Szemét, vagy hulladék?

A természetben létező körfolyamatok (például a víz-, a szerves anyagok-, vagy a talaj körforgása) nem termelnek felesleges anyagokat, melléktermékeket. Ez a rendszer évmilliók alatt alakult ki és működik tökéletesen a mai napig. Minden ciklusokban mozog és hasznosul, a Föld biomassza-készletének részét képezi. A rendszer főszereplői a táplálkozási hálózatokból ismerhető termelők (producens), a fogyasztók (konzumens) és a lebontók (reducens). Ők biztosítják az anyagok körforgását.

Amióta azonban létezik az ember, azóta termelődik a szemét is. A legrégebbi szemétlerakók egyikét egy kőkorszaki településen találták Norvégiában. Az archeológusok megállapították, hogy a halmot időnként felgyújtották, valószínűleg azért, hogy megszabaduljanak a kellemetlen szagoktól. Sem az antik Rómában, sem a középkorban nem foglalkoztak a szeméttel. Ismert tény, a középkori várakból egyszerűen csak kidobálták a szemetet az utcákra, nem törődve az ott felhalmozódott kosszal, mocsokkal. Mindehhez társultak a járványok, melyek folyamatosan tizedelték Európa lakosságát. Csak a 19. században szánták rá magukat az emberek a probléma leküzdésére. Ebben Anglia vezető szerepet játszott, ahol elsőként szervezték meg a városi szemétszállítást. A hulladék összetétele azonban a régi korokkal összevetve drasztikusan megváltozott. A hulladék ma erősen mérgező anyagok kémiai elegye, amely évszázadok alatt sem bomlik le.

Az emberi civilizáció tehát olyan folyamatokat generál és működtet, melynek eredménye, mellékterméke a természetben nem ismert fogalom: a szemét és a hulladék.

Ezt a két fogalmat nehéz konkrétan elválasztani egymástól, mert sokszor szinonimaként használják őket, például a hétköznapi szemetet is szakmailag helyesen Települési Szilárd Hulladéknak nevezzük (TSZH). Mégis lényegi különbség van a kettő között. Az életszínvonal emelkedésével együtt nőnek igényeink is, melyeket nagyobb mértékű fogyasztással igyekszünk kielégíteni. Ezzel párhuzamosan egyre több szemetet és hulladékot termelünk, melynek gyűjtése, kezelése, ártalmatlanítása vagy hasznosítása egy nagyon összetett és energiaigényes feladat.

A szemét fogalma

Olyan haszontalanná vált anyagok, amelyeket tulajdonosa nem tud, vagy nem akar tovább használni. A szemét (mint anyag), kikerül a gazdaság körforgásából és vegyesen kerül tárolásra. A szemetet – szakmai nyelven települési szilárd hulladék (TSZH) - környezetétől elzárt helyre, hulladéklerakóba szállítják ("szemétlerakó") és ott tárolják.

A hulladék fogalma és fajtái

Azok az anyagok, amelyek keletkezésük helyén (háztartás, ipari terület, mezőgazdaság, stb.) haszontalanná váltak, de anyagfajtánként külön kezelve, szelektíven gyűjtve még másodlagos nyersanyagként hasznosíthatók.

Származása és összetétele alapján a hulladék különböző fajtáit különíthetjük el:

Ipari hulladék: 33%

Építési-bontási hulladék: 22%

Települési szilárd hulladék: 20%

Települési folyékony hulladék: 17%

Mezőgazdasági és élelmiszer hulladék: 5%

Veszélyes hulladékok: 3%[1]

Összehasonlításképp, az évente termelt szilárd hulladék 3 Gellért-hegy nagyságúnak felel meg (4,5 millió tonna)!

Ez azt érzékelteti, hogy a lakosság óriási hatással van a folyamatra, hiszen a 4,5 millió tonna szeméten felül fogyasztási szokásaink generálják a termelést, azaz keresletünk határozza meg a kínálatot! Gondoljunk csak bele mennyi erőforrást emészt fel az, hogy ekkora „szemétkupacot” kell eltüntetni évente! Mekkora ennek az „ökológiai hátizsák”-ja? (Az ökológiai hátizsák egyenlő a fogyasztás által felhasznált anyagáram teljes tömegével annak életciklusa folyamán.) A városokban kimagaslóan több hulladék keletkezik, mint a kisebb településeken, szemléletes példa erre a kaliforniai Puente Hills Landfill, ahol naponta 13.000 tonna kommunális szemetet fogad be.[2]

A háztartási hulladék egyre nagyobb hányadát a termékek csomagolása (pl. PET-palack, nylonzacskó, joghurtos pohár, üdítős üveg, sörös doboz) teszi ki. Ezek a megvásárolt termékkel kerülnek be otthonainkba.

A csomagolás:

• megvédi a terméket a szennyeződésektől és a sérülésektől,
• növeli a termék eltarthatóságát, tartósítja azt,
• informál a termék származási helyéről, összetevőiről,
• hatékonyabbá teszi a szállítást és tárolást.

Ezen jó tulajdonságok mellett, viszont tisztában kell lennünk azzal, hogy a csomagolás hozzánk, a fogyasztóhoz kerülve nagyon rövid életű, hiszen hamar feleslegessé válik. Ha túl sok csomagolt, tartósított terméket vásárolunk és használunk, akkor nagyban növeljük ökológiai lábnyomunkat! Vásároljunk okosan (és csak akkor, ha tényleg szükséges)!

A települési folyékony hulladék mennyisége vízfogyasztási szokásainkon múlik. Magyarországon az egy főre eső napi vízfogyasztás 100 liter felett mozog, ebből napi 10 liter, amit ivásra használunk, a többi 90 liter fürdésre, mosásra, WC használatra folyik el. Utóbbiakat mind a vízpazarlás jellemzi, hisz a legdrágább kincsünkkel, az ivóvízzel oldjuk meg ezen problémánkat is. Pedig elegendő lenne kevésbé jó minőségű víz is például a WC öblítéséhez!

Az elvezetett szenny- és csapadékvíz mennyisége (m³-ben):

2008: 226 558

2009: 209 928

2010: 204 204

Láthatjuk, milyen nagy környezetterheléssel jár a szennyvíz begyűjtése, elvezetése és tisztítása. Amennyiben a lakosság csökkentené vízhasználatát azáltal, hogy tudatosan, bölcsen sáfárkodik ezzel a kinccsel (megelőzés-mértékletesség-korszerűsítés), hozzájárulna a szennyvíz termelés csökkenéséhez, ami a környezet kíméletesebb használatát eredményezné.

Fokozott figyelmet kell fordítani az ún. „szürke víz” hasznosítására! Ha a házban komposztáló WC (száraz toalett) működik, a mosogatáshoz, mosáshoz és mosakodáshoz felhasznált vizet helyben tudjuk tisztítani. Ehhez a szürke vizet ülepíteni kell, majd egy gyökérzónás szűrőn (p. nád, sás) átengedve a homokos-kavicsos ágy szűri meg vizünket.

A növények felveszik a vízben oldott tápanyagok egy részét, a szűrt víz pedig élővizekbe visszavezethető vagy helyben felhasználható.

Képünk Gömörszőlősön, az Ökológiai Intézet[3] oktatóközpontjának udvarán készült.

A szennyvíz megelőzésére szolgáló komposzt toalett a skandináv térségben, illetve Németországban a legelterjedtebb. Magyarországon az Ökológiai Intézet Alapítvány gömörszőlősi oktatóközpontjában, Gyűrűfűn, Bócsán is találkozhatunk ilyennel.

Előnye, hogy nem szükséges működéséhez vizet felhasználni (!), ezért kiválthatná a csatornarendszert és a szennyvíztisztítókat. Működése teljesen szagmentes. A végtermék így értékes komposzt, melyet a kertben beforgatással fel lehet használni.[4]

A képek forrása: Füzi Ilona.

Strukturális fogság

A hulladék probléma gyökere

A hulladékgazdálkodás helyes fontossági sorrendet ad meg (l. később: 2. Hulladékhierarchia) amikor alapelveit vizsgáljuk, melyek ismerete rámutat a fenntarthatóság egyik alaptézisére, ami szerint „minden mindennel összefügg”. Az alábbi elvek az EU és a hazai jogi szabályozás részét képezik.

