Fenntartható fejlődés gyakorlati szemmel

b_700_700_16777215_00_images_QDrum_akert_angela.jpg

Sok kertben gondot okozhat a gyomok elszaporodása, és a kártékony rovarok tömeges megjelenése. Aggodalomra azonban semmi ok, hiszen mindenre van természetes orvosság, csak ismernünk kell őket. 

A kertben lévő, a növények fejlődését gátló kártékony rovarok ellen védekezhetünk biológiai növényvédelemmel, rovarriasztó növényekkel vagy természetes alapú házi szerekkel.

A gyomnövények ellen használhatunk talajtakaró megoldásokat, vagy gyomokat irtó, távoltartó növényeket. A kertben lévő növények fejlődéséhez, a tökéletes minőségű termés eléréséhez, elegendő a kert természetes növény és állatvilágának egyensúlyára épülő környezet kialakítása. A kert – legyen az bármekkora – nem állhat csupán egyetlen növényfajból. Ahhoz, hogy minden növény és állat megtalálja benne a helyét, és feladatát, a kertésznek kell felállítania a harmóniát, ami a változatos növény és élővilágot kell, hogy jelentse.

A tavaszi vetéshez először elő kell készíteni a megfelelő gyommentes talajt. A rendszeresen kapált kertet sokkal könnyebb tisztán tartani, hiszen a folyamatos gyomlálás meghozza „gyümölcsét”, és a következő években jóval kevesebb agresszív gyomnövénnyel találkozunk. Az egyik leginkább kiirthatatlannak tartott növény a tarack (Stolo subterraneus), melynek eltávolítása a veteményes kertből sok gazdának okoz „fejfájást”.

A gazolás legjobb módja a kézzel való gyom eltávolítás, amit többször is meg kell ismételni, mivel a növény földalatti indái, tulajdonképpen a módosult szárai folyamatosan járulékos gyökereket fejlesztenek. Így csak az alapos kézzel való eltávolításuk hozhat biztos sikert. Törekedjünk arra, hogy minél hosszabb szárakat húzzunk ki a talajból. A 20-30 cm–es részek eltávolítása után is biztosan maradnak hajtások, de folyamatos gyomlálásuk után, azaz kb. egy év tisztességes kapálással sikerül megtisztítani tőlük a talajt. Régi paraszti szokás volt, hogy cirokkal ültették körbe a veteményest, ami segített a tarack gyökérzetének távoltartására. Biogazdaságokban szintén gyakran használt eredményes megoldás még a veteményes kert elválasztása a füves területektől szegéllyel. A talajban legalább 20-30 cm mélyen elhelyezetett leválasztó anyagok, fólia, beton, tégla vagy fa szegély megakadályozza a gyomok elterjedését a kertben. Így a földalatti hajtások már nem tudnak átjutni a konyhakert talajába.

Kevesen tudják, de a közönséges tarackbúza (Agropyron repens) egyben a népigyógyászat egyik ismert növénye is. Magyar Gyógyszerkönyvben, mint hivatalos drog szerepel. Mikor megpróbáljuk kiirtani a haszonkertből, akár gyűjthetünk is belőle. Vizelethajtó, vizeletképzést fokozó szer, hólyaghurut, hólyag- és vesekő megbetegedések valamint köhögés és légcsőhurut ellen használták. Külsőleg hámosító, főleg pattanásos bőr kezelésére ideális. Általában virágzása idején (június-augusztus) gyűjtik, a tarackos gyökértörzset a levélmaradványoktól és gyökerektől megtisztítva napon szárítják. (Tartalmaz: polifruktánt, nyálka-poliszacharidot, szaponint, cukoralkoholt, illóolajat, agropyren poliint, vanillosid, fenilkarbonsavakat, kovasavat, szilikátokat).

Tapasztalt kisállat tulajdonosok bizonyára gyakran szembesültek már azzal a ténnyel, hogy bizony a kutyák és a macskák is főleg a tarack, vagy a friss búza leveleit eszik tavasszal. A szakemberek részéről csak találgatások vannak arra vonatkozóan, hogy vajon mi áll a húsevők legelési szokásai mögött. Azok a nézetek, melyek szerint vitaminhiány és egyéb gyomor és bélrendszeri problémák lennének az okok, minden bizonnyal nem igazak, hiszen a friss tavaszi tarack levelek a tökéletesen egészséges kutyáknak is az egyik kedvenc csemegéje. Az is egyértelműen megállapítható, hogy a levelek elfogyasztása után az állatok öklendeznek és kihányják az elfogyasztott leveleket. A zárt helyen tartott házi kedvenceknek tehát bátran szedhetünk a kertben lévő tarackok leveleiből, ezzel is segíthetjük őket a természetes szokásaik megélésében.

