A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
Egy 1960-ban megjelent tudományos tanulmány szerint 2026. november 13-án, pénteken bekövetkezhet az emberiség végzete. A világ egyik legrangosabb tudományos folyóiratában, a Science-ben publikált kutatás matematikai számításokkal próbálta bizonyítani, hogy a Föld népessége ezen a napon gyakorlatilag a végtelenhez közelít, ami az emberiség pusztulásához vezethet. A meghökkentő előrejelzés évtizedeken keresztül meglepően pontosnak bizonyult, ám az 1990-es években váratlan fordulat következett be.
1960-ban a világ egyik vezető tudományos folyóirata, a Science egy félreérthetetlen című tanulmányt közölt: Doomsday: Friday, 13 November, A.D. 2026, vagyis „Világvége: 2026. november 13., péntek”.
A szerzők azt jósolták, hogy ezen a jövőbeli napon az emberiség lélekszáma megközelíti a végtelent, ami gyakorlatilag saját pusztulásához vezet.
Az állítás annyira meghökkentő volt, hogy a tanulmány széles körű nyilvánosságot kapott. Ennél is meglepőbb, hogy a tudományos közösség is komolyan foglalkozott vele, mivel a kutatás alapjául szolgáló adatok és matematikai számítások megalapozottnak tűntek.
A tanulmány szerzője Heinz von Foerster osztrák–amerikai professzor, a kibernetika szakértője, valamint két tanítványa, Patricia M. Mora és Lawrence W. Amiot volt. A kutatók abból indultak ki, hogy az emberi népesség növekedése különleges jelenség, amely nem feltétlenül követi a más élőlények populációira jellemző szabályokat. Szerintük az emberiség lélekszáma nemcsak exponenciálisan növekedhet, hanem ennél is gyorsabban, folyamatosan emelkedő növekedési ütem mellett.
„Ükunokáink nem fognak éhen halni. A tömeg fogja őket halálra préselni” – fogalmaztak a szerzők. A tanulmányt később rendszeresen idézték, előrejelzései pedig hosszú ideig figyelemre méltó pontosságot mutattak. Ez egészen 1993 környékéig tartott, amikor a világ népessége elkezdett elmaradni a kutatók által előre jelzett értékektől.
Napjainkban a globális születési arányszám valamivel kevesebb mint fele az 1960-ban mért értéknek. Így minden okunk megvan remélni, hogy 2026. november 13-án ugyanolyan hétköznapi napra ébredünk, mint bármikor máskor. A tanulmány azonban továbbra is figyelemre méltó példája annak, hogyan lehet a szigorú tudományos módszereket és a színpadi hatáskeltés eszközeit rendkívül hatásosan ötvözni, írja a THE CONSERVATION.
Miért jósoltak világvégét a tudósok 2026. november 13-ára?
A 20. század közepén egyre nagyobb társadalmi aggodalmat váltott ki a világ népességének gyors növekedése. Sokan attól tartottak, hogy a túlnépesedés az erőforrások kimerüléséhez és geopolitikai konfliktusokhoz vezethet. E félelmek mögött gyakran Thomas Malthus népesedési elmélete állt, amely szerint a népesség ugyan képes exponenciálisan növekedni, de a rendelkezésre álló élelmiszer mennyisége végső soron korlátozza a gyarapodását.
Von Foerster és szerzőtársai azonban úgy vélték, hogy az emberiség kivételt jelenthet e szabály alól. Érvelésük szerint az emberek képesek kommunikálni, együttműködni és olyan közösségeket létrehozni, amelyek közösen oldják meg a felmerülő problémákat. A népsűrűség növekedése ezért nem feltétlenül jelent kizárólag hátrányt. Minél többen élnek egy adott területen, annál több lehetőség nyílhat az együttműködésre és a közös problémamegoldásra. Ez pedig olyan fejlődési folyamatot indíthat el, amelyben a népesség növekedése meghaladja az exponenciális ütemet, és egyre gyorsabbá válik.
A kutatók az elmélet alátámasztására a világ népességére vonatkozó 24 történelmi becslést elemeztek, amelyek az előző kétezer évet ölelték fel. Az adatok alapján arra a következtetésre jutottak, hogy az emberiség lélekszáma folyamatosan meghaladta a korábbi várakozásokat. Mindezt tárgyilagos tudományos nyelvezettel és részletes matematikai egyenletekkel mutatták be.
A történelmi adatokat ezután a jövőre vetítették ki.