• megelőzés elve: legkisebb mértékűre kell szorítani a képződő hulladék mennyiségét és veszélyességét.
• elővigyázatosság elve: a veszélyes, illetőleg a kockázat valós mértékének ismerete hiányában úgy kell eljárni, mintha azok a lehető legnagyobbak lennének, vagyis a lehető legkedvezőtlenebb esetet kell figyelembe venni.
• gyártói felelősség elve: a termék előállítója felelős a termék és a technológia jellemzőinek a hulladékgazdálkodás követelményei szempontjából kedvező megválasztásért, beleértve a felhasznált alapanyagok megválasztását, a termék külső behatásokkal szembeni ellenálló képességét, a termék élettartamát és újrafelhasználhatóságát. A termék előállításából és felhasználásából származó, illetve a termékből keletkező hulladék hasznosításának és ártalmatlanításának megtervezését, valamint a kezelés költségeihez történő hozzájárulást is.
• megosztott felelősség elve: a gyártói felelősség alapján fennálló kötelezettségek teljesítésében a termék és az abból származó hulladék teljes életciklusában érintett szereplőknek együtt kell működniük.
• elérhető legjobb eljárás elve: törekedni kell az adott műszaki és gazdasági körülmények között megvalósítható leghatékonyabb megoldásra, azaz a lehető legkisebb környezet-igénybevételével járó anyag és energiatakarékos technológiák alkalmazására.
• szennyező fizet elve: a hulladék termelője, birtokosa vagy hulladékká vált termék gyártója köteles a tevékenysége során okozott károk, szennyezés elkerüléséért teendő intézkedések teljes költségét viselni. Ezért 1995-ben bevezetésre került a környezetvédelmi termékdíj, melynek legfontosabb célja, hogy a termékek előállítása, forgalmazása, felhasználása során okozott környezeti veszélyeztetések, illetőleg károk megelőzéséhez, csökkentéséhez pénzügyi forrásokat teremtsen.
• közelség elve: a hulladék hasznosítására, ártalmatlanítására a legközelebbi, arra alkalmas létesítményben kerülhet sor.
• regionalitás elve: a hulladékkezelő létesítmények kialakításánál a fejlesztési, gazdaságossági és környezetbiztonsági szempontoknak, valamint a kezelési igényeknek megfelelő területi gyűjtőkörű létesítmények hálózatának létrehozására kell törekedni.
• önellátás elve: a képződő hulladékok teljes körű ártalmatlanítására kell törekedni, ennek megfelelő ártalmatlanító hálózatot célszerű kialakítani és üzemeltetni.
• fokozatosság elve: a hulladékgazdálkodási célokat ütemezett tervezéssel, egymásra épülő lépésekben, az érintettek lehetőségeinek és teherviselő képességének figyelembevételével kell elérni.
• példamutatás elve: az állami és helyi önkormányzati szervek a munkájukban érvényesítik a törvény céljait és elveit.
• költséghatékonyság elve: a hulladékkezelés szabályainak kialakítása, a hulladékgazdálkodás szervezése során érvényesíteni kell, hogy a gazdálkodók, fogyasztók által viselendő költségek a lehető legnagyobb környezeti eredménnyel járjanak.

Ám a gyakorlatban a legtöbb erőfeszítés mégis a hulladék lerakására koncentrálódik!

Mi az oka annak, hogy a megelőzés nem valósul meg!?

A probléma eredete az, hogy a hulladék keletkezése, mennyisége és minősége a termelési és fogyasztói mintázat egyértelmű függvénye.

• a jelenlegi mintázat megtartását a kialakult érdekek konzerválják,
• a hulladékszegény technológiákkal sérülnének azok az érdekek is, amelyek a hulladék feldolgozásra szakosodtak,
• a hulladék tulajdonosa az, akinél a hulladék keletkezik, így a hulladék jelentős része áthárítható a fogyasztóra,
• a bonyolult anyagtársítások megakadályozzák a ciklusokba való visszaillesztést,
• a környezetvédelmi háttéripar segít konzerválni a rossz struktúrát.

A strukturális válasz, azaz a változó termelői és fogyasztói mintázat kulcsa ez esetben a hulladék tulajdonosának a kérdése. Amennyiben a fogyasztóra áthárítható a hulladékkal való törődés gondja, abban az esetben a fogyasztó tehetetlen szereplője a folyamatnak (ahogy láttuk azt a csomagolási hulladékoknál). Egyrészt nincsenek, vagy gyengék a választási esélyei, másrészt a hulladékot legfeljebb a gyűjtőhelyre juttathatja. Ha a hulladék tulajdonosa annak a termelője lenne, aki a hulladékká váló terméket, csomagolóanyagot, stb. megtermelte, s az ő gondja lenne a hulladékkal való törődés, nyilván meggondolná, hogy az általa előállított termék milyen hulladékképzési tulajdonságokkal rendelkezzék.

A fent vázolt új termékpolitika, vagy az erőforrásadó bevezetése, a szabályozás útján átstrukturálná a termelői és fogyasztói mintázatot, a hulladékminimalizálás önmagától megvalósulna.[5]

Ennek egy érdekes amerikai megvalósulása a „bölcsőtől a bölcsőig” szemlélet (angol rövidítése: C2C a Cradle to Cradle kifejezésből). Ez a filozófia a rendszertervezés egy „élő” megközelítése, mely az ember által létrehozott ipart természeti folyamatokkal (pl. a fent említett tápláléklánccal) modellezi, az anyagokat táplálékoknak vagy tápanyagoknak fogja fel, amelyek biztonságos, egészséges és zárt rendszerben keringenek. Eszerint az iparnak védenie és gazdagítania kell az ökoszisztémát, miközben a szerves és szervetlen nyersanyagokat olyan módon keringteti, hogy azok kiváló minőségű termékekben öltsenek formát a negatív externáliák kiküszöbölése mellett. Egyszerűen megfogalmazva, a „bölcsőtől bölcsőig” felfogást egy holisztikus (vagyis mindenre kiterjedő, "minden összefügg mindennel" alapelvű) rendszernek tekinthetjük, mely a hulladékok kiküszöbölésével kíván javakat (jószágokat) előállítani. Tágabb értelemben a modell nemcsak az ipari tervezésre és a termékek előállításra vonatkoztatható, hanem a városi környezetek, épületek, a közgazdaságtan és a szociális rendszerek esetén is alkalmazható.[6]

Braugart és McDonough közös könyve, a „Bölcsőtől bölcsőig - Környezettudatosság a tervezéstől a gyártásig” címmel 2002-ben jelent meg, mely összefoglalja azon főbb gondolatokat, hogyan valósítható meg a modell a gyakorlatban, melyet több cég és ország is alkalmazott már, többek közt a Nike is.

A legfontosabb lépés itt a termék anyagainak, életciklusának bezárása, vagyis a "bölcsőtől sírig" tervezés helyett a "bölcsőtől bölcsőig" tervezés kialakítása. Ez kiterjed mind a gyártási folyamatra, mind a termékre, vagyis figyelembe kell venni a gyártás során felhasznált anyagok útját az után is, hogy az elhagyja a gyárat (tipikus példa erre a fent említett szennyvíz). Az újrahasznosításnál pedig kulcsfontosságú, hogy a korábbi minőséget megtartva, a "felhasznosítást" (upcycling) előnyben részesítsük a "lehasznosítással" (downcycling) szemben.

A Nike gyár „Considered” cipője

Ezen cipőben a talpat technológiai tápanyagként, a felső részt pedig biológiai táplálékként tekinthetjük, melyeket a készítő gyár újrahasznosít, méghozzá oly módon, hogy a cipőt nem áruként, hanem szolgáltatásként adja el. Ez azt jelenti, hogy a vásárló egy cipő árának csak a töredékét fizeti ki, és kötelezi magát, hogy a cipő elhasználódása után (elkopás, tönkremenetel, megunt modell) azt visszaszolgáltatja a kereskedőnek, ő pedig a gyárnak. A felső rész, mint biológia tápanyag komposztálható, a talp, mint technológiai tápanyag pedig visszakerül a gyárba, hogy újabb cipők gyártásának legyen az alapanyaga.