Tavasszal, mikor melegszik az idő

Tavasszal mikor elkezd melegedni az idő, és elkezdjük előkészíteni a talajt a veteménynek, a gyomok közül a tyúkhúr (Stellaria media) az, amitől érdemes megszabadítani a kertet. Egyéves, áttelelő, hideg évszaki növény, tavasszal, ősszel vagy télen csírázik. Apró kis virágai egyedenként több ezer magot érlelnek, és így folyamatosan szaporodnak a kertben. Gyomlálásuk egyszerű, hiszen a talajon szétterülő lédús növénynek középen viszonylag könnyen kitéphető gyökere van.

Esős időben még a talajból kihúzott növények is könnyen tovább élnek, ezért érdemes őket a komposzt közé dobni. A tyúkhúr, népi nevén csibehúr vagy tyúkbegy, nitrogénben dús zöldtrágya növény is egyben. Azon a területen ahol sok van belőlük, biztosak lehetünk benne, hogy nitrogénben gazdag a talaj. Az ősszel kihajtott növényeket érdemes télire beleásni a veteményes kertbe. A tavasszal kihajtott fiatal levelei kiválóak salátába, de még leves is készíthető belőle. Gyógyhatása szerte a világon ismert, mind belsőleg és külsőleg is. (A tyúkhúr gyógyhatásai, és elkészítése).

Alapos tavaszi gyomlálásuk után évközben nem szokott gondot okozni, eltűnik a kertből, és csak késő ősszel kezd el újból burjánzani.

A tavaszi munkálatok során főleg ettől a két „gyomnövénytől” kell, hogy megszabadítsuk a talajt, a többi gyom már jóval könnyebben irtható kapálással, vagy talajtakarással az év folyamán. A magvetéshez előkészített talajba bátran veteményezhetünk. Miután kikeltek a veteményes kert növényei, a kapálást felválthatja a talajtakarás, ami a gyomoktól és a nyári melegek erős kipárolgásától is megvédik a talajt.

Talajtakarás történhet szármaradványokkal, szénával, szalmával, fóliával, papírral, kaviccsal, fűnyesedékkel, bármivel, ami megakadályozza, hogy a talajban lévő növényeket fény érje. Ezzel meggátoljuk, hogy olyan helyen nőjenek a gyomok, ahol azt nem szeretnénk.

A talajtakarás vagy mulcsozás mindamellett, hogy nagyon esztétikus is lehet, egyben a talaj szervesanyagtartalmát is jelentősen növeli. Javítja a talajszerkezetet, és megvédi a talajéletet jelentő apró mikroorganizmusokat. A talajtakarással még a viszonylag rossz minőségű talajok is javíthatóak. Az erdők talajának humuszképződése is elsősorban lehullott levelekből, korhadó növényi részekből jön létre. Az egész évben felhalmozódott szerves növényi maradványok őszre felszaporodnak a talaj felszínén. Az őszi és téli csapadék hatására gyors bomlásnak indulnak, ekkor többféle humuszsav szabadul fel, melyek savanyító hatásúak a talajra is. (A talajtakarás részletes bemutatása ezen a linken tanulmányozható: A mulcs csodái)

Vannak azonban olyan növények is, melyek a kiskertek talajtakarásra nem vagy csak bizonyos feltételek mellett ajánlottak. Ezek a növények rendelkezhetnek gyomfojtó vagy rovarokat távoltartó hatással is, használatuk pedig már évezredek óta ismert. Hasznosak lehetnek olyan helyeken, ahol védekezni akarunk bizonyos agresszív gyomok, rovarok ellen.

