Beszélgetések az önellátásról címmel jelent meg egy könyv

Tudod, milyen önellátónak lenni? Amikor egy falu közössége maga termel meg minden élelmiszert, maga őrli a gabonát, süti mindennapi kenyerét? 

Állati erővel műveli földjeit? Maga állítja elő a szükséges elektromos áramot, a tűzifát és a keletkezett szennyvizet nádgyökeres tisztítóban kezeli? Valóban lehet ma így élni? A válasz igen.

Közel húsz éve élnek így Krisna-völgy lakói, akik úgy döntöttek, hogy évek alatt megszerzett tapasztalataikat papírra vetik és megosztják mindenkivel, akit érdekel az önellátás, a faluközösség ez irányú fejlesztése, vagy egyszerűen csak szeretne zöldséget-gyümölcsöt termelni kertjében, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá. Nekik szól a nemrégiben “Beszélgetések az önellátásról” címmel megjelent hiánypótló könyv.

Bár saját családunk nagyon messze van az önellátástól, mindig törekedtünk tudatosan élni. Takarékoskodni az energiával, minimalizálni a keletkező hulladékot, amit lehet komposztálni. Minél több házi élelmiszert fogyasztani, környezetbarát tisztítószereket használni. Kertünkben gyümölcsöket és – kisebb sikerrel – zöldségeket termeszteni. Azt gondoltam, ehhez elég sokat tudok falusi neveltetésem okán és a  nagyszülőktől, szülőktől látott példákból. Ez a könyv azonban messze túlmutat ezen és valódi segítség azoknak, aki szeretnének belevágni az önellátásba, vagy azzal megismerkednének, egyes elemeit kipróbálnák. A beszélgetésekből nem csak az rajzolódik ki, hogy hogyan kell amarántot termeszteni, vagy természetes tisztítószereket előállítani, hanem megelevenedik előttünk egy falu élete, a dolgos hétköznapok, melynek gyümölcse a fenntartható élet.

A könyv annak ellenére, hogy tele van számos információval és adattal, amolyan letehetetlen olvasmány. Faltam a sorokat, vágytam tudni, hogyan jött létre Krisna-völgy, mit termelnek kertészetükben, hogyan vetnek és aratnak, hogyan tartósítják ételeiket, hogyan teszik biztonságossá a kútvizet, mitől nagyszerű a fahamu, mint tisztítószer, hogyan préselnek magvakból olajat és nyernek melegvizet a nap energiájából, öntenek gyertyát, építenek cserépkályhát, készítenek ruhát lenből, mi az, amit nem tudnak előállítani maguk és pénzért kell beszerezniük, hogyan működik egy ilyen falu gazda(g)sága?

Ha mindez téged is érdekel, irány Krisna-völgy Somogyvámoson, ahol saját szemeddel is megtapasztalhatod mindezt, lehetsz önkéntes, cserélhetsz tapasztalatot. A könyvet pedig a www.okovolgy.hu oldalról tudod megrendelni.

Útravalónak pedig álljon itt Sölétromos Jenő gondolata, mely mindannyiunk számára ad némi feladatot, hogy elgondolkodjunk, hogyan is élünk most és hogyan lehetne. Külön ízleljétek meg minden szavát, “hozzá tud jutni…”, “megtermeli…”, de számomra a kulcsszó: “szüksége van”! “Önfenntartó az a közösség, amely hozzá tud jutni ahhoz, amire szüksége van. Önellátó az, amely saját maga számára megtermeli, előállítja azt, amire szüksége van…” Sölétormos Jenő (Gaura Sakti dász), Krisna-völgy elnöke

Fotók: Öko-völgy Alapítvány archívum

Szerző: Petrik Ida ( 86 írása olvasható az oldalon.) Az oldal egyik alapítójaként és a balaton-felvidéki vidéki életet mindennap gyakorlóként igyekszem cikkeimmel hozzájárulni a Magazin sokszínűségéhez. 

Forrás