Ezen modell szerint a felhasználó tehát valójában a cipő használatbavételéért fizet, az értékes anyagok pedig vagy a gyárba, vagy a természetbe kerülnek vissza, kiiktatva többek között a szemétlerakók és hulladékmegsemmisítők járulékos költségeit.[7]

Érdekes és környezetbarát terméktervezést valósított meg az Art. Lebedev Studio, a flashkus pendrive megalkotásával. A kartonpapírból készült pendrive nagy része teljesen újrahasznosítható, sőt, maga a karton is készülhet 100% hulladékból![8]

Hulladékhierarchia

A keletkező hulladék kezelése során az Európai Unió által meghatározott 5 lépcsős hulladékhierarchia határozza meg a fontossági sorrendet, mely a következő:

1) megelőzés (reduce),

2) újrahasználat (reuse, recovery),

3) hasznosítás, újrafeldolgozás, újrahasznosítás (recycling),

4) energetikai hasznosítás (égetés, cementgyári hasznosítás)

5) ártalmatlanítás (lerakás, deponálás)

 

Megelőzés

A korszerű hulladékgazdálkodásban a legfontosabb lépés a megelőzés, hiszen "az a hulladék a legjobb, ami nem is keletkezik". Ennek érdekében hulladékszegény technológiákat, gazdasági ösztönzőket kell bevezetni:

• a betétdíjas csomagolás alkalmazása (visszaválthatóság)
• hosszú élettartamú termékek gyártása
• kisebb tömegű termékek gyártása
• javítható termékek gyártása, a kisipari javító szolgáltatások támogatása
• termékhelyettesítés – a hulladékképző termék felváltása
• takarékos termékhasználat – a használati idő növelése
• a fogyasztás csökkentése – bizonyos termékekről való lemondás
• környezetterhelő termékek megadóztatása (pl. írországi szatyoradó)

De nézzünk példát arra, mit tehet az egyén, azaz MI a hulladékok csökkentésében:

Tudatos vásárlás

Az egyik lehetséges és leghatásosabb megelőzési technika a környezettudatos vásárlás. A megnövekedett kínálat, a reklámok és az akciók sokszor felesleges vásárlásokba "hajszolnak" bele minket (túlfogyasztás), melynek az az eredménye, hogy már a fogyasztás előtt lejár a termékek szavatossága, vagy esetleg nem is használjuk őket.

A vásárlás egy döntés. Eldöntheted, mit és kit támogatsz, mit nem. Nem kell támogatnod a környezetszennyezést, vegyszerezést, gyermekmunkát, a buta, káros és felesleges dolgok tömeges gyártását. Vásárolj piacon és támogasd ezzel is a hazai termelőket és a hazai élelmiszer előállítást![9]

Napjainkban újra népszerűek lettek az őstermelői piacok, melyek felemelkedését a Vidékfejlesztési Minisztérium Vidékstratégiája is tartalmazza. 2011. augusztus 31-én nyílt az első budapesti magyar termelői piac a kőbányai Liget téren. Régi probléma látszik megoldódni a Liget téri piac nyitásával, hiszen a magyar őstermelőktől származó termékek – ha nem is hiánycikknek –, de legalábbis nehezen beszerezhető élelmiszereknek számítottak eddig Budapesten. A hazai őstermelői termékek megvásárlásával és fogyasztásával nemcsak egészségesebb táplálékhoz jutunk, de környezetbarát módon, olyan terméket választunk, mely nem utazta többször körbe a Földet.[10]

Kövesd a „Tudatos vásárló 12 pontját” és add tovább a bevált praktikákat![11]

Ha például jóllakottan megyünk el vásárolni, bizonyítottan kevesebbet vásárolunk!

Kerüljük a csatolt termékeket! Ezek nagyrészt feleslegesek számunkra: termékminta, ajándéktárgy, nyeremény-akció, stb.

TIPP:

Próbáld ki, hogy úgy mész el vásárolni, hogy előtte összeírod mire van szükséged. Érezni fogod vásárlás közben, hogyan hatnak rád a reklámok és az akciók, de Te ragaszkodj a bevásárlólistádhoz! Hazaérkezésed után gondold át, milyen érzéseket, gondolatokat keltett benned a kísérlet.

A mi kultúránkban az ajándékozás a szeretet egyik kifejezése. Egy indián törzsnél viszont betegségnek számít a birtoklás iránti vágy. Akin észreveszik, hogy túlságosan lázba hozzák a tárgyak, azért komolyan aggódni kezdenek. A betegség gyógymódja az, hogy az illetőt addig halmozzák el mindenféle ajándékkal, amíg a tünetei el nem múlnak.

Az emberek karácsony előtt órákat állnak sorban, hogy drága ajándékokat vásároljanak a szeretteiknek. Vajon ezzel szerezhetik nekik a legnagyobb örömet?

Az ajándék csak tárgy lehet?

A fenti ajándékutalvány lehetőséget ad arra, hogy igazi meglepetést, közös programot, vagy kényeztetést ajándékozz, mert a közösségi élmény sokszor nagyobb örömöt okoz, mint egy tárgy.

Komposztálás

A komposztálás során tulajdonképpen a fejezet elején említett természeti körfogást utánozzuk. A folyamat során a szerves hulladékból (zöld javak), a növények számára felvehető hasznos tápanyag, magas humusz tartalmú komposzt keletkezik. A háztartásunkban keletkező szemét egyharmadát is megelőzhetjük, ha a konyhai- (pl. zöldség- és gyümölcsmaradványok, kávézacc, teafű, tojáshéj, vágott virág), és a kerti hulladékokat (pl. fűnyesedék, ágak, elszáradt növények) külön gyűjtjük és komposztálással hasznosítjuk!

Komposztálhatunk helyben, prizmában, fa keretben, műanyag silóban, fém hálóban, vagy éppen bontott téglából épített komposztálóban. Sokan a hely szűkére hivatkoznak, pedig már komposztálhatunk lakásunk erkélyén, családi házunk kertjében, társasházunk udvarán, munkahelyi közösségben, oktatási-, kulturális-, szociális intézményben, vagy éppen közparkban. Ezekre mind van már lehetőség Magyarországon, a legújabb sikeres kísérlet a Lakóközösség Program.[12] A Komposztmester Kft. a zöldjavak megmentését, helyben tartását és hasznosítását tűzte ki zászlajára. Komposztálási programjaik egyre több helyen elérhetők Budapesten, érdemes megkeresni civil partnereiket lakókörnyezetünkben is, mert sokat segíthetnek a fenntartható életvitelben. Ne feledjük, komposztálással megspóroljuk szemetünk mennyiségének egyharmadát!

Ha a komposztálás mellett gazdálkodni is szeretnénk, érdemes a permakultúra fortélyaival megismerkedni.[13] Ennek egyik érdekessége a komposztálót és a veteményest ötvöző komposztáló kas.[14] Ennek segítségével a szerves hulladékok egyből hasznosulnak, mivel a haszonnövényeket táplálják. Így biztonságos és finom élelmiszerforrást hozunk létre, továbbá gazdálkodóvá válhatunk.

Komposztedényekből sokfélét láttunk már, de egy különösen környezetbarát megoldást eszelt ki Poonam Bir Kasturi Indiában. Ő természetes anyagból, agyagból készít háztartási komposztálót. Több nemzetközi díjat is nyert 3 edényből összeállított berendezése, ami szagmentesen utánozza a természet folyamatait és a házon belül készíti el a komposztot konyhai hulladékainkból.[15]

A komposztálás témaköréhez tartoznak a lebomló használati tárgyak is. Itt már mindent megtalálhatunk a lebomló tányéroktól kezdve az evőeszközökig.[16] Ezeknél azonban észben kell tartanunk, hogy az élelem előállítása jóval előbbre való, minthogy csomagolást gyártsunk az ehető, természetes alapanyagokból. Ehhez hasonló logikai bukfenc látható a bioüzemanyagok területén, ahol a kukoricából bioetanol készül.

Nézzük meg közelebbről a lebomló műanyag szatyrok, nylonzacskók esetét. A „biológiai úton lebomló”, környezetbarát zacskók már első hallásra is felvetnek pár kérdést. Létük értelme és célja az, hogy a hulladéklerakóra kerülve a szemét közt lebomoljanak. Ehhez két komoly feltétel nem teljesül a lerakón: az oxigén jelenléte, mivel a tömörített hulladéktestből ez pont ki van szorítva, illetve a fény, ami a föld alatt nem jellemző jelenség. Tehát szó sincs mikroorganizmusok általi szerves lebomlásról! Egyes szatyrok tartalmazhatnak különböző katalizátoranyagokat, melyek hatására a műanyag láncok gyorsabban szétesnek. Valóban léteznek természetes alapanyagokból például burgonya-, vagy kukoricakeményítőből készülő zacskók, de a Magyarországon forgalomban lévő bioszatyrok jelentős része nem ilyen!

