Az állatokért él a szentesi Frei Henrik, aki jelenleg is több mint 60 kutyát tart tanyáján, tíz esztendeje pedig megmentett, s befogadott egy szamarat. Nos Jani, a szamár azóta is a tanyán legelészik - túlélte kegyetlen egykori gazdáját. És mi van a többi állattal?

Misuka, a macskauraság méltóságteljesen érkezik meg lakhelyére, ahol cseppet sincs megszeppenve attól, hogy fajtájának ősellenségéből, azaz kutyából 63 is él vele és tízegynéhány cicával társbérletben. Az állatsereglet élén egyébként két szamár áll, akikkel rögtön a bejáratnál összefutunk: Viktor az egyik, Jani a másik békésen legelésző csacsi.

A csacsi köszöni szépen jól van...

Frei Henrik ez utóbbi szamár kapcsán került évekkel ezelőtt a Délmagyar újságba, hiszen a gazdája tettlegességben megnyilvánuló dühétől mentette meg a jámbor patást. Frei Henrik úgy tudja, az állat előző tulajdonosa már nem él, bezzeg a csacsi, akinek senki sem jósolt sokat, még mindig ott legelészik a Berki úton, ahol a férfi a lakása mellett kialakította saját állatmenhelyét.

Ennek már öt éve, előtte a ligetben tartotta négylábú társait, egészen addig, míg el nem kezdték a helyszín közelében építeni a parkerdő otthont. Bár ott lakott közel 30 évig, s azt mondja, elővételi joga volt a területre, mégis költöznie kellett, és költöztetnie az akkor 78 állatot számláló állományt is. Fél évbe telt, és már 50 kilósra fogyott a férfi, mire minden állat átkerült az önkormányzattól kapott, Berki úton lévő tanyára. Az új helyen állítása szerint őserdő és szeméttelep fogadta, az út szélét már ő tisztította meg, 55 köbméternyi szemetet takarított el.

A most 59 éves férfi főleg idős kutyákat tart, szaporítással egyáltalán nem foglalkozik. Legtöbbször az úton találja őket, de emlékezetes számára az egyik kutyus esete, melyet a városban elgázoltak néhány éve, s a közeli mentőállomásra menekült be. Állatorvos nem ment ki hozzá, végül Frei Henriket hívták, aki magához vette a siralmas állapotban lévő ebet: leszakadt egyik lábát szinte csak a bőr tartotta, ennek ellenére ma is ott van a tanyán a többi kutya között, csak kicsit sántít, tudjuk meg tőle. Főleg azokat a kutyákat veszi magához, amelyeknek ez az utolsó lehetőségük. Ritkábban hoznak is ebeket, amelyektől a gazdájuk ugyan meg akar szabadulni, de akiben még van annyi érzés, hogy ne az út szélére kösse ki.

"Ha nem ezt csinálnám, anyám hiába hozott volna a világra. Jónak is kell lennie valakinek ebben a világban."

Frei Henriknél gyógyulnak is a kutyák, aminek a férfi megadja a magyarázatát:

- Aki gyerekkora óta szereti a kutyákat, arra egy idő után annyi tudás ráragad, hogy megoldja a problémákat. Így vagyok ezzel én is évtizedek óta.

A férfi állatorvosokkal kialakított jó kapcsolatának köszönhetően olcsóbban jut gyógyszerekhez is. Azt meséli, 96 kutyánál több még nem volt nála egyszerre, ezt viszont már ötször elérte. Azt, hogy jelenleg csekélyebb az állomány, azzal magyarázza, hogy a tavalyi hőség nem kímélte az idősebb állatokat. Az etetést saját pénzéből oldja meg, azt mind a kutyákra költi. Azért vannak Szentesen néhányan, akik gondolnak rá és védenceire, amikor otthon állatot vágnak, s a belsőséget elviszik hozzá. - Itt gazdagság nincsen, csak tisztesség – summázza a férfi. A jószágok mégis jól tápláltnak látszanak, s nem is túl hangosak. - Nem is gondolta volna, hogy ennyi kutya között ilyen nyugodtan lehet beszélgetni, igaz? - kérdezi e sorok íróját Frei Henrik, akinek csak egyszer-kétszer kellett kieresztenie a hangját, valahogy így: - Bundi, ne osszad az észt, van itt elég!
E cikk kiinduló ötlete egyébként egy, a Facebookon terjedő felhívás, melyet egyik jószándékú ismerőse indított el a férfi tudta nélkül. A rövid, ámde hatásos szövegben arra kéri a segítő szándékúakat, hogy kutyaházzal, egyáltalán, bármilyen anyaggal, járuljanak hozzá a menhelyen a jobb körülmények kialakításához.

Frei Henrik alapvetően örül a kezdeményezésnek, de mint mondja, azért nem annyira rosszak nála a viszonyok. Fémhordókban élnek a kutyái, amely nem ereszti át a nedvességet, nyáron pedig egyikük sincs a tűző napra kikötve, de az igaz, hogy a hordók sem bírják sokáig.

A kérdésre, hogy miért csinálja, s ha nem lennének kutyái, mi lenne, annyit mond:

- Akkor anyám hiába hozott a világra. Jónak is kell lennie valakinek ebben a világban.

Forrás: http://veddamagyart.info/eletmod/6340-jonak-is-kell-lennie-valakinek-ebben-a-vilagban