Egyházasdengelegen jó, állítják a helyiek az ECHO TV májusi adása szerint. Ez azonban nem csak egy egyszerű kijelentés, hanem egy falufejlesztési program is (DÉJ), melyről korábban már mi is hírt adtunk (http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/825-a-magyar-videk-sikertortenetei-5-resz-nograd-legkitartobb-falva). A falu élni és túlélni akar, az ott élők élhetőbbé és vonzóvá akarják tenni a települést, hogy elkerülhető legyen a lakosság elvándorlása, kihalása. Úgy is fogalmazhatnánk, a túlélés a cél.
Mi kell ehhez?
Legfőképpen jó helyi politika, akkurátus polgármesterrel. Az ő révén pedig megfelelő ösztönzés, szabályozás, mely nem ismeretlen fogalom „nagyban” sem. Pl. az egyes államok adókedvezményekkel próbálják rábírni a vállalatokat arra, hogy zöldüljenek, azaz újabb és újabb környezetvédelmi technológiákat alkalmazzanak. Dengeleg, igaz, kicsiben - és nem is annyira a zöldítés tárgyában -, hasonlóképp motiválta a vállalkozókat akkor, amikor tavaly egy tollvonással megszüntette a helyi iparűzési adót.
Az elv, mint ismert, régi és közkeletű, még Mária Terézától származik, aki summázva a lényeget, így fogalmazott. „Etetni kell a juhot, ha nyírni, fejni akarjuk!” Ma azonban nyilván többről van szó. A motivációt folyamatosan fenn kell tudni tartani, így ha néhány év múlva mégis lesz a faluban iparűzési adó, annak mértéke állandóan kisebb kell, hogy legyen a környező településekhez képest, különben a vállalkozók elvándorolhatnak.
Érdekesség, hogy a falu fenntartásával Dengeleg mégis „zöldít”, ha nem is annyira gazdasági értelemben. Fenntartani uis a vidék gazdaságát, mezőgazdasági értelemben vett kultúráját mindenféleképpen pozitív kezdeményezés akkor, amikor a városiasodás minden országban rendre szedi áldozatait, azaz a vidék elnéptelenedik. A helyi politika így az önfenntartás, a fenntartható fejlődés kialakítását célozza, hisz nyilvánvaló ténymegállapítás már ma is, hogy a termőföld egyre értékesebbé válik, 30-40 éven belül pedig már olyan potenciállal bírhat, mint ma bármely más fogyóban lévő erőforrás, pl. az olaj.
Hogy következhet be mindez?
A jelek már most is jól érzékelhetők, világviszonylatban uis „gyorsabban pusztul a termőtalaj, ahogyan megújul. Átlagosan évente 1.6 tonna talaj képződik, és 8 tonnát veszítünk el hektáronként. Ausztráliában 10 tonna hektáronként – ez a viszonyszám -, Amerikában egy intenzív kukoricatermő területen akár 160-200 tonna is lehet. 1950-ig elszántottuk a talaj 50 %-át, azóta még 30 %-ot. Egy búzaevő embernek évente 12 tonna talajra van szüksége. Még a fejlettnek mondott Európában is 17-szer gyorsabban pusztul a talaj, mint amilyen ütemben újratermelődik.”
Veszélyes ez a folyamat? Igen, az, ha belegondolunk, hogy „világméretben 50-60 év alatt elfogy a termőtalaj az ilyen módú használat mellett.” – írja Gyulai Iván Fenntartható Fejlődés c. füzetében a 19. oldalon. (A teljes mű itt érhető el, nem árt elolvasni. http://www.ecolinst.hu/extra/A_fenntarthato_fejlodes_web.pdf)
Mi akkor számunkra a konklúzió? Amit még nem tettünk tönkre, őrizzük.