Újabb logikai bukfenc: A lebomló szatyor a szelektív hulladékok közé dobva, rontja az újrahasznosított termék minőségét, mivel degradáló anyagokat tartalmaz.

MEGOLDÁS: Vásárláshoz textil-, vászontáskát, vagy bevásárló kosarat kell használni.[17]^,[18]

Nem kérünk szórólapot!

Magyarországon évente fejenként 26 kilogrammnyi szórólapot kapunk, amelyeknek az elkészítéséhez 80 kilogrammnyi fát kell kivágni. Csak legális forrásból évente 84 millió kilogrammnyi direktmarketing-anyagot kap a lakosság, ráadásul a reklámhordozó papírok problémája összetett: egyfelől adatvédelmi szempontból szükséges a jelenlegi rendszer felülvizsgálata, másfelől el kell érni, hogy a címzés nélküli küldemények aránya lényegesen csökkenjen.

A kampányról bővebben a www.hulladek.eu oldalon tájékozódhat, illetve innen le is tölthető a matrica nyomtatható formában.[19]

 

Újrahasználat

Az újrahasználat azt jelenti, hogy az adott terméket, különösebb fizikai beavatkozás nélkül ugyanarra a célra, ugyanarra a tevékenységre használjuk. Erre jó példa az újratöltés, amikor az italcsomagolásnál az üveg visszaváltható (betétdíjas) és újratöltésre kerül. Ezt a folyamatot kb. 40 alkalommal lehet megismételni, így az egyes csomagolóanyagok életciklus elemzése szerint a betétdíjas termékek, újratölthető csomagolások általában lényegesen környezetkímélőbbek, mint az "egyutas" csomagolások. Az eldobható csomagolás beépül a termék árába, így drágábbá teszi azt. Ezért is érdemes visszaváltható csomagolású terméket venni!

A törvény általi meghatározás mellett, ide értendő a lakosság általi újrahasználat is. Erre legjobb példa a befőttesüveg, amit később nagyon jól használhatunk fel újra és újra finom lekvárok, savanyúságok elrakásához! Nemrég még magától értetődő volt, hogy téli vitaminszükségletünket befőttekből, savanyúságokból fedeztük, mára sajnos ez a magatartásminta háttérbe szorult, s egyre több déli gyümölcsöt vásárolunk, ami általában több ezer kilométert utazik, míg eljut hozzánk.

Az újrahasználatra nagyon jó példa még az Interneten óriási forgalmat bonyolító Vatera, ahol használt és új termékek között válogathatunk, alkudozhatunk.[20]

Az újrahasználat nagyon jellemző a művészvilágban is, hiszen sokan környezettudatos gondolkodásukat úgy öntik formába, hogy hulladékból, szemétből alkotnak, elgondolkoztatva, csodálkoztatva az embereket, legyen az hulladékból készült papírbútor, óriásplakátból készült fotel, vagy gumibelsőből készült pénztárca. De ezt a rész majd jobban kifejtésre kerül a Hulladékból Művészet fejezetben.

Javítás

Egyre több technikai eszközzel vesszük körbe magunkat, hogy egyszerűbbé tegyük életünket. A sors fintora, hogy a technika sokkal inkább megnehezíti létünket és komoly terhelést jelent környezetünk számára is. A számítógép feltalálásának célja is az volt, hogy felváltsuk a papír használatát. Ennek ellenére pont a fordítottja történt, mióta számítógépet használunk, 40%-kal nőtt a papír felhasználása.[21]

Technikai eszközeink élettartama egyre rövidebb, ezért kulcsfontosságú, hogy mit kezdünk velük, amikor elromlanak. Ha javítóműhelybe visszük, meghosszabbíthatjuk életüket, így ritkábban kell új eszközöket vásárolni. Ez nemcsak a számítógépekre és a telefonokra vonatkozik, hiszen ruhánkat a szabónál, cipőnket pedig a cipésznél javíttathatjuk. Ezért mielőtt kidobunk valamit, gondoljuk meg, hogy nem tudjuk-e esetleg megjavíttatni, továbbadni, vagy másképpen hasznosítani. Kis hazánkban szép kis adatbázis gyűlt össze a javítóműhelyekről, ahol megtalálhatjuk a nekünk szükséges céget, vállalkozót.[22]^,[23]

Reuse centerek

Az Európai Unióban az újrahasználat népszerűsítésére „Reuse centereket”, azaz újrahasználati központokat hoztak létre. Erre Svájcban láthatjuk a legszebb példákat. Itt mindenki túladhat megunt bútorán, kinőtt ruháin, és cserébe lehet, hogy talál magának megfelelő kerti bútort, vagy építőanyagot. A központban nemcsak az adás/vétellel foglalkoznak, üzemeltetnek javítóműhelyt, hasznosító üzemet is. Így nemcsak a hulladékok mennyisége csökken, de több embert is lehet foglalkoztatni.[24]

 

Újrafeldolgozás – szelektív hulladékgyűjtés

A harmadik lépcsőfok a szelektív hulladékgyűjtés által történő újrafeldolgozás, azaz újrahasznosítás (recycling). Magyarországon a lakosság által szelektíven visszagyűjtött hulladék évente 62 000 tonna (emellett iparilag begyűjtésre kerül még 420 000 tonna csomagolási hulladék). Országosan 5000 gyűjtősziget működik ennek érdekében (Budapesten több mint 900 darab), mely 4,5-5 millió embernek teszi elérhetővé a szelektív hulladékgyűjtés lehetőségét. Emellett egyre több helyen üzemel a „házhoz menő gyűjtés” is, amivel nagyobb mennyiséget és tisztább hulladék összetételt lehet begyűjteni.

Jó példa Székesfehérvár[25] és Szentes[26] hulladék begyűjtési gyakorlata.

Egyre népszerűbb az Intézményi Szelektív Hulladékgyűjtés (ISZH),[27] amely módszerrel nagyon tiszta és nagy mennyiségű hulladékot lehet begyűjteni cégektől, közintézményektől, vagy akár szállodáktól is!

Külföldi jó példa a ”Svéd Csavar Toronyiroda”, melyről a Város menüpontra kattintva bővebben olvashatsz.

Újrafeldolgozás során az adott terméket, csomagolást másodnyersanyagként hasznosítják, anyagában dolgozzák fel. Ekkor eredeti funkciójuk módosul, vagy egészen megváltozik (például pillepalackból polár pulóver készül, vagy akár irodaház).[28] Az anyagok újrafeldolgozásával jelentős mennyiségű elsődleges nyersanyagot takaríthatunk meg, ami a környezet szempontjából mindenképpen kedvező. Ne feledjük azonban, hogy az újrafeldolgozás során is elkerülhetetlenül szennyezés keletkezik (begyűjtés, szállítás, feldolgozás, termék előállítás) - tehát a megelőzéshez és az újrahasználathoz képest kevésbé környezetbarát megoldás.

Az Európai Uniónak is kifejezett célja, hogy a hulladékgazdálkodásban a "recycling", vagyis az újrafeldolgozás váljon meghatározóvá. Ez persze nem megy magától, a tagországokban nemcsak a szelektív gyűjtést kell támogatni, de a másodnyersanyagokat felhasználó ipar kialakítását is! Kevesen tudják, de Magyarországon cégek százai foglalkoznak újrahasznosítással és ezáltal hasznos termékek ezreit állítják elő hulladékból!

Magyarországi hulladékhasznosító cégek listája:

http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/termek/

A hulladék hasznosítása a hazai vállalkozók, iparágak számára lehetőség a környezetbarát technológiák üzleti alkalmazására, ezáltal hozzájárulnak a fenntartható fejlődéshez. Népszerűsítésükre jött létre a Hulladékból Termék kiállítás,[29] ami 2006 óta látogatja sorra hazánk városait.