Számításaik szerint a folyamatosan gyorsuló népességnövekedés következtében 2026-ra az emberiség lélekszáma a végtelenhez közelítene. A szerzők azonban úgy vélték, hogy ugyanaz az együttműködési képesség, amely az emberi civilizáció fejlődését lehetővé tette, a katasztrófa elkerülésében is segíthet. Mivel az emberek aligha szeretnék lerövidíteni saját élettartamukat, a kutatók szerint a megoldás a globális születési arányszám felére csökkentése lehetne.
A tanulmány megjelenése azonnal hatalmas visszhangot váltott ki.
A Time magazin és a The New York Times is beszámolt róla, sőt a témát a Pogo című képregénysorozat több epizódja is feldolgozta. Számos kommentátor úgy értelmezte az írást, mint a túlnépesedéssel kapcsolatos félelmeket kifigurázó, szándékosan ironikus tudományos megnyilvánulást. A történet azonban itt nem ért véget.
Amikor a Science matematikusok és demográfusok bíráló leveleit közölte, amelyekben a kutatást nevetségesnek és nyilvánvalóan abszurdnak nevezték, von Foerster és munkatársai határozottan megvédték állításaikat. A szerzők továbbra is kitartottak matematikai számításaik és következtetéseik mellett. Az 1960-as évektől egészen az 1980-as évekig a világvégét előrejelző egyenletet rendszeresen idézték genetikai, ökológiai és demográfiai tankönyvekben. Ráadásul nem csupán tudományos környezetben hivatkoztak rá.
1963-ban például egy kanadai parlamenti bizottság előtt a vegyipar egyik képviselője az előrejelzést annak bizonyítékaként említette, hogy a várható népességrobbanás miatt szükség van a vegyi növényvédő szerek alkalmazására. Egy 1971-es amerikai legfelsőbb bírósági, abortusszal kapcsolatos ügyben, amely megelőzte a későbbi Roe kontra Wade döntést, szintén hivatkoztak a tanulmányra. Az érvelés szerint a várható népességnövekedés miatt nem állt fenn olyan nyomós állami érdek, amely indokolta volna a népesség további gyarapodásának előnyben részesítését.
A világvége-elmélet fennmaradásának egyik legfontosabb oka az volt, hogy a népességre vonatkozó előrejelzések egy ideig valóban rendkívül pontosnak bizonyultak. A kutatás alapjául szolgáló egyenlet az 1970-es és 1980-as években pontosabb előrejelzéseket adott, mint a demográfusok által alkalmazott modellek többsége.
A fordulat csak 1993 körül következett be.
Ekkor a világ népessége elkezdett elmaradni a matematikai modell által jósolt értékektől. Ennek oka az volt, hogy az emberiség lényegében azt kezdte tenni, amit von Foerster és munkatársai korábban javasoltak: csökkent a gyermekvállalás gyakorisága. Napjainkban a globális születési arányszám valamivel kevesebb mint fele az 1960-as értéknek.
A tudomány és a színpadi illúzió találkozása: mit tanulhatunk a világvége-előrejelzésből?
Valószínűleg nem arra ébredünk 2026. november 13-án, pénteken, hogy a túlnépesedés következtében az emberiség szó szerint halálra préselődik. Mielőtt azonban egyszerűen továbblépnénk, és már a következő világvége-forgatókönyvre készülnénk, érdemes megvizsgálni, milyen tanulságokat hordoz ez a különös tudományos történet. A cikk szerzője szerint a legfontosabb tanulság abban rejlik, hogyan mutatjuk be elképzeléseinket és meggyőződéseinket a világnak.
Heinz von Foerster életének egy szakaszában ugyanis színpadi bűvészként is tevékenykedett. A klasszikus bűvészmutatványok felépítésében három fontos elem különíthető el: a helyzet előkészítése, a rendkívüli fordulat és a végső leleplezés, amely visszaállítja a megszokott rendet. Von Foerster és szerzőtársai tanulmánya éppen azért keltett akkora figyelmet, mert egy alapvetően hagyományos tudományos kutatást rendkívüli címmel és meghökkentő következtetéssel mutatott be.
A publikáció ugyanakkor azért őrizhette meg jelentőségét évtizedeken keresztül, mert valódi kutatási eredményekre és matematikai érvelésre épült. A történet azt példázza, hogy egy komoly társadalmi problémára olykor éppen egy látszólag abszurd állítással lehet a leghatékonyabban felhívni a világ figyelmét.
A tudományos alaposság és a figyelemfelkeltő előadásmód találkozása olyan hatást eredményezhet, amely még több mint hat évtizeddel később is képes érdeklődést kiváltani.
Kapcsolódó anyagok:
64 éve meghatározták a tudósok, mikor jön el a világvége
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Image by Tumisu from Pixabay
