Az EzVan Kiadó megjelentette Mado Oktatás című könyvét. Madoval beszélget Jakab István.

J. I.: Az emberek a gyermekeiken keresztül a legérzékenyebbek. A gyerek a legfontosabb, hogy jó nevelést kapjon, megfelelő étkezést kapjon, hogy a legmesszebbmenőkig fejlődjön. Elolvastam a könyvedet, és látom, hogy bizonyos erők a gyermekeinket támadják azzal a fajta metódussal, amelyet koncentráltan idáig csak nekünk, felnőtteknek „ajándékoztak”.

M.: Az oktatás és a média a két legnagyobb eszköz, amivel irányítani tudnak egy társadalmat. Legtöbben az oktatásra egy szükséges rosszként gondolunk, amin egyszerűen át kell mennünk. De ezentúl egészen másként kell gondolnunk az oktatásra, ha nem szeretnénk, hogy a gyerekeinkből zombit csináljanak.

Nem akartam iskolába küldeni a gyerekeimet, s mivel nekem mesterdiplomám van oktatásból, úgy gondoltam, menni fog, hogy otthon tanítsam őket. Világszerte vannak emberek, akik doktorátus nélkül is kiválóan tanítják otthon a gyerekeiket. Az otthoni tanítás egyfajta szabadabb tanítás, amit úgy is hívunk, hogy tanítás nélküli tanítás.

Ahelyett hogy napi 6 órában papírokat töltögettek volna a gyerekeim, végül csak heti 4 órájukat vette igénybe a papírozás, a többi idejükben segítettek nekem az építkezésben, a főzésben, a kertészkedésben. Középiskolai tanárként, sose tanítottam gyerekeket olvasni, úgyhogy kicsit izgultam, mi lesz. Minden nap olvastam a gyerekeimnek, és amikor a lányom 3 éves volt, azt kérte, anya, amikor olvasol, az ujjaddal mutasd, hol vagy. És ezt csináltuk egy darabig, egyszer csak szólt a lányom, figyelj, kihagytál egy szót, és tényleg kihagytam. Ő tudott olvasni háromévesen. A fiam hétéves volt, amikor elkezdett olvasni, kicsit már izgultam, hogy túl öreg, nem leszek jó anya, ha nem tanul meg, de egyszer csak nekiállt és bumm, megtanulta!

J. I.: A vad valóság itt Magyarországon: három lehetséges út van: 1. beadom a gyerekemet állami iskolába. Ezek az iskolák borzasztóan néznek ki általában, a pénzt megvonják tőlük, olyan pedagógusok dolgoznak, akik élete determinálja azt, hogy milyen oktatást adnak. Aki egy kicsit megpróbál adni a gyerekének, fizetett iskolába teszi, Montessiori vagy Waldorf iskolába, ahol emberibb oktatást kapnak, vagy elviszi elit iskolába, amit a nagyon nagy réteg nem tud megfizetni, és ott se sokkal jobb a tanítás, mindegyik valamilyen módon próbálja beleigazítani a gyerekeket ebbe a birkalétbe. Mit tehet egy városi ember, akinek nincs tanyája, mert a birkalétben belekényszerült egyfajta rendszerbe?

M.: Kezdjük az elején: miért szülünk gyereket? Nagyon sokan magától értetődőnek veszik, hogy gyereket szülnek, és aztán be kell őket adni az iskolába, be kell őket oltani, de szeretném felhívni a figyelmet, hogy aki nem azért szül, hogy szeretné kihozni belőle a tökéletes gyermeket …, akkor lehet, hogy az nem is kéne szüljön.

Ha már túl késő és megvan a gyermek, akkor valóban több lehetőség is van, állami iskola, valószínűleg a legrosszabb hely, mert itt nem tanulnak mást, mint hogyan legyenek az állam rabszolgái, vagy elküldhetem magániskolába, ami kicsit jobb, de amivel még mindig az a probléma, hogy sok gyerekkel kell ugyanazt csinálni ugyanakkor, de minden gyerek más. Ha a lányomat próbáltam volna hétévesen olvasni tanítani, valószínűleg túl későn jöttem volna, már elvesztette volna a tanulás iránti vágyát. Ha a fiamat próbáltam volna háromévesen tanítani, az neki túl korai lett volna.

