Kép forrása: DEPOSITPHOTOS.COM

A halál közvetlen közelsége nem csupán testi, hanem mélyen szellemi élményt is jelenthet, legalábbis ezt állítják azok, akik túlélték.

Testből való kilépés, fényalagút, elhunyt szerettek látványa és mindent elárasztó békeérzet – ezek a motívumok gyakran visszatérnek a halálközeli élményeket (NDE – near-death experiences) átélők beszámolóiban. Egyesek ezeket olyan életszerűnek írják le, hogy „valóságosabbnak tűntek, mint maga a valóság”.

hirdetés

De vajon mi történik ilyenkor az agyban? Egy nemzetközi kutatócsoport most közelebb kerülhetett a válaszhoz. A belgiumi Liège Egyetem tudósai által vezetett csapat egy új, átfogó modellt mutatott be, amely lépésről lépésre magyarázza el, hogyan és miért születhetnek ezek a különös élmények az agyban akkor, amikor az életveszélyes helyzetek kialakulnak, írja a SCIAM.

A halál pillanata: misztikum helyett biológia?

Noha a halálközeli élmények hosszú ideje a spirituális és filozófiai gondolkodás tárgyát képezik, a modern tudomány csak nemrég kezdte el komolyan vizsgálni a jelenséget. A kutatások szerint az emberek 5–10 százaléka élt már át NDE-t, és ezen emberek emlékei gyakran meglepően részletgazdagok.

Charlotte Martial, a tanulmány egyik vezető szerzője szerint az új modell képes megmagyarázni, hogy a súlyos válsághelyzetek – például szívleállás – miért indítanak el egy olyan biokémiai lavinát az agyban, amely ilyen intenzív tudatállapotokat eredményez.

Mi történik ilyenkor az agyban?

A kutatók megállapítása szerint az NDE-k kiváltó oka legtöbbször valamilyen súlyos élettani stresszhelyzet, amely drasztikusan megváltoztatja az agy működését. Az idegsejtek túlpörögnek, és nagy mennyiségben kezdenek el neurotranszmittereket – azaz ingerületátvivő anyagokat – termelni.

Három ilyen vegyület különösen fontos:

- Acetilkolin, amely a memóriáért, tanulásért és figyelemért felelős,

- Noradrenalin, amely a „harcolj vagy menekülj” válaszban játszik szerepet,

- és Glutamát, amely az agy működésének általános szervezője.

Ezek a vegyületek segíthetnek megmagyarázni, miért emlékeznek az emberek ennyire tisztán a halálközeli élményeikre. A békesség érzését más anyagok idézhetik elő, például a szerotonin, az endorfinok, valamint a GABA, amelyek természetes nyugtatóként hatnak az agyban.

A látomásszerű, spirituális képekért a kutatók a szerotonin egy másik receptorának, az 5-HT2A-nak a túlaktiválódását teszik felelőssé – hasonlóan ahhoz, ahogy egyes pszichedelikus szerek, például az LSD is működik. Emellett a dopamin is közrejátszhat a látott képek „valóságérzetének” kialakításában.

Egy új elmélet az evolúciós háttérről

A kutatócsoport egy érdekes evolúciós magyarázattal is előállt: szerintük ezek az élmények az emberi agy ősi „halottnak tetteti magát” mechanizmusának modern megnyilvánulásai lehetnek. Sok állat ugyanis, ha sarokba szorul, mozdulatlanná válik, és tudatosan nem reagál a külvilágra – de közben éber marad, így később esélye lehet a menekülésre. A kutatók szerint az emberi agy hasonló módon próbál reagálni az életveszélyre: egyfajta „passzív túlélési módba” kapcsol.

Ez megmagyarázhatja azt is, hogy egyes emberek, akik fizikailag nem sérültek meg, de életveszélyben érezték magukat (például autóbalesetben vagy természeti katasztrófában), miért számoltak be halálközeli élményekről.

Vannak még nyitott kérdések

Az új modell azonban nem ad választ mindenre. Nem tudja például megmagyarázni, miért számolnak be sokan az életük újraéléséről, vagy arról az érzésről, hogy egy „visszafordíthatatlan határhoz” közelednek. A kutatók szerint ezek mögött pszichológiai vagy biológiai tényezők állhatnak, amelyeket még nem sikerült feltárni.

Szintén kérdéses, hogy az agy mely területein történnek a kulcsfontosságú vegyi változások. Egy 2023-as tanulmány szerint a halántéklebeny, a falilebeny és a nyakszirti lebeny találkozása – az úgynevezett temporoparietooccipitalis régió – központi szerepet játszhat, mivel ez az egyik fő tudati központ.

Vitatott pontok is akadnak

Nem mindenki ért egyet a tanulmány következtetéseivel. Jimo Borjigin, a Michigani Egyetem idegtudósa például kétségbe vonja, hogy a halálközeli élmények és az alvási REM-intrúziók között valódi kapcsolat lenne. Szerinte ez egyelőre csupán hipotézis, és a tudománynak inkább több fiziológiai adatot kellene gyűjtenie, nem pedig újabb feltételezésekre építenie.

Közelebb a tudat megértéséhez?

A kutatás vezetői elismerik, hogy modelljük még csak az első lépés a halálközeli élmények megértése felé. Ugyanakkor úgy vélik, hipotéziseik fontos iránytűként szolgálhatnak a jövőbeli, részletesebb vizsgálatokhoz. És talán még ennél is többre képesek: hozzájárulhatnak ahhoz, hogy jobban megértsük az emberi tudat természetét – annak legszélsőségesebb határán.