Az allelopathia hazánkban is jól ismert, annak ellenére, hogy a neve még is idegennek tűnhet. A diófák lehulló lombjának gyomfojtó hatása is ennek a folyamatnak az eredménye. Növények, algák, baktériumok vagy gombák bizonyos fajai rendelkeznek olyan szerves vegyületekkel, bio-reagensekkel, melyek kibocsájtásával a szomszédjaik életfolyamatait befolyásolhatják. Ezek lehetnek növekedést serkentő vagy gátló folyamatok is. A hazai flórából körülbelül 150 allelopatikus faj ismert, melyek közül sok nem őshonos hazánkban. (Szabó, 1997)

A diófa levele például a talajba bocsájt olyan vegyületet, (juglon) ami egyes növényekre káros is lehet. A lágyszárú zárvatermők közül például a burgonya, a paradicsom és a paprika fejlődését tartósan gátolja. Ezeknek a növényeknek gyakorlatilag minden rostjában, (gyökér, szár, levél, virág, gyümölcs, virágpor) megtalálhatóak ezek az anyagok. Felszabadulásuk történhet, elpárolgással, víz általi kimosással, kiszivárgással vagy a növényi részek elbomlásával is.

Ma már ezek az anyagok előállíthatóak mesterségesen, szintetikusan is, és az allelopathia kutatások a gyomirtás ismeretének fejlesztésére szolgálnak.

Nem mindegy tehát, hogy melyik növényt ültetjük egymás mellé. Fontos, hogy ismerjük a növények egymás mellett élésének szabályait. A növények anyagcseretermékei a gyökereken keresztül is kifejthetik hatásukat, melyek erősíthetik vagy gátolhatják más növények fejlődését (talajuntság jelensége). A zeller például serkenti a bab és a paradicsom fejlődését, ugyanakkor a dohány és a karalábé nem szereti a közelségét. Csicseri- vagy bagolyborsóról már Kr. e. 300-ban feljegyezték, hogy gyomfojtó hatású (Theophrastus). Plinius Secundus (Kr. u. 1. sz.) szerint pedig, a retek és a babér a szőlőre nincs jó hatással.

Hazai allelopatikus növények például: a tarackbúza, szőrös disznóparéj, parlagfű, selyemkóró, fehér libatop, mezei aszat, apró szulák, csillagpázsit, ragadós galaj, pipacs, magas aranyvessző (biokemia.blog.hu). A gyomszabályozásban, talajtakaró növényként kiválóan alkalmazható, a rozs, cirok, árpa, búza, zab, zöld vagy szárított szármaradványai, az évelők, (földieper, málna, stb.) talajának takarására. De az egynyári uborka, dinnye, tökfélék talaját is tökéletesen gyommentesen és nedvesen tartják.

A kultúrnövények között is találunk olyanokat, melyek képesek egymásra hatást gyakorolni. A vörös- és fokhagymában termelődő fitoncidek például gátolják egyes baktériumok szaporodását, de az uborka, a paprika, a napraforgó és még a szója is rendelkezik allelopatikus tulajdonságokkal.

Miután megküzdöttünk a kertben nem szívesen látott növényekkel, a termést veszélyeztető káros rovarok ellen is védekezhetünk természetes módon. Ezt megtehetjük biológiai növényvédelemmel, ahol a kártevők természetes rovar ellenségeit szaporítjuk fel azért, hogy ezek gyérítsék a növényeinket károsító egyedeket. Emellett rovarriasztásra alkalmas növények telepítésével is próbálkozhatunk.

A kártevő rovarok elleni növényvédelem még a biogazdálkodást folytatók körében is igen eltérő nézeteket jelent

