A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)
Niʻihau mindössze 17 mérföldre fekszik Kauaʻi partjaitól, mégis olyan, mintha egy teljesen más világ lenne. A sziget annyira elszigetelt és érintetlen a modern élettől, hogy „Tiltott szigetként” emlegetik. Több mint egy évszázada a kívülállók nem látogathatják, és ami a kapui mögött történik, jórészt titok. Most azonban ideje lerántani a leplet a Föld egyik legszigorúbban őrzött helyéről.
Niʻihau 1864 óta a Robinson család tulajdonában van, amikor 10 000 dollárért vásárolták meg a hawaii monarchiától. A mindössze 69 négyzetmérföldes sziget ma Keith Robinson és testvére, Bruce birtokában áll, akik az eredeti tulajdonosok leszármazottai. Az évtizedek során a Robinsonok szigorú ellenőrzés alatt tartották Niʻihau életét.
A család megvédte a szigetet a turizmus és a fejlesztések nyomásától, és megőrzött egy olyan életformát, amelyről sokan azt hitték, már rég eltűnt. Bár a Robinsonok öröksége mélyen gyökerezik a családtörténetben, szigorú szabályaik miatt Niʻihau hírneve az lett, hogy egy időben megrekedt hely, írja az AOL.
Élet a „Tiltott szigeten”
A szigeten mindössze körülbelül 70 állandó lakos él, akiknek életmódja mintha egy másik korszakból származna. Nincsenek aszfaltozott utak és rendőrőrs sem. Az emberek esővízgyűjtő rendszerekre támaszkodnak a vízellátáshoz, napelemekkel termelnek áramot, és vadászatból, halászatból, valamint gazdálkodásból szerzik az élelmüket. Nincsenek nagy üzletek vagy kórházak, de a Robinson család megállapodásain keresztül alapvető egészségügyi ellátáshoz és szükséges eszközökhöz hozzájutnak.
A szigeten elsődleges nyelv a hawaii, és ez az egyetlen hely, ahol ezt az ősi nyelvet ma is napi szinten használják. Hawaiival ellentétben, ahol a turizmus a gazdaság motorja, Niʻihau zárva tartja kapuit az idegenek előtt. Az angolt néhány lakos, főként a fiatalabb generáció beszéli.
Az élet egyszerű, de szigorú. A Robinson család olyan szabályokat érvényesít, amelyek kálvinista hitükhöz igazodnak. Alkohol, drogok és az ott élők mindennapi életét több, a külvilághoz képest szokatlan korlátozás is meghatározza. Látogatóknak, még családtagoknak is, engedélyt kell kérniük, mielőtt a szigetre lépnének. Aki megszegi a szabályokat, annak mennie kell. Ez a fajta kontroll sokak számára nyugtalanító, de a helyiek elfogadják és magukénak érzik ezt az életformát.
Egy másik világ árnyéka és a jövő kérdése
Bár a turizmus szigorúan korlátozott, néhány ritka lehetőség mégis kínál bepillantást Niʻihau szépségébe. A Robinson család helikopteres túrákat indított, amelyek során a látogatók átrepülhetnek a sziget felett, majd rövid időre leszállhatnak érintetlen partjain. Ezek az exkluzív utak ízelítőt adnak abból, milyen lehet az élet ezen a magánszigeten, ám még a legkalandvágyóbb turistákat is távol tartják a falvaktól és a sziget belsejétől.
Akár vadászszafarira is meghívást kaphat valaki. A szigeten nagy számban él vadkan és elvadult juh, és ezek a bár drága utak segítenek az invazív fajok állományának szabályozásában.
Niʻihau azonban nem teljesen immunis a külvilág hatásaira. Az utóbbi időben az amerikai hadsereg egyre fontosabb szerepet játszik a sziget gazdaságában, radarállomásokat létesítettek, és katonai személyzet állomásozik itt, hogy a közeli vizeken zajló gyakorlatokat figyelje.
Ez a katonai jelenlét, valamint a helikopteres és szafaritúrák növekvő száma arra utal, hogy a sziget a jövőben kevésbé maradhat titok. Ráadásul a Robinson család idősödik, és a sziget lakossága lassan csökken. Így egyre több kérdés merül fel azzal kapcsolatban, hogy meddig maradhat fenn ez az egyedülálló, zárt életforma a modern világ változásai közepette.
Kapcsolódó anyagok:
A város, ahol nem lehet szülni és meghalni
Hétvégén tilos meghalni egy spanyol kisvárosban a törvény szerint
A nyitókép csak illusztráció, forrás: By Polihale at English Wikipedia, CC BY-SA 3.0, wikimedia
