnos már más lecsapott rá. Csak maga a váz volt meg, de már fejben megalkottam egy csodaszép fonott asztalt. Mindegy, találtam mást alapanyagnak és attól nem félek, hogy nem találom fel magam. Tehát igen, szerzek blogokról információt, de a munkáim nagy része az én fejemben dől el. Úgy gondolom, ettől egyedi amit csinálok.

Végül is mindenkinek van egyfajta stílusa és pont ettől szép a papírfonás. Itt csak a fantázia szabhat határt. 

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

 

TOP 5

Friss Cikkek