
A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)
A szibériai Bajkál-tó vízutánpótlása az elmúlt 343 év legerőteljesebb helyreállását mutatja egy új tudományos kutatás szerint. A világ legmélyebb és legnagyobb víztérfogatú édesvizű tava, amely a Föld be nem fagyott felszíni édesvízkészletének mintegy 20 százalékát tartalmazza, az elmúlt évtizedekben jelentős vízhozamcsökkenéssel küzdött. A kutatók azonban megállapították, hogy 2017 körül váratlan fordulat következett be: a vízhozam jelentősen megnőtt, és elérte a hosszú távú átlag 145,2 százalékát. A változás összefüggésben állhat az északi-sarkvidéki éghajlati folyamatok átalakulásával.
A szibériai Bajkál-tó a világ egyik legkülönlegesebb természeti képződménye. A Föld legősibb tava egyben a legnagyobb édesvízkészlettel rendelkező tó is, amely bolygónk be nem fagyott felszíni édesvizének körülbelül egyötödét tárolja.
Az UNESCO világörökségi listáján szereplő tó vízháztartása nagymértékben függ a Szelenga folyótól, amely vizet szállít a tóba, valamint az Angara folyótól, amelyen keresztül a víz távozik belőle.
Ez a vízháztartási egyensúly nemcsak a tó ökológiai állapota szempontjából fontos, hanem a környező térségek gazdaságát is jelentősen befolyásolja. A kutatás szerint a vízellátás támogatja Mongólia mezőgazdaságát, valamint az Angara mentén működő vízerőművek energiatermelését. A folyók vízhozamának változásai ezért emberek millióinak vízellátását érinthetik.
A 20. század elején azonban a térség folyóinak vízhozama jelentős csökkenésnek indult. A kedvezőtlen folyamat évtizedeken keresztül fennmaradt, és a klímaváltozás hatásai is hozzájárultak a Bajkál-tó vízháztartásával kapcsolatos aggodalmakhoz.
A kutatók most megállapították, hogy 2017 körül a folyók vízhozama hirtelen növekedni kezdett, és elérte a hosszú távú átlag 145,2 százalékát. A helyreállással párhuzamosan a tó vízszintje is emelkedett, a környező területeken pedig fokozódott a növényzet növekedése.
A Geophysical Research Letters tudományos folyóiratban megjelent tanulmány szerint a változás hátterében az északi-sarkvidéki felmelegedés regionális lassulásával összefüggő légköri folyamatok állhatnak. Ezek a változások elősegíthetik, hogy több nedvesség jusson a Bajkál-tó vízgyűjtő területére, javítva annak vízellátottságát, írja az INTERESTING ENGINEERING.
A fák évgyűrűiből rekonstruálták a Bajkál-tó 343 éves vízhozamváltozásait
A kutatást Shijie Wang, a kínai Yunnan Egyetem tudósa és munkatársai végezték. A szakemberek a fák évgyűrűinek vizsgálatával rekonstruálták a Bajkál-tó vízgyűjtő területének elmúlt 343 évre visszanyúló vízhozamváltozásait. A kutatók 52 évgyűrűmintát gyűjtöttek a tó közelében növő fenyőfákból, majd ezeket 12 további helyszín korábban rendelkezésre álló adataival egészítették ki.
Az így létrehozott adatsor lehetővé tette, hogy a tudósok évszázados időtávon vizsgálják a térség vízellátottságának változásait. A rekonstrukció szerint a vízhozam időszakos csökkenései már a 20. század elején megjelentek. A folyók vízhozama a korábbi, viszonylag magas szintek mintegy 90 százalékára esett vissza. A kutatás azt is feltárta, hogy a rendkívül alacsony vízhozamú évek hozzávetőleg fele 1900 után következett be. Ez arra utal, hogy a Bajkál-tó vízgyűjtő területén az elmúlt évszázadban különösen jelentős szárazabb időszakok fordultak elő.
A kutatók azonban 2017 körül éles fordulatot azonosítottak.
Ettől kezdve a vízhozam gyors növekedésnek indult, és elérte a hosszú távú átlag 145,2 százalékát. A megfigyelések ugyanebben az időszakban a Bajkál-tó vízszintjének emelkedését és a növényzet növekedésének fokozódását is kimutatták. A tudósok megállapították, hogy a 2017 és 2024 közötti időszak jelentette a legerőteljesebb vízhozam-helyreállást a teljes, 343 éves adatsorban.