A szelektív hulladékgyűjtésnél fontos, hogy ismerjük az adott hulladékfajtákat, ami nemcsak a szelektálást könnyíti meg, hanem gondolkodásunk és viselkedésünk is környezettudatosabbá válik. Kezdjük a tanulást a legnagyobb mennyiségben előforduló hulladékkal, a műanyaggal:

MŰANYAG

A műanyag kőolajból készülő, adalékok hozzáadásával mesterségesen előállított anyag. Nem biodegradálódik (lebomlik), hanem darabolódik, ami azt jelenti, egyre kisebb darabokra töredezik, de a polimer-kötések megmaradnak. Ezek a kis darabok okoznak komoly pusztítást a természetben, hiszen könnyen bekerülnek az állatok táplálékába…

Erre sajnálatos példa az élővizeinkben előforduló sok-sok hulladék, ami az óceánokban, a tengeráramlások következtében szemétszigetekké gyűlnek össze.[30]

A műanyag rövid története:

Az 1960-as években kezdődött a műanyagipar robbanásszerű fejlődése. Oka, a fogyasztói társadalom őrületes mennyiségi igénye, mely előtérbe helyezi a műanyagok használatát, hiszen olcsó és könnyű. Életünk minden egyes mozzanatában ott vannak velünk, szinte minden órában, percben használjuk őket. De gondoljunk csak bele, hogy a természetközeli közösségek, vagy akár mi is pár évtizeddel ezelőtt boldogan és sikeresen tudtunk élni nélküle. A csomagolóiparban is nagyon elterjed a használata, előnyös tulajdonságai megvédik a termékeket, olcsóbbá teszik a szállítást és a gyártást.

Érdekes adat, hogy évente 300 000 tonna műanyaghulladék keletkezik Magyarországon, ebből a műanyag palackok 80 millió darabot tesznek ki, amivel a Ferencvárosi stadiont színültig meg lehetne tölteni! Ez a hatalmas mennyiség további kérdéseket, problémákat vet fel. Ilyen például az össze nem taposott palackok esete, ami a hulladékképződés mellett további térfogat növekedést is jelentenek. Ha palackunk a szemetesbe, vagy a szelektív gyűjtőbe kerül, de nincs összetaposva, a begyűjtés költségei nagyban megnövekednek, hiszen ez esetben sok felesleges „levegőt” is szállítania kell. Ezért is indult útjára a „Tapossa laposra!”kampány,[31] ami mindenkit arra buzdít, lapítsuk ki a palackokat használat után.

Ennek az ipari alkalmazása a modern technológiákat felhasználó hulladékprések,[32] melyek nagyobb intézmények, kereskedelmi egységek számára segít a hulladékkezelésben.

Környezeti hatásai:

• bomlási ideje általában hosszú, akár évszázadokig elállhat zárt közegben
• égetéskor adalékanyagaiból rákkeltő anyagok szabadulnak föl (karcinogén, mutagén hatás: légúti betegségek)
• mérgező melléktermékek keletkeznek a gyártás során
• a természetben sok állat életét veszélyeztetik
• a PVC gyermekjátékokban lévő adalékanyagok a gyermekek szervezetébe is bekerülhetnek.

 

 

Megelőzés

Változtatni kell a vásárlási szokásokon: Ne használj műanyagzacskót, használj vászontáskát! Igyál csapvizet, vagy szikvizet, így nem keletkezik annyi üres PET-palack a háztartásban!

Újrahasznosítás

A káros környezeti hatások csökkentésének egyik megoldása lehet. Az újrahasznosítás során az egynemű műanyaghulladékból darálékot, majd regranulátumot készítenek melyből könnyen fröccsönthető sokféle termék.

1. Folyamatábra nagy méretben itt:

http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/hulladek/hulladekfajtak/muanyaghulladek/

Balatonbogláron például kerti padokat, kerítéseket gyártanak műanyag hulladékból, élettartamuk jóval hosszabb, mint a fából készülő hasonló termékeké.[33]

A REMATER-SICOFOL Kft. a már említett PVC műanyagból dolgozik és szigetelőfóliát állítanak elő, ami egyaránt alkalmas zöldtető építésére, hulladéklerakók, tavak szigetelésére. Érdekes termékük a fekvőrendőr és a gyeprács, ami szintén 100% hulladékból kerül előállításra.[34]

A termékek védelmére használt polisztirol (PS) – ismertebb nevén hungarocell – hasznosítása az építőipar fenntarthatóságát segíti elő. A hungarocell ledarálása után betont kevernek hozzá, ebből készül a könnyű beton. Nagyon jó a zaj- és hőszigetelése, nagy mennyiségű betont lehet vele kiváltani.[35]

Praktikus használati tárgy is lehet a palackokból, például ha madáretetőt, vagy locsolókannát készítünk belőle. Xuan Yu azonban nem hétköznapi találmánnyal rukkolt elő, amikor a nyersanyagból készített fa és műanyag vállfák helyett előrukkolt a PET-palackos modellel:[36]

Műanyag hulladékhasznosító cégek Magyarországon: http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/termek/muanyag/

PAPÍR

A papír természetes eredetű, alapanyaga a fa. Viszonylag gyorsan lebomló anyag, ezért környezetbarátnak tekinthető. De a papírgyártáshoz jelentős vízmennyiség szükséges, továbbá komoly vízszennyezéssel is jár.

Környezeti hatásai:

1 tonna papír előállításához 2,5-3 tonna fa szükséges.

• a fakivágás által sok állat élőhelye tűnik el a Föld színéről,
• csökken a párologtatás,
• elsivatagosodás mértéke növekszik,
• fokozódik a talajerózió.

Megelőzés:

• Ne fogadj el szóróanyagot![37]
• Írj és nyomtass a papír mindkét oldalára, gyűjtsd a papírt is szelektíven!
• Csak akkor nyomtass, ha feltétlenül szükséges!

 

Újrahasznosítás

Magyarországon évente 750-800 000 tonna papírhulladék keletkezik, ebből 380-400 ezer tonnát visszagyűjtenek. Ahogy a számok is mutatják, a papírhulladék közel fele nem hasznosul, szemétégetőbe, vagy hulladéklerakóba kerül. A visszagyűjtött mennyiségből újrapapírt, szürkepapírt gyártanak. Az újrapapír gyártásához feleannyi energia, és negyedannyi víz szükséges!

2. Folyamatábra nagy méretben itt:

http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/hulladek/hulladekfajtak/papirhulladek/

Papírhulladék hasznosító cégek listája:

http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/termek/papir/

Magyarországon van Európa egyik legnagyobb papírgyára

Dunaújvárosban 2009 októberében avatták fel Közép-Kelet-Európa legkorszerűbb technológiájú papírgyárát. A Dunapack papírgyár a hazánkban keletkező hulladékpapír mintegy 90 százalékát dolgozza fel. A vállalat ezzel jelentősen hozzájárul az EU irányelvekben előírt összes csomagolási hulladék-újrahasznosítási kötelezettség teljesítéséhez.[38]

A papírgép 7,8 m szélességben nagyjából 80 km/óra gyártási sebességgel évi 350 ezer tonna hullámdobozok előállításához használt fedő és középréteg papírokat gyárt, 100%-ban hulladékpapírból.

Europapier az újrahasznosított irodai papírokért

Közép-, és Kelet-Európa legnagyobb papírkereskedője széles választékát kínálja az újrahasznosított papíroknak. A technológiai újítások már azt is lehetővé teszik, hogy az újrahasznosított papír – a szendvicstechnológiának köszönhetően – is lehet fehér színű, így már minden téren megállja a helyét a primer papírokkal szemben.[39]

A papírhulladék hatékony begyűjtése és a papír életének meghosszabbítása érdekében az Inest Nonprofit Kft. olyan begyűjtő rendszert üzemeltet, amin keresztül iskoláktól, irodáktól ingyenesen szállítják el a jó minőségű és homogén összetételű papírhulladékot.[40]

Kis hazánk sosem szűkölködött feltalálókban. Így van ez az öko-design (környezettudatos terméktervezés) területén is, ahol Terbe János formatervező képvisel minket világszerte.[41] Törökbálinton ugyanis egyedi, kézi munkával készülnek kartonbútorok, 100% papírhulladékból! A szekrények, asztalok, lámpák és vázák komplex megoldást kínálnak a lakás-, az iroda- és az üzletberendezésben. Ezek a termékek új utat és új életstílust közvetítenek, észrevétlenül is környezettudatos gondolkodásra inspirálva használójukat. Teherbírásuk nagyon jó, áruk versenyképes!

