Magyarországon már évszázadokkal ezelőtti feljegyzések is tanúskodnak arról, hogy a föld mélyéből feltörő vizek hőfoka jóval meghaladja a felszíni vizeink hőmérsékletét. A 12. század végén és a 13. század elején már III. Béla király névtelen jegyzője és krónikása Anonymus is említést tesz róla Gesta Hungarorum című művében. A feljegyzések szerint Attila király Kr.u. 451-ben már találkozott hévízforrásokkal. „Ő…hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és … az országot birtokába vette. Majd királyi székhelyet állított magának a Duna mellett a hévizek fölött: minden régi épületet, amit ott talált, megújíttatott, és az egészet igen erős fallal vétette körül”.
(A cikk szerzője, Bárány Angéla ugyan korábban írta ezt az anyagot, mégis válasz arra a hírre, ami a napokban jelent meg, és a portálunk is közölte: http://utajovobe.eu/hirek/energetika/2974-itthon-is-olcsobba-valhat-a-geotermikus-energia A magunk részéről Bárány Angéla mellett voksolunk, ezért is az ok, amiért megjelentetjük a "cáfolaltot". - szerk)
A Kárpát-medence európai viszonylatban kimagasló adottságokkal rendelkezik a geotermikus energia hasznosítás tekintetében, köszönhető ez a kedvező talajtani adottságoknak. A Föld szilárd kérge ugyan is a hazai területeken úgymond kivékonyodott, és így a kéreg alatti magas hőmérsékletű magma a felszín közelébe került. Ezeken a helyeken több hő átadása tud megvalósulni, melynek következtében a „földi hőáram” másfélszerese az európai átlagnak.
Hévíznek azokat a vizeket nevezzük, melyek a Föld felszínre jutáskor 30°C foknál melegebbek. A hazánkban létező termálvíz-kutak (30°C foknál magasabb hőmérsékletű) száma körülbelül 1300 darabra tehető, melyből 788 kút üzemel (Nagygál J. 2012). Az adatok sajnos nem pontosak, hiszen feketén működő kutak is léteznek, melyekről hivatalos feljegyzések jelenleg még nincsenek. Hazánk kiváló adottságai ellenére a hazai energiatermelés csupán 0,6%-át (2011) jelenti ez az energiaforrás. Ebből legnagyobb részben a balneológia területén (35%), ivóvíznek (29%) és a mezőgazdaságban (27%) kerül felhasználásra. A fennmaradó alig 10 %-ban pedig az iparban (4%), és a kommunális fűtés (5%) területén kerül hasznosításra (2011).
Rengeteg kiaknázatlan lehetőség rejlik még ebben az energiaforrásban, ezért megállapíthatjuk, hogy a geotermikus energiahasznosítás stratégiai fontosságú terület hazánkban. Jövője azonban egyelőre teljesen ismeretlen a szakemberek, a kitermelők és a kormány számára is. A dolgok hátterében a tudományos kutatások hiánya áll, melynek következtében már évek óta bizonytalanság jellemzi a hazai geotermikus energiahasznosítás kérdését. Azzal mindenki egyetért, hogy egy olyan energiaforrásról van szó, amely hatalmas kiaknázatlan lehetőségeket rejt magában, azonban a lehetőségek megfelelő módon történő hasznosításáról már senki sem mer nyilatkozni.
A szakemberek véleménye szerint a legnagyobb baj abban gyökerezik, hogy nincs elég pénz a geotermális energia tudományos kutatásaira. Ezek hiányában pedig senki sem mert érdemben nyilatkozni arról, hogy milyen mértékben lehetne felhasználni a jövőben is ezt az energiaforrást. A kutatások tükrében aztán elkészíthető lenne egy olyan „geotermikus stratégiai terv”, ami alapján megindulhatna a fejlődés ezen a területen is. Azonban egyelőre átfogó tudományos munka még nem készült a témában, és ennek hiányában egységes és világos elképzelés sincsen a geotermikus energiahasznosítás jövőjét illetően. Ma még az sem világos, hogy egyáltalán kinek a kompetenciája lenne egy ilyen hosszútávú stratégia kidolgozása. Jelenleg a különböző érdekcsoportok hol erre, hol arra taszigálják a hasznosítás kérdését, érdekeik és erejük függvényében.