A változás különösen figyelemre méltó, mivel egy 1995 és 2016 között tartó, súlyos vízhozamcsökkenéssel jellemezhető időszakot követett. A kutatás eredményei így arra utalnak, hogy a Bajkál-tó vízgyűjtő rendszerében viszonylag rövid idő alatt is rendkívül jelentős változások következhetnek be.
Az északi-sarkvidéki éghajlat változása segíthette a Bajkál-tó vízutánpótlásának helyreállását
A kutatók részletesen megvizsgálták azokat a környezeti tényezőket is, amelyek befolyásolhatják a folyók vízhozamát. Az elemzés során figyelembe vették a csapadékmennyiséget, a hőmérsékletet, a talaj nedvességtartalmát és a hóolvadás hatásait. Az eredmények szerint a vizsgált éghajlati és ökológiai tényezők együttesen a vízhozam változékonyságának 59,3 százalékát magyarázták.
A tudósok emellett jelentős összefüggéseket azonosítottak a Bajkál-tó vízgyűjtő területének vízhozama, valamint az Északi-Csendes-óceán és a Jeges-tenger egyes térségeinek felszíni vízhőmérséklete és tengeri jégborítottsága között. A vizsgálat szerint a Bering-tenger, a Csukcs-tenger, a Kelet-szibériai-tenger és az Ohotszki-tenger alacsonyabb felszíni vízhőmérséklete, valamint nagyobb tengeri jégborítottsága magasabb folyóvízhozammal állt összefüggésben.
A kutatók szerint az északi-sarkvidéki felmelegedés és a tengeri jég visszahúzódásának regionális lassulása egybeesett egy különleges, hidegebb térség kialakulásával. Ezt a jelenséget a szakirodalomban „Arctic Cold Blob”, vagyis északi-sarkvidéki hideg anomália néven említik. A tudósok feltételezése szerint ezek a körülmények megváltoztathatják a légköri áramlási rendszereket, és fokozhatják a nedvesség szállítását a Bajkál-tó vízgyűjtő területe felé. Ez hozzájárulhatott a folyók vízhozamának jelentős növekedéséhez.
A kutatók ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy az összefüggés igazolásához további éghajlati modellezésre van szükség.
Egyelőre ugyanis nem bizonyított, hogy az északi-sarkvidéki éghajlati változások közvetlenül okozták volna a Bajkál-tó vízutánpótlásának helyreállását. A tudósok arra sem tudnak még biztos választ adni, hogy a jelenlegi kedvező időszak meddig tarthat.
„Annak meghatározása, hogy ez a csapadékosabb időszak tartós éghajlati rendszerváltást jelent-e, vagy csupán átmeneti szakasz, alapvető fontosságú a hosszú távú jelentőségének megítéléséhez” – írták a tanulmány szerzői.
A kutatók egy további bizonytalanságra is felhívták a figyelmet. A 2015 és 2024 közötti időszakra vonatkozó vízhozambecslések részben túlmutatnak azon az időszakon, amelyre közvetlen műszeres mérési adatok álltak rendelkezésre a rekonstrukció kalibrálásához. Ez bizonytalanságot jelent az eredmények értelmezésében. A kutatók szerint a hosszú távú adatsorok nélkülözhetetlenek annak megértéséhez, hogyan változik a vízkészletek rendelkezésre állása, és milyen vízgazdálkodási stratégiákkal lehet alkalmazkodni az éghajlati változásokhoz. A Bajkál-tó esetében ez különösen fontos, mivel a vízgyűjtő terület változásai a természetes ökoszisztémák mellett a mezőgazdaságot, az energiatermelést és emberek millióinak vízellátását is befolyásolhatják.
„Eredményeink azt mutatják, hogy a kizárólag viszonylag rövid időszakot lefedő műszeres adatokra épülő előrejelzések nem feltétlenül képesek teljes mértékben megragadni a vízgyűjtő terület hidroklimatikus változékonyságát, és alábecsülhetik a rendszer gyors változásokra való természetes képességét” – fogalmaztak a kutatók.
A 343 éves rekonstrukció tehát nemcsak a Bajkál-tó jelenlegi vízháztartásáról szolgáltat új ismereteket, hanem arra is rámutat, hogy a természetes vízrendszerek sokkal gyorsabban és nagyobb mértékben változhatnak, mint azt a néhány évtizedes megfigyelések alapján feltételeznénk.
A nyitókép csak illusztráció, forrás: By Аркадий Зарубин at Russian Wikipedia, CC BY-SA 3.0, wikimedia:Redirect/page/12085611