A fotók forrás: kartondesign.com

FÉM

A fémeket általában ércekből nyerik bányászattal. Ennek során rengeteg vegyszert és energiát használnak fel. Ezek közül az egyik legértékesebb az alumínium, ami előnyös tulajdonságai miatt kedvelt csomagolóanyag.

Az alumíniumgyártás

A bauxit a bányászás után alumíniumkohókba kerül. 1 tonna alumínium gyártásához 4-5 tonna bauxitra, 15 000 kWh elektromos áramra van szükség és 2-3 tonna vörösiszap keletkezik melléktermékként. Sajnos az utóbbi fogalommal közelebbről is megismerkedhettünk, hiszen a világ egyik legnagyobb környezetvédelmi katasztrófája történt Kolontár térségében 2010 októberében.[42]Az Ajkai Timföldgyár egyik tározójának átszakadása rá kellett volna hogy ébresszen minket fogyasztási szokásaink következményeire. Ez a médiából azonban kimaradt. Mert nemcsak a cég vezetőinek mulasztása a probléma forrása, hanem az is, hogy ekkora igény van az alumíniumra. Nem hangzott el a médiában ugyanis az a tény, hogy aki felelőtlenül vásárol (s nem olvassa a tudatos vásárlók 12 pontját) NEM visszaváltható csomagolásban üdítőt, vagy egyéb italt (energia italok, sör, stb.) az a vörösiszap keletkezését segíti elő! Ennek ellenére egyre több aludobozos terméket fogyasztunk azóta is…

A bauxitbányászat és az alumíniumgyártás környezeti hatásai:

• a bányászattal járó környezetkárosítás (tájseb)
• karsztvíz szennyezés
• por és gázok bekerülése a légkörbe
• nehézfémek felszabadulása
• nem bomlik le, hanem szétesik (oxidáció)

Megelőzés

Fémcsomagolás helyett válasszunk betétdíjas terméket! 1 tonna alumínium előállításához harmincszor annyi energia szükséges, mint ugyanennyi üveg gyártásához.

Újrahasznosítás

A dobozokat szelektíven gyűjtve újra lehet olvasztani. Így nagyon sok energiát megtakarítunk. A légszennyezés 95%-kal, a vízszennyezés 97%-kal csökken, ha nem primer anyagokból gyártjuk, hanem újrahasznosítás során nyerjük vissza.

A sörös, kólás dobozok, kupakok és egyéb alumíniumtermékek begyűjtése és válogatása után bálázás és beolvasztás következik.

3. Folyamatábra nagy méretben itt:

http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/hulladek/hulladekfajtak/femhulladek/

A beolvasztott alumíniumból tömböket öntenek, amiből műszaki szempontból igényes alkatrészek készülhetnek tehergépjárművekhez és luxusautókhoz egyaránt.

Érdekesség, hogy a londoni metró levegőztető ventillátora Apcon készül Magyarországon begyűjtött alumínium hulladékból![43]

Fémhulladékokat hasznosító cégek: http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/termek/fem/

Jó gyakorlatot figyelhetünk meg Brazíliában, ahol a világon a legtöbb alumínium italosdobozt visszagyűjtik és újrahasznosítják. 2005-ben sikerült elérniük a 96%-os visszagyűjtési arányt, ami kb. 9,4 millió italosdobozt jelent. A begyűjtés 50%-át az ipari begyűjtők végzik, a másik 50%-ot pedig boltok, iskolák, cégek és civil szervezetek teljesítik.

Brazíliában átlag feletti a hulladékhasznosítás mértéke, főleg a nagyvárosokban hatékony a gyűjtés, mint például Rio de Janeiroban. A legmeglepőbb azonban az, hogy az önkormányzatok mindössze 6.4%-a rendelkezik begyűjtő rendszerrel. A gyűjtés nagy részét ugyanis a „lomizók” (spanyolul: catadores) végzik, akik az egyes hulladékfajták (alumínium, vas, papír, műanyag) értékesítéséből élik életüket. A lomizók tevékenységét Brazíliában az állam támogatja, rendes foglalkozásnak számít ez a tevékenység. Ezt a tendenciát érdemes összehasonlítani a magyarországi helyzettel, amikor is nálunk csökken a betétdíjas (visszaváltható) csomagolások aránya, az alumínium italosdobozoknak pedig csak közel 1/3-adát gyűjtjük szelektíven! Figyelembe kell venni azonban a hatalmas földrajzi és kulturális különbségeket a két ország között, ennek ellenére azért a jó példát érdemes átvenni. Értékes nyersanyagainkat nem szabad elpazarolni, még a hulladék is komoly értéket képvisel!

ÜVEG

Az üveget számos ásványkincs felhasználásával készítik: kvarchomok, szóda, őrölt mészkő, márványliszt v. mészmárga, adalékanyagok és 20-30%-ban hulladék üvegcserép. Magas nyersanyagigénye miatt igen környezetterhelő és energiaigényes eljárásnak tekinthető. Az üveg amorf kristályszerkezetű, törékeny anyag, amelyet elsősorban a csomagolóanyag-iparban és az építőiparban használnak.[44] Emberi léptékkel mérve gyakorlatilag nem bomlik le a természetben. Ebből az következik, hogy újrahasználati rendszerekben érdemes használni (l. betétdíjas termékek). Ezért csak akkor tekinthető környezetbarát csomagolásnak, ha minél többször újratöltik, majd újrahasznosítják. Hulladéklerakón, -égetőben problémát okoz, előzőben nem bomlik le, utóbbiban nem ég el.

Környezeti hatás:

• nem bomlik le,
• a szilánkok sérülést okozhatnak,
• természetes környezetben (pl. erdő, rét) tüzet is okozhat
• a gyártáshoz szükséges alapanyagok bányászata tájsebeket okoz, élőhelyeket szüntet meg, növeli a szállópor-koncentrációt.

Újrahasznosítás

Leghatékonyabb, ha a már említett betétdíjas rendszerben használjuk, azaz használat után visszaváltjuk, vagy újra felhasználjuk: befőtt, lekvár készítéséhez. Ha szelektív gyűjtésen keresztül jut vissza az anyagáramba, akkor az üveggyárakban újraolvasztják és új üveget készítenek belőle: jóval energiatakarékosabb használt üvegből termelni, mert míg ez 1000 °C fokon olvad, a homok 1500 °C fokon.

Magyarországon csak fehér üveget tudunk újrahasznosítani, a színes üveg reciklálása külföldön történik. A fehér üveg gyártásához hulladékcserepet is felhasználnak 20%-ban, ami tovább növelhető hatékonyabb begyűjtéssel.

Az üveg apróra zúzva cementtel vagy bitumennel keverve az útfelület érdesítésére is felhasználható, csúszásgátló tulajdonsága miatt.

4. Folyamatábra nagy méretben itt:

http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/hulladek/hulladekfajtak/uveghulladek/

Az üveg hulladék 60%-át kell visszagyűjtenünk 2012-ben az Uniós előírásoknak megfelelően. Ennek teljesítése lesz a legnehezebb. A betétdíjas rendszer egyre jobban visszaszorul, pedig éppen ennek kéne prioritást élveznie. (l. 1.2 Strukturális fogság)

Geofil Habkavics

Ez a magyar találmány megoldást nyújthat a „nem hasznosítható” üvegek feldolgozására (fényszórók, szélvédőüvegek, stb.). Hoffmann László módszerével szigetelőanyag, ún. habkavics készíthető, ami betonnal keverve nagyon jó zaj-, és hőszigetelést biztosít az épületekben. Ez jól alkalmazható például a panel-program esetében.[45]

Fotók: Hoffmann László

GUMI

A gumi kaucsukból készül. A kaucsuk az Amazonas vidékén vadon termő fa (Hevea Brasiliensis) és más növények (pl. kutyatej, gyermekláncfű) nedvében fordul elő. A kaucsuk elnevezés a kahucsu = ”síró fa” indián szóból származik.

A gumiipar rövid története:í

Az 1800-as évek végén Michelin, lánya kerékpárjának a kerekére gumitömlőt kötözött, mely beigazolta a hozzá fűzött reményt és kényelmesebbé tette az utazást. Kaucsuk ültetvények és a nyersanyagot hasznosító gyárak épültek. Területszerző háborúk törtek ki az ültetvények miatt. Kalandos és hosszú út vezetett idáig, míg a gumiabroncs elnyerte mai végleges felépítését és alakját.