Létezik egy olyan álláspont, mely szerint a környezetre veszélyt nem jelentő anyagok használata megengedhető, a természetes permetszerek nyugodtan alkalmazhatóak a kertekben, gyümölcsösökben. (Lemosó permetezés a biokerben). A biológiai termesztési módok közül a permakultúrás gazdálkodás tapasztalatai alapján, még ezek a szerek is csak gyéríthetik a hasznos rovarok számát. A tavaszi lemosó permetezés például olyan anyagokat tartalmaz, melyek nem szívódnak fel és halmozódnak fel a környezetben. A mészkénlével történő tavaszi permetezést például akkor kell elvégezni, mikor a gyümölcsfák rügyei már bomlani kezdenek. Az időben elvégzett permetezés lisztharmat, tafrina, monília, levéltetvek ellen hatásos. A vas üstben főzött kén azonban nem csak a levéltetveket pusztítja el, hanem a hasznos, a növények számára veszélyt nem jelentő rovarokat is. A permakultúrában annak érdekében, hogy a kitelelt hasznos rovarokat megvédjék, nem szoktak tavaszi permetezést végezni. Később év közben sem használnak kémiai anyagokat. A kertben lévő harmonikus növény és állatvilág egyensúlyára bízzák a „védekezést” is. Hagyományos biogazdaságokban az évközben megjelenő kártevők ellen használnak természetes, házi szereket is. (Kártevők ellen természetes anyagokkal) Bármilyen természetes főzetet, keveréket használunk is a kártevők gyérítésére, a hasznos rovarokat is pusztítjuk. Az üvegházakban is használt biológiai növényvédelem (károsító szervezetek természetes ellenségeinek alkalmazása) is sok esetben azért nem tud eredményes lenni, mert hiába telepítünk az elszaporodó levéltetvek ellen levéltetűfürkészeket (Aphidis colemani) a növényinkre, ha a várt eredmény túl lassan következik be, és türelmetlenségünk miatt bevetünk valamilyen természetes permetszert, mondjuk kenőszappanos oldatot. Bármennyire is kíméletes szerről van szó, az érzékeny levéltetű fürkészek, hamarabb elpusztulnak, mint az ellenálló levéltetvek.

Önmagában mind a két módszer eredményes tud lenni, azonban a termesztés kezdetén érdemes eldönteni, hogy ki melyik módszert választja. Félmegoldások nem léteznek, vagy írtunk mindent, és akkor egész évben védekeznünk kell, vagy hagyjuk a természetes rovar populációt felszaporodni több éven keresztül. Mai teljesítmény orientált világunkban nehéz bárkinek is a permakultúra szabályait követni, azonban aki egyszer belevág és kialakítja a kert természetes rovaregyensúlyát, akkor egyre több sikert könyvelhet el a termesztésben is. A permakultúra tehát „az élővilág együttműködését használó ökológiai kertgazdálkodás” (Szalay Zita), ellentétben a biogazdálkodással, ahol az élővilággal való harmónia csak részleges. (Baji Béla: Önfenntartó ökológiai gazdálkodás: Permakultúra, című könyve ezen a linken letölthető)

Aki úgy dönt, hogy mellőz mindenféle kémiai szert a kertjéből, segítségül hívhat egyes növényeket, melyek illatukkal tartják távol a kártékony rovarokat. Népi megfigyelések alapján rovarriasztásra kiválóan alkalmas közel 3000 féle növény (herbacio.ezermester.hu), melyek közül sok hazánkban is megtalálható.

A dió levél, a farkasalma és az izsóp például a házi kedvencekben lévő bolhák ellen kiválóan alkalmazható. Az ősszel lehullott diófa lombját, miután megszáradt érdemes összegyűjteni egy zsákba vagy párnahuzatba, és a kutyaházba rakva télen melegen tartja az ebeket, és még közben a bolhákat is távol tartja. Mikor felakarjuk frissíteni a kutyaalmot, nem kell elégetnünk a kutya alatt összemorzsolódott leveleket, hiszen a tévhitekkel ellentétben a komposztba és a trágya közé is nyugodtan tehetjük. Kutatások bizonyítják, hogy „kilenc hónap komposztálás után a diólevél teljesen elveszíti a növények növekedését gátló hatását” (Biokultúra újság 2011/5 szám), és mint szerves maradvány növeli a kert talajának tápanyagtartalmát. A diófa nem igen tűri meg a közelébe ültetett vagy vetett növényeket, de a kertben rendkívül hasznos lehet, hiszen távol tartja a szúnyogokat. Gyomfojtó hatása miatt nem igen nő alatta nagy növényzet, ezért a kertben egy kellemes, árnyékos pihenő hely lehet számunkra.

Az élősködők távoltartására készíthetünk természetes anyagokból főzetet is. Rozmaring kakukkfű, fehérbor vagy almaecet és fokhagyma főzete például emberre és állatra is tökéletesen bevált a rovarok távoltartására. Külsőleg a bőrre vagy a szőrre permetezve távol tartja a legyeket, szúnyogokat, kullancsokat (Természetes rovarriasztó receptje).