A szakmai szervezetek, egyesületek lennének a legkompetensebbek egy ilyen stratégia elkészítésben, azonban pénz és felkérés hiányában ezek a szervezetek nem tudnak hozzáfogni a munkához. A Magyar Geotermális Egyesület elnöke, Szita Gábor szerint is nagy szükség lenne egy átfogó elemzésre és stratégiára, azonban az egyesülete lehetőségeit egy ilyen nagy léptékű munka jócskán felülmúlja. Egy mindent átfogó helyzet- és jövőkép megalkotása több szakember együttes munkájával jöhet csak létre, ebben nagyon szívesen részt venne az egyesület is. Jelenleg azonban a napi problémák megoldása emészti fel az egyesület erejét, így a szakminisztériummal és a hatóságokkal érdemi párbeszédre idő sem marad – igaz, a hajlandóság sem nagyon látszik. A Magyar Geotermális Egyesület már tett lépéseket a bizonytalan hazai helyzet tisztázására, és 2012 áprilisában meghívták szakmai napjukra a minisztérium és a felügyelőségek szakembereit, akik szép számmal meg is jelentek, de a folytatás elmaradt.
Szita Gábor, az MGtE elnöke szerint: „Nagyon szomorú, hogy nem állnak rendelkezésre adatok a termálvízkészletek valós állapotának értékelésére, így nem hogy tudományos igényű feldolgozás nem készíthető, de még a tényekkel sem vagyunk tisztában”.
A bizonytalanság megmutatkozik a „magyar vidék alkotmányának” mondott Nemzeti Vidékstratégiában is, hiszen a több mint 100 oldalas dokumentum csupán egy-két mondatban tesz említést erről az igen fontos ágazatról: „A termálvízkészletek állapotának pontosabb megismerése, a kitermelt, utánpótlódó, valamint a károsodás nélkül kitermelhető termálvíz készlet folyamatos nyomonkövetése és ennek függvényében a hasznosítás módjának meghatározása. A termálvízkészletek víztakarékos, valamint energiahatékony célú hasznosításának elősegítése, a hulladék termálvizek hő- és szennyezéscsökkentésének ösztönzése”. (Vidékfejlesztési Minisztérium: Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020)
A termálvízkészletek állapotának pontosabb megismerése tehát a kormánynak is célja. Egyetértés van a szakemberek és a kormány között abban is, hogy a geotermikus energia hasznosítás jövőstratégiájának nem a kitermeléssel foglalkozó cégek, magánszemélyek érdekeit kell szolgálnia, sokkal inkább tudományos tényekre alapozva kellene meghatározni a lehetőségeket és a célokat. A valóság azonban ennél jóval bonyolultabb.
A geotermikus energiát a vállalkozók és az önkormányzatok is elsősorban azért szeretik, mert olcsó. Azonban a jövőben már egyáltalán nem biztos, hogy továbbra is ilyen olcsó marad ez a hazai adottságokra építő energiaforrás. Egy kormányhatározat alapján végrehajtott törvénymódosítás nyomán a mezőgazdaságban tevékenykedő vízhasználók számára 2015. június 30-ig ugyan felfüggesztették az energiahasznosítás céljából kitermelt termálvizek visszasajtolási kötelezettségét, azonban hogy mi lesz 2015 után, még mindenki számára ismeretlen. A kitermelésre és a visszasajtolásra vonatkozó jogszabályok szigorítása egyre inkább drágítja ezt a fajta energiát. A visszatáplálás körüli huzavona pedig még inkább fokozza a bizonytalanságot. A kitermelők joggal aggódnak a beruházásaik jövőjét illetően, hiszen nem mindegy, hogy mikor és kinek kell majd 100 milliókba kerülő visszatápláló rendszerekkel visszajuttatni az elhasznált vizet a földbe. Egy, vagy bizonyos esetekben több, a kötelezettségeknek maradéktalanul megfelelő visszasajtoló rendszer már nem biztos, hogy képes ugyanolyan olcsó üzemeltetést biztosítani a cégek, magánszemélyek számra.