A magániskolák is szenvednek a logisztikától, ugyanazt kell csinálni ugyanakkor. A tanárokat fogja az állam, és sok esetben hazugságot kell tanítani. Emlékszem, nekem pl. azt kellett tanítanom, hogy az oltások jók. Már akkor is tudtam és most is tudom, hogy az oltások nem hogy nem jók, hanem haszontalanok és veszélyesek is, és nem csak ezt kellett tanítanom a gyerekeknek, hanem el kellett vinnem őket beoltatni.

A kérdés, mit kezdünk a gyerekekkel? Legtöbben nem tudják otthon tanítani, mert el kell menniük pénzt keresni. Hiába akarják maguk felnevelni a gyerekeiket, nem tudják megoldani. Ilyenkor legalább lehetek őszinte a gyerekemmel: elmondhatom neki, hogy elküldelek iskolába, mert nincs választásom, az iskola egy olyan hely, ahol sok hazugságot fogsz hallani, ahol úgy érzed, mintha börtönben lennél, és ez megy egészen addig, amíg nem kapsz egy papírt az államtól, amit úgy hívunk, hogy diploma. Elmondom a gyerekemnek, hogy ha jó jegyeid vannak vagy rossz jegyeid vannak, te magad eldöntheted, hogy ez számodra mennyire fontos. Én mint szülő ugyanúgy foglak szeretni. A legtöbben elkövetik azt a hibát, hogy számok alapján ítélnek meg egy gyereket, ami azt jelenti, mennyire vagy te jó abban, hogy mennyire tudod visszaböfögni a hazugságokat, és akinek ez nehezére esik, az egész életét lúzerként éli le, mert azt érzi, hogy ő nem fontos, és megvonják tőle a szülei a szeretetet.

A 7 és félmilliárd ember nagy része gyerek… nálunk otthon nem volt tv, de sokat foglalkoztunk a gyerekekkel, voltak könyveink, volt számítógépünk, megtanítottuk nekik, hogy nem az a fontos, hogy mindenre emlékezz, hanem hogy tudj keresni. Nagyon sok különböző embernek mutattuk be őket, vittük őket múzeumokba, biztosítottuk, hogy azt tanuljanak, amit szeretnének. Nem gondolom, hogy szükséges 12 évig iskolába járni, azt gondolom, tanuljunk meg írni, olvasni, számolni és azt, amit szeretnénk. Volt pl. egy nyár, amikor a lányom mondta, hogy őt a gyógynövények érdeklik, ezért egész nyárra elküldtem egy hölgyhöz, aki gyógynövényeket tanított. Az oktatót lenyűgözte, milyen gyorsan tanul a lányom, hát nyilván, mert szerette, és azt is szerette, ahogy tanult. Szivacsként szívta magába.

Az oktatásnak 4 célja van. Szülőként vagy tanárként ugyanazt kell megtanítsam a gyereknek: 1. A fizikai test irányítása. A fizikai munka. Ezt egész nap padban görnyedve nem lehet megtanulni. 2. Tudják irányítani a vágytestüket. 3. A mentális testüket tudják irányítani: befogadni dolgokat és új dolgokat kibocsátani, megfontolni… 4. A legfontosabb, hogy megtanulják, miért vannak itt, kik ők valójában. Erről senki nem beszél nekik.

J. I.: A könyvben sok olyan eszközről írsz, amivel manipulálják a gyerekek agyát, tudatát, létezését, hogy betaszítsák őket a nyájba, nyírható birkaként. Ma 5 milliárd ember lakik ezen a Földön városban. A szülő rabszolgaként reggeltől estig dolgozik. Nem tudja kivenni a gyerekét az iskolából. Mit tegyen, hogy az ő gyereke gyerekei már ne rabszolgaként szülessenek?

