Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

Longyearbyen  

Norvég és orosz lakosok élnek Norvégia legészakibb városában, melynek Longyearbyen a neve. A város azonban nem emiatt vált híressé, hanem azért, mert az ott élők, alkalmazkodva a környezethez, látszólag elég furcsa törvényeket alkottak.

A Spitzbergák (Svalbard) nevű szigetcsoportján elterülő települést 1906-ban alapította egy amerikai, szénbányászattal foglalkozó üzletember, John Munroe Longyear. Innen a település neve is, Longyearbyen.

A bányászat ma is meghatározó a városkában, a 90-es évek elejéig ez adta a munkahelyek többségét. Sokan nem gondolnák, de a sarkkörön túl lévő települést, bár a világ végén van, elérte a II. világháború, melynek következtében a németek lerombolták a bányászvárost. A háború után a várost az ott élők újjáépítették, a tavaly megtartott népszámlálás szerint 2368-an lakják. 

A wikipedia szerint a településen "október végétől február közepéig „sarkköri sötétség” (24 órás sötétség), míg április közepétől augusztus közepéig „sarkköri világosság” (24 órás világosság) van."

sarkköri sötétség sarki fény

Kép forrása: pixabay

A specifikus földrajzi elhelyezkedésre, illetve az éghajlatra tekintettel a lakók számos, látszólag érdekes törvényt alkottak és tartanak be a mai napig, de ez csak a "dél-európaiak" számára figyelemfelkeltők, hisz a specifikus szabályok érthető módon nem mást, mint a helybéliek túlélését szolgálták, és szolgálják ma is.

Törvények

- mivel a városban kevés gyermek születik, nincs szülészet Longyearbyenben, így a várandós anyáknak más norvég városban kell világra hozni a kisbabájukat. A szülés után a gyermekkel együtt természetesen visszatérhetnek a településre

- a permafroszt miatt senkit sem lehet eltemetni a városban. Ezt megelőzendő, a beteg vagy súlyosan sérült embereket más norvég városokba küldik, hogy ott haljanak meg, a hirtelen elhunytakat pedig elégetik, vagy a kontinensre szállítják. (Longyearbyenben az 1950-es évek óta nincs temető, amikor is kiderült, hogy az 1918-as influenzajárvány következtében eltemetett holtak teste még tartalmazhatja azt a rendkívül veszélyes vírust, melynek következtében anno milliók haltak meg a világon, így Longyearbyenben is.)

- mivel a környéken - irányadó adatok szerint - 3.000 jegesmedve is élhet, egyes területek csak puskával közelíthetők meg. Egyes területek pedig teljesen elzártak az emberek elől, míg mások túravezetőkkel látogathatók. Utóbbi lehetőséggel sok turista él, hisz a város, bár sokan azt gondolják, de nem elzárt a külvilágtól

- szintén a környezet védelmét szolgálja az a szabály is, miszerint a településen tilos macskát tartani, védendő a környéken élő madarakat

- a szigeten majd 1.000.000, szerte a világról származó magfajtát őriznek a helyi magbankban

És még egy érdekesség. A településen nincsenek hivatalos utcanevek, a helybéliek és a turisták azonban így is tökéletesen tájékozódnak...  

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat

Kapcsolódó anyagok: 

Ismét bővült a „világvége bunker” tartaléka

Forrás - A nyitókép forrása: Svalbard Global Seed Vault/Peter Vermeij - wikimedia