Egyes növények fitoncidok-at (antimikrobális szerves vegyületeket) is termelnek, melyek gátolják a mikroorganizmusok által okozott rothadási, erjedési folyamatokat, sőt még azt is megakadályozzák, hogy megegyék őket az állatok. Több mint 5000 fajta illóolajat jegyeztek fel, melyek védik a növényeket a baktériumoktól, gombáktól és rovaroktól. Ezek között vannak fűszernövények, fafajok, sőt még a hagymafélék is közéjük tartoznak.

Szomszédhatás

A biogazdálkodásban jól ismert fogalom a szomszédhatás. Tulajdonképpen egy következetes egymás mellé ültetést jelent, ahol arra kell figyelnünk, hogy bizonyos zöldségnövények, fűszer- vagy gyógynövények illatanyaga elűzi vagy megzavarja a kártevőket. A megfelelő növények egymás mellé, köztes növényként, vagy szegélyként való ültetésével bizonyos években és megfelelő talajviszonyok között, sikert érhetünk el a rovarok távoltartásában.

A kaprot ültessük a káposztafélék, sárgarépa, uborka közelébe, mert segíti az egészséges fejlődésüket. A paradicsomot is érdemes káposztafélék mellé ültetni, mivel a rovarokat távol tartja tőlük.

A petrezselymet bársonyvirággal ültessük, mert a virág védelmet nyújt a gyökérfonálférgek ellen. A petrezselymet pedig a paradicsom és a hagyma mellé ültetve rovarriasztó hatást érhetünk el. A levéltetvek ellen, bab és borsó mellé borsfüvet érdemes ülteti. A bazsalikom pedig az uborkafélékre veszélyt jelentő lisztharmatra lehet gyógymód. A borágó gyökérzete a talaj szerkezetét lazítja, és egyben a káposztafélékről távol tartja a kártékony rovarokat.

A fonálférgek ellen kiválóan alkalmazható a fehér mustár, amely egyben felületi komposztálásra is ideális elővetemény, takarónövény.

A körömvirág, mint köztesnövény ideális a fonálférgek ellen. Talajtakaróként pedig paradicsom mellett jótékony hatású. A hagymafélék a gombák ellen nyújtanak védelmet. Szamóca közé, mellé ültetve megvédi a növényt a szürkepenész, nematódák kártételétől. A sarkantyúka az egyik legsokoldalúbb „riasztó” növény. Távol tartja a vértetveket a gyümölcsösben, a nagyobb élősködők pedig, mint a csigák, pockok, hangyák elkerülik. Érdemes a rovarkártevőktől legjobban veszélyeztetett burgonya, rózsa, bab vagy paradicsom mellé ültetni. A büdöske és a zeller a rovarkártevőket tartja távol a rózsáról, vagy a káposztaféléktől. A fehér üröm, mint fűszer- és gyógynövény pedig a rozsdagombákat és a rovarokat is gyéríti. Termésképzésre is használhatunk társnövényeket. A macskagyökér, a bab, a borsó, a paradicsom és az uborka mellé ültetve ideális a termések jobb fejlődéséhez.

(Kártevők és az ellenük használható védőnövények listája ezen az oldalon elolvasható)

A hasznos és rovarokat távoltartó növények listája nagyon hosszú, sőt egyesek ma még nem is ismertek, vagy már esetleg a feledésbe vesztek. Mindenki a kert talajtani és hőmérsékleti adottságaihoz, viszonyaihoz igazítottan, számtalan kedvező hatású növényt használhat a kert rovarvilágának harmonikus kialakításához. A permetszerekkel ellentétben a növényekkel való védekezésnél nem cél az összes kártékony rovar kiirtása a kertből. Ami egyébként növényekkel nem is lehetséges. Kártevőkre ugyan is szükség van ahhoz, hogy a kertben élő hasznos rovarokat életben tudjuk tartani. A rovarriasztó növények mellett a biológiai növényvédelemben már jól ismert hasznos rovarokat, madarakat is fel kell szaporítanunk ahhoz, hogy eredményesen megvédjük a termést.

Védekezhetünk hasznos rovarokkal, melyek természetes ellenségei a növényeinket dézsmáló kártékony egyedeknek, vagy rovarokat gyérítő madarakkal (cinegék, harkályok). A madarak és a rovarok azokat a kerteket szeretik, ahol tudnak fészkelni, találnak elég táplálékot, és a nagy melegekben mindig tudnak inni. Ezért ezeket a feltételeket biztosítanunk kell számukra. Az ivóvizet mesterséges tóval, a kertbe kihelyezett vödrökkel, edényekkel, vagy egy régi vaskáddal is megoldhatjuk. A rovarok, méhek is előszeretettel járnak ezekre a helyekre.