M.: A legjobb megoldás az otthontanítás. Sok városit láttam, aki otthon tanítja a gyermekét. Mindenre van megoldás. Keress rá az interneten! De egy szülő sem tudja megtanítani a gyerekét, hogyan ne legyen rabszolga, ha a szülő maga is rabszolga. A legnagyobb ajándék, amit adhatok a gyerekemnek, hogy én magam kilépek a rabszolgaságból.

J. I.: Ehhez az kell, hogy ne legyen kötelező az oktatás, de kötelező. Ne legyen kötelező az oltás, de kötelező, nem szabadon választható, ha nem oltatom be a gyerekemet, levadásszák az iskola folyosóján és az izomba adandó oltást vénásan adják be neki. Az oktatási terror világszerte erősödik, mert itt tudják megfogni a jövő nemzedékét.

M.: Ha én szülőként úgy döntök, hogy nem szeretném beoltatni a gyerekemet vagy nem szeretném, hogy részt vegyen a hivatalos oktatásban, nem számít, hogy milyenek a törvények. Fogok találni egy módot. Nagyon sok olyan országbeli barátom van, ahol kötelezőek az oltások, és találtak módot, hogy ezt kivédjék. Kanadában mi szerencsések vagyunk, mert nem kötelezőek az oltások. Itt az ideje visszaadni a felelősséget a gyerekeknek! Ők tudták, hogy olyan időben inkarnálódnak, amikor kötelező az oltás, vagy legalább is annak tűnik, és kötelező az iskola, vagy legalább is annak tűnik. Tudják, hogy mit vállaltak. Eljött az idő, hogy egyre több gyerek fölálljon, és azt mondja, nem vagyok hajlandó többet iskolába menni. Nemcsak a szülőnek kell megtanulni nemet mondani. A legfontosabb a lélek ereje.

J. I.: Ha én úgy döntök, hogy kiveszem a gyerekemet az iskolából, mert szenved ebben az oktatási rendszerben, mert ő már szabadnak született, de mi lesz, amikor majd el akar helyezkedni ebben a rendszerben, hova veszik föl?

M.: Ülj le vele és találjatok közösen egy megoldást, mert mindig van megoldás. Megkérdezték a lányomat, hogy milyen felnőttekké válnak azok, akiket otthon tanítottak, azt mondta, nagyon sokszínűek vagyunk, de egy közöset látok, hogy pocsék alkalmazottak vagyunk, de nagyon jók vagyunk abban, hogy a saját dolgunkat kezdjük el.

J. I.: Egy biztos: változás kell! A gyerekemet nem hagyom beoltatni többet, és a gyerekemből ne legyen már birka, mert nagyon nehezen szabadultam ki jómagam is a birkalétből.

M.: Az elit tudja, hogy a kapcsolat a lélek és köztem – az elmém. Ezért megtesznek mindent, hogy az elmémet lebutítsák, szétzilálják vagy roncsolják. Nem csak az iskola butít, hanem nagyon káros pl. a mobiltelefon. Két perc mobiltelefonozás két órára megzavarja az agyat. Vagy a wifi hullámok. Rengeteg probléma jön a tv-ből. Ha megengedem, hogy a gyerekem egész nap tévézzen, az rosszabb, mint az iskola. Sok káros hatás van, ezeket tanulmányoznom kell, hogy tudjam, mi az, ami árt a gyerekem agyának, hogy csökkentsem a hatást. Hogy megvédjem őt.

Forrás: http://www.vntv.hu/vivanaturavideo.php?vid=7f40834d2

Fotó: sxc.hu-SEPpics

Szerző weboldala: http://www.moksaeletmod.hu/termek/moksa-elixir/

Facebook: https://www.facebook.com/moksaeletmodakademia

Forrás: http://naturahirek.hu/az-iskola-gyerekeinkbol-zombit-csinal/

Szerző: KLiza

A tudatos élet azt jelenti, hogy a test-lélek-szellem egységét figyelembe véve élünk. A tudatos életmód egy koncentrált életmódot jelent, amikor keressük azokat a testi-lelki-szellemi táplálékokat, amelyek építenek bennünket, de nem csupán keressük és észleljük, hanem arra törekszünk, hogy meg is valósítsuk az életünkben ezeket. Mindenkinek tudatosodást kívánok!