Sajnos ma még a visszatáplálásra vonatkozó kutatások is igen gyerekcipőben járnak, ezért a szakemberek sem merik egyértelműen kijelenteni, hogy valamennyi visszatápláló rendszer valóban úgy működik, ahogy azt az üzemeltetők állítják. Kutatások hiányában csak feltételezések vannak, azok is csak az üzemeltetők részéről. Mivel a visszatáplálás kutatására jelenleg semmilyen állami forrás sem áll rendelkezésre, aki ma hazánkban termálvizet energetikai célra akar használni, annak vállalnia kell a visszatáplálás anyagi terheit és műszaki kockázatát is. Mivel kutatások hiányában nem lehetünk tisztában azzal, hogy valamennyi visszatápláló rendszer tökéletesen működik, ezért azt sem tudhatjuk, hogy mi történik azokban a rétegekben ahová ezeket az elhasznált vizeket visszatápláljuk. Még az is lehet, hogy nagyobb kárt okozunk a természeti környezetben, mint ha hagynánk a vizeket a föld felszínén.
Hazánkban egyes helyeken olyan geológiai adottságok vannak, melyek a visszatáplálást szinte ellehetetlenítik, ezért ott felszíni víztározókat alakítottak ki a mélyből feltörő meleg víz tárolására, és hűtésére. A felszíni elhelyezés azonban csak ott oldható meg, ahol a kitermelt víz minősége nem okoz gondokat a természetben. Szerencsére vannak olyan kutak, melyek közel ivóvíz minőségűek, tehát a környezetre nézve semmilyen terhelést nem jelentenek, azonban olyan vizek is előfordulnak, melyek összetétel szempontjából károsíthatják a környezetet és az élővilágot. A probléma abból adódik, hogy még egy ilyen kis országban is nagyon sok féle talajtani és vízminőségi adottságok léteznek, és ennek megfelelően kellene a szabályozást is megalkotni. A környezeti és gazdasági szempontokat is figyelembe vevő megoldás feltehetőleg az lenne, ha egyes cégek és magánszemélyek mentesülhetnének a visszasajtolás alól, míg mások csak visszatápláló kutak segítségével üzemelhetnének. A kérdés azonban az, hogy a kitermelők érdekei fognak érvényesülni, vagy pedig a környezetvédelmi szempontok lesznek meghatározóak a döntés meghozatalában. El kellene dönteni végre, hogy a termálvíz hasznosítás az ország érdeke, vagy a kitermelőké? Amennyiben ország érdekről van szó, mindenképpen hosszú távú megoldást kell megalkotni, és ennek megfelelően állami pénzeket is kell biztosítani a biztonságos kitermelés pontos megismerésére. Azonban ha a kitermelői érdekek fognak érvényesülni, nem biztos, hogy a jövőben is fenntartható energiaforrást fog jelenteni a geotermikus energia.
Jelenleg fenntartható jövőterv, és a gazdák érdekeit segítő stratégia sem létezik.
Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve meghatároz egy fejlődési ütemet a 2010-2020-ig terjedő időszakra. Ez alapján a 2010-es szint háromszorosára kell emelkednie a geotermikus alapú hőtermelésnek hazánkban 2020-ig. A szakemberek szerint azonban ennek a szintnek az elérése hosszútávon nem teszi lehetővé a fenntartható kitermelést. Bizonytalan alapadatokra támaszkodva csupán annyit tudunk, egy „három évvel ezelőtti felmérésből, hogy bizonyos termálvízestjeink jó állapotban vannak, mások pedig nem. Liebe Pál elemzéséből azt is tudjuk, hogy bizonyos termálvíztestekből van még kitermelhető szabad vízkészlet. Dr. Szilágyi Ferenc pedig arra a következtetésre jutott, hogy a termálvizek felszíni vízelhelyezése a magyarországi felszíni vizek mindössze 20%-át érinti, és ezeknek is csak 1/3 részénél van hígulási probléma” (Szita G. 2013). A jelenlegi helyzet tehát jónak mondható.