A gumiabroncs az egyik olyan termék, ami nagyon nagy mennyiségben képződött a XX. században, de hulladékaival sokáig nem tudott mit kezdeni az emberiség. Nagy részük bekerült a hulladéklerakókba, pedig ennek az anyagnak az újrahasznosítása ma már megoldható.

Környezeti hatás:

• keverék készítésénél porszerű anyagok, gőzök jutnak a levegőbe,
• hűtővíz és a hűlő daraboknál nagyfokú szennyvíz kibocsátás,
• a gumirétegek egymáshoz tapadásakor az oldószerek a levegőbe jutnak,
• nagyfokú zajártalom,
• a gumi nem biodegradálódik, vagyis nem bomlik le a természetben.

1 tonna kaucsuk előállításakor 3 m³ szennyvíz keletkezik!

Újrahasznosítás

Magyarországon a gumiabroncsot átlagosan négy évig használja tulajdonosa. Az elkopott gumiabroncsot szakműhelyekben cserélik le, ahonnan a gumihulladék-begyűjtők pénzért veszik át a használt abroncsokat. A le nem cserélt hasznavehetetlen gumiabroncsot lakossági hulladékudvarba vihetjük. Az abroncsból különböző aprító eljárásokkal kis szemcseméretű port vagy granulátumot készítenek, ezek finomra őrölt frakciója töltőanyagként kis mennyiségben visszadolgozható gumitermékekbe, a többiből pedig drága kötőanyagok (poliuretán) hozzáadásával járófelületeket lehet előállítani.

Fotók: Hankó Gergely

Gumiabroncs-hulladék hasznosító cégek:

http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/termek/gumi/

ELEKTRONIKAI HULLADÉK

Felgyorsult világunk egy újabb problémája, ami megint csak arra enged következtetni, hogy kissé rövidtávon gondolkodunk és hogy a kötelezőnek vett fejlődés "őszinte költségeit" figyelmen kívül hagyjuk. A lakossági elektromos és elektronikai hulladék (e-hulladék) a legnagyobb mennyiségben a következő elektromos és elektronikai berendezésekből keletkezik:

• Nagyméretű háztartási berendezések (pl. mosógép, hűtőszekrény, mosogatógép),
• Kisméretű háztartási berendezések (pl. porszívó, konyhai robotgép, kávéfőző),
• IT és telekommunikációs berendezések (pl. számítógép, fax, mobiltelefon),
• Szórakoztató elektronikai berendezések (pl. rádió, TV, hifi torony, DVD lejátszó).

2005. augusztus 13.-a óta a kiterjesztett gyártói felelősség elve alapján jogszabály kötelezi az elektromos és elektronikai készülékek gyártóit, forgalmazóit a hulladékká vált elektromos és elektronikai berendezések visszagyűjtésére, hasznosítására, ártalmatlanítására. Az EU- és a hazai jogszabályi előírásoknak megfelelően, Magyarországon 2008-ban elértük a 4 kg/fő e-hulladék begyűjtését, hasznosítását.

A lakosság térítésmentesen adhatja le hulladékká vált elektromos és elektronikai berendezéseit a hulladékgyűjtő udvarokban és az elektromos és elektronikai készülékeket forgalmazó kereskedőknél, azaz ahol vettük a készüléket, ott általában térítésmentesen át is veszik a hasonló típusú e-hulladékokat. Előtte azért nem árt odatelefonálni, csakhogy ne érjen minket meglepetés!

Azért is fontos az e-hulladék szervezett begyűjtése a lakosságtól, mert a történelmi e-hulladékban gyakran előfordulhatnak olyan alkatrészek, melyek veszélyes komponenseket is tartalmazhatnak (pl. ólom, hatértékű króm, kadmium, higany). Pontosan azért, hogy az e-hulladékban lévő, az emberre és környezetére veszélyes komponensek ne kerülhessenek ki a természetbe, az Európai Unió által meghatározott módon, a jogszabályi előírásoknak megfelelően kell az e-hulladékot előkezelni, hasznosítani és ártalmatlanítani. A begyűjtött elektromos és elektronikai berendezések jelentős része kisebb javítások árán ismét használhatóvá tehető, visszakerülhet a lakossághoz (l. Javítás).[46]

A világban komoly problémát jelent az e-hulladékok kezelése, hiszen illegálisan úgy szabadulnak meg tőle (nem a rendszerben leadott hulladékok esete), hogy az út egy fejlődő országban ér véget és ott szakszerűtlen körülmények között bontják és nyerik vissza a nyersanyagokat, sokszor fiatalkorúak dolgoztatásával.[47]

Az említett probléma Kínában is hangsúlyozottan jelentkezik. Egyrészt az itt keletkező, egyre növekvő mennyiség, másrészt pedig az importált hulladékok miatt.

Guiyu 100 000 lakosú városka a déli Guangdong tartományban. Az ország gazdasági fellendüléséből csak az árnyékos oldal jut neki. Itt van az ország, sőt az egész világ szemétdombja. A városka az 1990-es évek óta a tönkrement elektronikus eszközök szétszedésére szakosodott. Guiyu utcáin „... halmokban állnak a régi számítógépek, laptopok, képernyők és tonnaszámra az „e-szemét”. Fürge kezek kis deszkabódékban alkatrészeire bontják szét a jóléti társadalom maradványait.”[48]

Rövid és tartalmas ismertető kisfilmek az e-hulladék veszélyeiről letölthetőek az internetről is.[49],[50]

Újrahasznosítás

Természetesen vannak hasznos másodnyersanyagok is az e-hulladékban. Ilyenek a vasfémek, réz, arany, ezüst. Ezekből a másodnyersanyagokból sokkal kisebb energiaráfordítás révén lehet ismét értékes termékeket gyártani. A begyűjtésnek és a bontásnak elég nagy a munkaerőigénye, ezért költséges, viszont sok embernek adhat munkát. A visszanyert másodnyersanyagokat a kohászat és a fémipar használja fel.

ELHASZNÁLT SÜTŐOLAJ

A zsírban, illetve olajban való sütés napjaink egyik elterjedt konyhatechnikai eljárása. A többszöri sütés folyamán a sütőolajban, zsírban, olyan elváltozások jönnek létre, melyek gasztronómiai értékvesztéssel járnak. A zsiradék, étolaj elfárad, elhasználódik, ennek következtében alkalmatlanná válik a további étkezési célú felhasználásra, olyan bomlástermékek képződnek, aminek egy része káros lehet az egészségre. Az egészségen túl a környezetre is káros hatással lehet, ha nem gondoskodunk megfelelő gyűjtéséről, kezeléséről.

Környezeti hatásai:

• a csatornahálózatba jutva növeli a szennyvíztisztítók terhelését, rontja a tisztítási technológia hatásfokát, mert a vízfelszínen úszva meggátolja az oxigén bejutását, és ezzel megakadályozza a szennyező anyagok lebomlását,
• a lefolyóba, WC-be öntve a csatorna dugulását okozza,
• a talajba kerülve gátolja annak légáteresztő képességét, és elpusztíthatja a talajflórát,
• tavakba, folyókba jutva a természetes vizek felszínén úszva meggátolja az oxigén bejutását, így csökkentve a vizek oldott oxigén tartalmát, elpusztítva a vízi élőlényeket,
• a kommunális hulladékba helyezve nehezen lebomló anyagként jelenik meg a hulladéklerakókon.

Újrahasznosítás

A

[53]

BIOFILTER ZRT.

Használt sütőolaj és ételmaradékok ipari begyűjtésével és hasznosításával foglalkozó cég, mely országos hálózattal rendelkezik.[54]

AKKUMULÁTOR ÉS SZÁRAZ ELEM

Az akkumulátorok a kémiai energiát elektromos energiává alakító újratölthető áramforrások. Nehézfémtartalmuk miatt rövid élettartamukat követően veszélyes hulladék keletkezik belőlük. A mindennapi életünkben használt akkumulátorok közé a gépjárművekben található savas ólomakkumulátorok, illetve a különböző elektronikai készülékekben (pl. videokamera, notebook, villanyborotva) és a mobiltelefonokban alkalmazott kis- (elem-) méretű lúgos akkumulátorok tartoznak. Az ólomakkumulátorok savas elektrolit közeget és fémólmot tartalmaznak, házuk műanyagból készül. A kisméretű akkumulátorok elektrolit közege lúg, fémtartalmuk általában nikkel és kadmium (Ni-Cd), vagy más fém, pl. lítium (Li).

