A fényszennyezés, mint a jelen gazdasági válsággal együtt is rohanó technikai fejlődés, a visszafordíthatatlannak tűnő urbanizáció, és még néhány ide sorolható tényező gyermeke.
Honnan indultunk?
Amikor 1879-ben Thomas Alva Edison feltalálta a szénszálas izzólámpát, nagy változást hozva az emberiség életében, bizonyára nem gondolta, hogy az első izzógyár üzembe lépésétől – alig több mint száz év múlva, az áhított és csodált lámpafény környezeti veszélyt jelent, és az emberek józanabb hányada harcolni kezd a túlzott megvilágítás és a négyzetkilométerekben mérhető reklámfény-felületek korlátozásáért.
Mi a helyzet ma?
Ha valaki ránéz a földünkről készült éjszakai műholdas felvételre, azt látja, hogy Európa, Észak-Amerika keleti fele, Japán, Kína nagyvárosai, de némileg India és néhány kisebb folt, mint pl. a Dél-Afrikai Köztársaság szinte nappali fényben úszik.
Milyen hatással van ez a változás az élő szervezetekre?
Kimutatták, hogy a fényszennyezés következtében egyes lepkefajok egyedszáma mérhetően csökkent, a rovarok – mint azt egy utcai lámpa fényében is láthatjuk –, csak ott, kvázi spirális pályán repülnek, nem pedig az éjszakai távolsági repülésüket végzik. Túl azon, hogy itt rengeteg rovar elpusztul, nem működik megfelelően a fajfenntartás és láncolata.
Vagy vegyük a vonuló madarakat, akiket a fényszennyezés gyakran annyira megzavar, hogy elveszítik tájékozódó képességüket és soha nem érkeznek meg célállomásukra. Ez olyan egyszerű okból is gyakran előfordul, mint pl. két épületrészt összekötő üveg oldalfalakkal épített folyosó, mely éppen a vándorló madarak repülési útvonalába épül, akik tömegével ütköznek neki és pusztulnak el az átlátszó, kivilágított folyosó csapdájában. Vagyis a fényszennyezés – mint láthatjuk – hozzájárul egyes fajok eltűnéséhez.
Engedjenek meg egy saját – e témához kapcsolódó – élményt. Kis faluból kerültem a 60-as évek közepén Budapestre, és azokban az időkben néha a Móricz Zsigmond körtérről nyíló egyik kis utcában aludtam, egy rokon családnál. A Himfy utcai lakás ablakán egész éjjel egy villódzó reklámot láttam: „SZÍVJON – SZIMFÓNIA –CIGATRETTÁT”. Nos, gondolhatják, szinte semmit nem aludtam, fáradtabban keltem, mint ahogy ágyba kerültem. Minden ember éjszakai pihenését gátolja a mesterséges fény, magasabb a vérnyomása, mint normál éjszakai sötétségben való pihenésnél, de minden élőlényre hasonlóan hat a fényszennyezés. Az alacsonyabb rendű élő szervezetek még védekezni sem tudnak ez ellen, így azután jobb esetben odébb állnak, sajnos gyakran elpusztulnak. Érdemes ezen kicsit eltöprengeni.
Mire számíthatunk?
Ma az interneten 2540 találatot kaptam a fényszennyezés címszó beírásakor, mégis alig van benne ez a fogalom a mindennapjainkban.
Mo-n a fényszennyezés szabályozása nagyon lassan halad, az első ezzel foglalkozó jogszabály 2008-ban született, mely természetvédelmi területen korlátozza a fényszennyezést.
Ma egyre többen foglalkoznak a témával, hiszen ennek az ártalomnak is szerteágazó hatása van. Van olyan kutatás, mely szerint fényszennyezés az egyik lehetséges faktor több rákbetegség esetében is.
Sok civil szervezet küzd a csillagosa égboltért, mely ma már nagyvárosokban szinte nem is látható. E harc fokozódása mellet remélhetően egyre többen ébrednek rá a fényszennyezés ártalmaira és természetkárosítására. El kell oda jutni, hogy az ember nem lehet e kérdésben sem önző, a mesterséges fény használata nem lehet öncélú és csak az emberiség gazdagabb hányadának magamutogatása. Sokkal fontosabb a csillagos égbolt látványa, a természet sokféleségének megőrzése, nem beszélve a „fénypompára” fordított dollár milliárdokon megmenthető éhező szenvedő embertársaink millióira.
Szerző: Mester Ferenc