Skip to main content
Anand Dhawaj Negi India sivatag termőföld

Kép forrása: Facebook

Kinnaur tartomány Észak-Indiában nagyrészt kietlen, sivatagos terület, földművelésre gyakorlatilag alkalmatlan. 

A sivatag közepén azonban egy zöldellő oázis látható, olyan terület, mely alkalmassá vált a növénytermesztésre.

hirdetés

Az oázist egy kitartó férfi, Anand Dhawaj Negi alakította ki.

A történet még 1977-ben kezdődött, amikor az indiai kormány sok pénzt invesztálva a projektbe, célul tűzte ki a sivatag megállítását, termővé tételét. A projektben Negi a pénzügyi osztályon dolgozott és évről-évre szomorúan tapasztalta, hogy a sok pénz, amit beleöltek a terv megvalósításába, érdemi változást valójában nem eredményezett.

A sikertelenség oka a projekt vezetői szerint az volt, hogy az elsivatagosodás elleni küzdelemben olyan technológiára lett volna szükség, ami nem volt adott a térségben. Negi ezzel a véleménnyel nem értett egyet, saját tervet eszelt ki, majd azt szem előtt tartva egyedül vágott bele egy olyan oázis kialakításába, mely a későbbiekben mintaként szolgálhat a sivatagban élő emberek számára.

1998-ban a terv dokumentálásra is került, pontosabban az, hogy Negi kizárólag a saját pénzeszközeit haszálhatja fel a táj átalakítására Thang Karma régióban. 2003-ban, mikor a férfi nyugdíjba vonult, teljes erőbedobással folytatta a munkát, már csak a saját projektjének élt.

Anand Dhawaj Negi

Kép forrása: Facebook

Kezdetekben Negit számos kudarc érte, mégsem adta fel, így szívós munkával csak elérte a célját. 2017-re már 65 hektárnyi területet sikerült művelés alá vonnia, illetve oda erdőt telepítenie. 2021-ben bekövetkezett haláláig az oázisban számos növényt termesztett, így például babot, burgonyát, borsót, de almát és kajszibarackot is.

Kitartó munkával kitapasztalta, kikísérletezte, hogy ültesse egymás mellé úgy a facsemetéket, hogy életben maradhassanak, így átalakítsák a föld szerkezetét. Hogy célját elérje, a helyi praktikákat tudományos módszerrel vegyítette. Pár év elteltével már facsemetéket tudott adni a vele együttműködő gazdáknak, úgy beletanult a szakmába. A helyi földművesekkel összefogva egy öntözőrendszert is kialakított, hogy a 25 kilométerre lévő gleccserből el tudják vezetni az életet adó vizet, hisz a fák és a növényzet életben maradásához elengedhetetlenné vált a víz biztosítása.

A növények termesztéséhez Negi sohasem használt műtrágyát, céljai eléréhez állati ürüléket használt fel, hogy pótolja termőföld nitrogéntartalmát, illetve gilisztákat is telepített a területre, hogy e hasznos férgek a termőföld állagát javítsák.

Az oázisban lévő erdőbe akácot, nyárfát, kajszibarackot telepített leginkább, mivel az erdőtelepítést is fontos feladatnak tarotta, nem csak a zöldségtermesztést. Egy tűlevelű erdő kialakítását is tervezte, hisz az örökzöld fák folyamatosan, egész évben termelik az oxigént, ebben azonban a halál megakadályozta. 74 éves volt.

A térség lakói hősként tisztelik. Munkája nem veszett, nem vész kárba, családja folytatja munkáját, melyhez a kormány pénzügyi segítségét kérték.

A zöldellő oázis, illetve Negi története az alábbi videón is megtekinthető.

A víz nagy kincs Indiában, más példa is igazolja.

Egy férfi 30 éven át ásta azt a csatornát, mely révén elvezethetővé vált a falujába a helyi mezőgazdaság és állattartás fenntartásához szükséges víz. Senki sem segített neki, végül azonban mégis csak elismerték a munkáját.

Egy indiai férfi 30 éven át ásott egy csatornát, hogy vízzel lássa el a faluját

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat

Kapcsolódó anyagok:

Ügyes megoldással alakítanák termőfölddé a sivatagokat

Forrás: maga a videó - Nyitókép forrása: Facebook

TOP 5