Megtekintve a filmen a vidék szépségeit, láthatóvá válik, mennyi művelés alatt álló és mennyi szabad termőfölddel rendelkezik a vidék. Látható az is, mekkora konyhakertekkel bír egy-egy porta, mely a túlélés záloga lehet, ha az alapvető zöldségeket és gyümölcsöket, szükségből adódóan ott kell majd megtermelni a jövőben. Mert ma már ott tartunk, hogy a falu is az áruházláncokban vásárol, ami bizonyos szempontból mindenféleképpen káros folyamat, hiszen a multi zsebébe vándorolva a pénz, ott termelődik a profit. Vagyis a vidék (is) csak romlik, hiszen helyben nem használható fel a pénz, nem forgatható vissza a hazai gazdaságba. A szegényedő vidéki lakosság pedig a városban keres jobb munkalehetőséget, így a folyamat újra és újra termelődik, a falu elnéptelenedik.
Ezért vágott bele a település a munkahelyteremtésbe, és megfelelő programok (pl. hangszeres zene-kör vagy festészet) kialakításával az ökoiskola működtetésébe. Dengeleg nem titkolt célja a környező települések gyermekeinek helyben való oktatása, így, ha az oktatási intézmény fennmarad, nyilván a falu (és környezete) is fenn fog.
Ehhez csak annyi kell, hogy néhány telket bevonva az önkormányzat, avagy az iskola pl. levendulatermesztésre oktassa a tanulókat. Különösebben nem kell ecsetelni, a gyakorlati oktatásnak mekkora szerepe van a diákok tudásának a fejlesztésében, és még egy valamiben. Ha a gyermek megismerte a mezőgazdaság alapvető fogásait, felnőve bármikor visszafordulhat e tudáshoz, ha úgy hozza az élet. Márpedig úgy fogja hozni, mert 50 éve folyamatosan emelkednek az élelmiszerárak és egyre drágább a városban élni. Megéri? Sokak számára ma még igen. Eljön azonban az idő, amikor már nem fogja, és ha még többen lesznek munkanélküliek, mint ma, sokan kénytelenek lesznek a vidéki önfenntartást újraértékelni, megvalósítani.
Mi kell majd mindehhez? Nyilvánvalóan termőföld, konyhakert, kisebb háztáji gazdaság, lábasjószág, koca, stb.
Dengeleg relatíve sok, gazdálkodásra igen alkalmas, jó minőségű földterülettel rendelkezik, mint ahogy el is hangzik a filmben (5.42-től és később is). Ugyan ma még a Start munkaprogramnak része inkább a föld használata, azaz az a cél, hogy ne legyen munkanélküliség a kistelepülésen, de már folyik gyógynövénytermesztés is, melyből jut piacokra is, így a falu szerény bevételre tesz szert. Ez pedig modellként szolgálhat a lakóknak, miért éri meg újból konyhakertet művelni, melyre van is precedens a faluban. A konyhakertek a polgármester szerint „menekülési pontok”, amitől az ország újból „életképessé” válik, válhat.
Egyszóval, nem más ez, mint saját szavainkkal élve, a fenntarthatóság kialakítása vidéken.
A faluban és a környező termőföldekben azonban nagyobb lehetőségek is rejlenek, mint csak a konyhakerti művelés, így pl. 2009-től az Új Élet Kft tejet termel és szállít kizárólag magyar megrendelőinek, akár házhoz is, 15 járművel. Mintagazdaságok tehát kialakíthatók, ha a terméknek van/lehet hazai piaca.
Hogy mi, olvasók, miben segíthetjük Dengeleg sikerét, a vidék talpra állítását? Tejet rendelhetünk pl. az Új Élet Kft-től, azaz piacot teremthetünk, vagy vidékre költözve előbb is belevághatunk az önfenntartásba, ha kiszámoljuk, mennyivel lehet olcsóbb az egy kistelepülésen.
Összefogva azonban másokkal, többre is képesek lehetünk. De ez már egy másik, szintén nógrádi történet: http://utajovobe.eu/hirek/elelmezes/1381-kozossegi-kert-profitkenyszer-nelkul
Az ECHO TV filmje itt érhető el. http://vimeo.com/43622545
Béer
Kép forrása: http://www.latvany-terkep.hu/magyar/oldalak/egyhazasdengeleg_templom/