Madárodúkkal is csalogathatjuk a kis szárnyasokat, de a kertben kiszáradt fák is ideális helyek ahhoz, hogy a madarak megszeressék a kertünket. Ezeket nem érdemes eltávolítani még akkor sem, ha esetleg úgy gondoljuk, rontják a kerti összképet. Ötletes megoldásokkal, kúszónövényekkel, látványos kerti elemmé varázsolhatjuk őket.

A kertben élő emlősök közül a sün a denevér, és vakondokok, valamint a békák, gyíkok, siklók is sok káros rovart pusztítanak el. Ezért őket is érdemes a kertbe csalogatni. A vakondokok eltéríthetőek a veteményes kertből bizonyos növényekkel. Az euphorbia lathyris, vagyis a hasindító kutyatej gyökere a petróleumhoz hasonló szagot áraszt. Egyéb módszerekkel is védekezhetünk a vakondok ellen (A vakond riasztására használható módszerek), azonban azt nem szabad elfelejtenünk, hogy a kert feltúrásakor egyben nagyon hasznos és fontos munkát is végez, hiszen kártékony rovarokkal, meztelen csigákkal, kisebb egerekkel táplálkozik.

A biológiai növényvédelem ma már megoldható vásárolt készítményekben tárolt rovarokkal is, ennél azonban jóval olcsóbb módszer, ha mi csalogatjuk a kertbe a hasznos rovarokat. Ennek eléréséhez ne használjunk semmilyen vegyi anyagot a kertben, inkább ültessünk sok és sokféle növényt. Hagyjunk, olyan érintetlen területeket, ahol nem végzünk intenzív kertművelést.

A kártevők elleni védekezés és természetes ellenségeik listája ezen a linken tanulmányozható.

Alkalmazhatunk még a rovar kártevők ellen feromon-csapdákat, és ragadós színcsapdákat is. A feromon-csapdák műanyagból vagy papírból készülnek, melyeket kihelyezve a kertbe, a rajzó hímeket pusztítják el, így a nőstények nem tudnak szaporodni. A színcsapdák a rovarok számára vonzó színükkel csalogatják magukhoz a kártevőket, akik aztán beleragadnak a csapdába. Általában a sárga és a kék szín vonzza leginkább a rovarokat, azonban arra mindenképpen vigyázni kell, hogy a kék szín foglyul ejtheti a méheket is, akik azonban hasznos tagjai a kertnek. (Rovarcsapdák)

A természetes módszerek tárháza tehát nagyon széles, bátran használjuk őket kertünkben.

„A lepkék egy madár szemét utánozzák, hogy megvédje őket a ragadozóktól, az emberek a levél kifinomultságát utánozzák egy jobb napelem kifejlesztésekor. Az élet elvei mutatják az utat: alulról építkezz, önszerveződj, maximalizálás helyett optimalizálj, használj szabad energiát, öleld kebledre a diverzitást, alkalmazkodj és fejlődj, használj élet-barát anyagokat és folyamatokat, vegyél részt a szimbiózisban, gazdagítsd a bioszférát. A túlélés záloga abban rejlik, hogy mi vesz körül bennünket”.

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Források:

(LeavingBabylon blog: Permadesign http://wetiko.hu/2012/08/06/meghagyo-permakultura/)

Felhasznált irodalom:

http://biokemia.blog.hu/2009/08/20/allelopathia

http://www.permakultura.hu/irasok.php

Kártevők elleni természetes anyagok

http://www.novenyvarazs-varazs_noveny.abbcenter.com/?id=52762&;cim=1

Rovarriasztás növények segítségével

http://herbacio.ezermester.hu/cikk-6172/Rovarriasztas_novenyek_segitsegevel

Biológiai növényvédelem

http://www.balintgazda.hu/aktualis-kert/junius/biologiai-novenyvedelem.html

Allelopahtia

http://biokemia.blog.hu/2009/08/20/allelopathia

Forrás - A kép csak illusztráció, forrás: pixabay