Az Európai Unió Víz Keretirányelve a vízhasználatok költségmegtérülési elvét vizsgálja csak az egyes országokban, így hazánkban is a minisztérium ennek a keretnek próbál megfelelni. Az EU-s joganyag nem fogalmaz meg kötelezettséget az országok fenntartható geotermikus kitermelésére vonatkozóan.
Szita Gábor a Magyar Geotermális Egyesület elnöke szerint: „Számomra régóta nyilvánvaló, hogy a visszatáplálás kérdése hosszabb távon nem kerülhető meg. Egész egyszerűen nincs annyi szabad termálvizünk, amennyi energiára vélhetően szükségünk lenne. Meggyőződésem viszont, hogy nem kell mindenhol és minden vizet visszatáplálni, de akkor felmerül a kérdés, hogy kinek lesz kötelező, és kinek nem”. Azt mindenki tudja, hogy ma a világban csak úgy, mint hazánkban is a lobbi érdekek azok, melyek alapján eldől, hogy milyen irányba történik elmozdulás egy adott kérdésben. A Föld jövőbeni sorsát is érintő kérdésekben sajnos még ma is előbbre való az érdekeltségi viszonyokon alapuló döntés hozatal. A kormányzat részéről ma még csak ellentmondó kijelentések léteznek a geotermikus energia jövőjét illetően. Nyilatkozataikban hosszútávon is fenntartható módon kívánják kezelni a geotermikus energia kérdését, azonban az EU kötelezettségek megállapítását szakmailag nem tudják alá támasztani. Amennyiben a jövőben sem lesznek források a geotermikus energia kutatására, felkészületlen döntések hozhatóak csak a kérdésben. Etikátlan tehát úgy tervezni valamit, aminek a következményeiről ma még senki sem rendelkezik elegendő információval.
Szerző: Bárány Angéla
Felhasznált irodalom:
Vidékfejlesztési Minisztérium: Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020 - http://videkstrategia.kormany.hu/download/4/37/30000/Nemzeti%20Vid%C3%A9kstrat%C3%A9gia.pdf
Magyarország Megújuló Energia Hasznosítási Cselekvési Terve 2010-2020 - http://www.kormany.hu/download/2/b9/30000/Meg%C3%BAjul%C3%B3%20Energia_Magyarorsz%C3%A1g%20Meg%C3%BAjul%C3%B3%20Energia%20Hasznos%C3%ADt%C3%A1si%20Cselekv%C3%A9si%20terve%202010_2020%20kiadv%C3%A1ny.pdf
Magyar Napelem Napkollektor Szövetség: Nem kell visszasajtolni a termálvizet a gazdáknak 2015-ig - http://www.mnnsz.hu/2012/01/14/nem-kell-visszasajtolni-a-termalvizet-a-gazdaknak-2015-ig/
Nagygál János: Termálvíz hasznosítása és nehézsége 50 év tükrében - http://umvp.eu/files/Nagyg%C3%A1l_MNVH_20110428%20
Liebe Pál: Termálvízkészleteink a Vízgyűjtő Gazdálkodási Tervben(Földhő Hírlevél, 2010. január) - Dr. Szilágyi Ferenc és Clement Adrienne: Gondolatok a használt hévizek felszíni befogadóba történő elhelyezéséről (Földhő Hírlevél, 2010. április)
Kép forrása: http://www.globalplaza.hu/hir/geotermikus-futes-a-fold-energiajaval
TOP 5
