Skip to main content

 

Csekély a somogyi termőföldek humusztartalma, a szakember arra figyelmeztet, hogy a talajok tápanyag-szolgáltató képességére éppen emiatt fokozottan vigyázni kell.

A „talajzsarolás” során a földekről leveszik a szalmát és a szármaradványokat, állattartásban hasznosítják vagy gyakran elégetve fűtőanyagként használják fel, értékesítik, miközben kulcsfontosságú lenne visszaforgatni a talajba is.

hirdetés

Somogyot különösen érzékenyen érinti a téma, a termőföldek 60-65 százaléka kedvezőtlen termőhely adottságú – válaszolta kérdésünkre Tóth István kaposvári nyugalmazott növényvédelmi szakmérnök, a Növényorvosi Kamara elnökségi tagja.

– A föld tápanyag-készleteinek kincset ér a szalma, úgy a vízmegkötés szempontjából, ahogy a szerves anyag utánpótláséból. Nagy szükség van a tápanyag-visszapótlásra, a megye 240 ezer hektárnyi szántóföldjének számottevő részében ijesztően kevés a humusz. 

Külső-Somogy termőföldjei hajlamosabbak a talajerózióra, melynek során a humusztartalom is csökken, ami a szalma visszadolgozásával javítható. A kötőanyag csökkenése miatt a nagyobb esők lemossák a termőtalajt, a vizek pedig talajszemcséket szállítanak a Balatonba.

Jelentős probléma az is, hogy az állatlétszám csökkenésével nem produkálnak számottevő istállótrágyát a telepek, pedig négy-öt évenként szerves trágyát kellene visszajuttatni a földekre. 

A tarlóégetést pedig törvény tiltja – a szakember szerint a szervesanyag-visszapótlás a jövőnk záloga és a fenntartható fejlődésé. A szalma elégetése ugyan pénzt hozhat, a talajban a humusz felépüléséhez viszont nagyon fontos.

A cikk ide kattintva folytatódik...

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkek:

Forrás

TOP 5