A háztartási szemétbe nem szabad akkumulátort vagy elemet bedobni!

Újrahasznosítás

Erre az akkumulátorokon található, áthúzott szemeteskukát ábrázoló jel is figyelmeztet. A lemerült ólom-sav akkukat a forgalomba hozatali helyeken (akkumulátor-kereskedés, szerviz, benzinkút, stb.) ingyen le lehet adni. A kisméretű akkumulátorok és elemek begyűjtési hálózata is egyre bővül, mind több műszaki üzlet, áruház, mobiltelefon márkakereskedés helyez ki gyűjtőládát.

A gazdaságos hasznosítás egyelőre csak az ólom-sav akkumulátornál megoldott, amelyből az ólomérc fémtartalmának kinyeréséhez képest 65%-os energiamegtakarítással nyerhető vissza az ólom. Az ólomakkuk gyűjtése saválló konténerben történik. Az ólomkohóban törés, zúzás és a komponensek szétválasztása után kohósítják az ólmot, amit elsősorban új akkumulátorok gyártásánál használnak fel újra. A kénsavat vegyi úton semlegesítik, a keletkező sókat az üvegiparban és a mosószergyártásnál használják fel alapanyagként. A műanyagot granulálják, majd gépjárműalkatrészeket, akkumulátorházat gyártanak belőle. Hazánkban jelenleg nincs akkumulátor-feldolgozómű, ezért a hulladékká vált akkukat a környező országok ólomkohóiba szállítják. Az ólomhulladékra alapozott akkumulátorgyártás akár nyolcszor költségtakarékosabb, ezért nálunk is tervezik a környezetet nem veszélyeztető akkumulátor-feldolgozómű létrehozását. A kisméretű lúgos akkumulátorok feldolgozása igen költséges, ezért ezeket egyelőre a környezetre nézve biztonságos kialakítású veszélyes hulladékokat befogadó lerakókban helyezik el.

A használt elemeket már több mint 10 000 helyen lehet leadni! A FOREGO gyűjtőit üzletekben, iskolákban, közintézményekben lehet elsősorban megtalálni.

Elemgyűjtőt ingyenesen lehet igényelni tőlük.[55]

 

GYÓGYSZER HULLADÉK

Fogyasztói társadalmunk egyik „hozománya”, hogy állandóan idő szűkében vagyunk, stresszes hétköznapokat élünk. Ennek következtében könnyebben megbetegszünk, de nincs időnk/türelmünk természetes úton meggyógyulni, antibiotikumokhoz, gyógyszerekhez nyúlunk. Pedig a betegségek nagy része megelőzhető, illetve gyógynövényekkel és természetes gyógymódokkal gyógyíthatók.[56]

Ha pedig sehogy sem tudjuk a gyógyszerhasználatot elkerülni, annak maradékát, vagy lejárt szavatosságú példányait Magyarország valamennyi gyógyszertárában visszaveszik! „Ide dobja, ez a helye!”

MŰVÉSZET

"Recycling Art"

A hulladék feldolgozásának egy érdekes és sokszínű formája a művészek általi hasznosítás, amikor a hasztalan kacatok, anyagok új formát öltenek és hasznos tárgyakban, vagy éppen művészeti alkotásokban nyernek újra formát.

A Medence Csoport és Szabó Eszter Ágnes például a textil-PVC anyagú óriásplakátokat mentik meg a szemétteleptől és adnak nekik még egy esélyt, mint strandtáska, pénztárca, vagy éppen sátor. A táskák óriási népszerűségnek örvendenek, elsősorban a hölgyek körében, hisz kinek ne kellene egy olyan táska, amit Ő maga szab ki és ezáltal csak egy van belőle a világon!?[57]

Fotók: Szabó Eszter Ágnes

Műhely a szemétdombon!

A Cellux egy olyan csoport, ahol a gyerekek közösen alkotnak és barkácsolnak, kilépve az A/4-es papír egysíkú világából. Többnyire városi és háztartási hulladékokból dolgoznak, mert a környezettudatos nevelés az elsődleges szempontjuk. A Cellux csoport tagjai között van iparművész, pszichológus, pedagógus és szociológus, így lesz ezen látásmódok sajátos keveréke a Cellux foglalkozások alapja. A cél a kreativitás, elfogadás, ökológiai tudatosság, közös felhőtlen alkotás, aktualitás.[58]

Fotók: Cellux csoport

A Recycle Mission egy kortárs alkotó művész csoport, alkotásaikat kerékpárhulladékból készítik. Céljuk hogy más szemléletet mutassanak embertársaiknak. Alkotásaik között megtalálhatóak használati és kiállítási tárgyak egyaránt. Kezdeményezésükkel egyrészről segíteni szeretnének partnereiknek a környezettudatos üzletvitelben, másrészről példát mutatni, hogy nem minden szemét, ami a kukába kerül.

Fotók: Recycle Mission

Türkoglu Ipek, az ELTE esztétika szakos hallgatója 2005-ben kezdett bele kidobott bakelitlemezek és bicikligumik újrahasznosításába. A kidobált alapanyagok, például egy reklámponyva, egy gumibelső, nem a szemetet jelentik a tervezőlánynak, hanem a lehetőségekből fakadó kihívásokat. Emellett egy nálunk még csak mutatóban ismert stílust ragadott meg a Balkan Tango, a tőlünk északnyugatra népszerű recycling dizájnt.

"Az újrahasznosításban rejlő fantázia és a természet védelmének öröme miatt szeretik az ilyen cuccokat" - meséli Ipek, aki először ruhákat tervezett, majd áttért a bakelitlemezekből készült táskákra. Ezekből idén készültek az utolsó darabok, most a céget támogató bicikliboltokból kapott lukas gumibelsőkből készülő táskák és kiegészítők viszik a prímet.

Budapesti boltjuk, a Fregoli, minden nap várja az érdeklődőket.[59]

Napjaink egyik legnagyobb problémáját a műanyag hulladékok jelentik. Ennek eltüntetésére találta ki Antal Csaba a palackokra épülő beton térbútort, mely könnyebb a betonnál és még hulladékot is tartalmaz! Közösségi munkában már számtalan udvaron készültek pillekövek a városban.[60]

Az Eco-Design Team megalapítója, Reök Cecília az öko-designt választotta szakmájának. Számos rendezvényen, nemzetközi fesztiválon részt vett, több rangos díjat is elnyert csapatával. Természetes alapanyagból (pl. len, pamut, juta, színesfémek, ásványok, növények, termések) dolgozik, illetve hulladéknak minősített alapanyagokkal: papír, műanyag, textil, fém... Ruhái és ékszerei számos rendezvényen bemutatkoztak már Magyarországon.[61]

Varsányi Gabriella – a már sokat emlegetett – műanyag palackok kupakjaiból készít festményeket, képeket. Aprólékos munkája lenyűgözi az embert. Képeit látva elgondolkodik az ember, hogy mennyi hulladékot is termelünk, pedig értékes nyersanyagainkat rengeteg formában lehetne újrahasználni!

Fotók: Varsányi Gabriella

Lenyűgöző külföldi alkotásokkal is lehet találkozni, az angol alkotó páros (Tim Noble és Sue Webster) például hulladékból épít olyan szobrokat, melyek egy bizonyos pontból megvilágítva éles képet rajzolnak a falra.

Még több recycling alkotó megtalálható itt:

http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/termek/muvesze

TEXTIL

A természetes alapú textileket az ember már évezredek óta használja, ezeknek a hulladékai nem szennyezik a környezetet, mert viszonylag "hamar" lebomlanak. A mai textilek azonban sokszor tartalmaznak mesterséges anyagokat is, és mennyiségileg is jóval többet használunk belőlük, mint egykoron.

A textil alapanyaga lehet természetes növényi eredetű (pl. pamut, len, kender, juta, rami), lehet természetes állati eredetű (pl. gyapjú, hernyóselyem), ásványi eredetű (azbeszt), lehet mesterséges szerves eredetű (pl. regenerált, szintetikus), vagy mesterségesen szervetlen eredetű (üvegszál). A szintetikus részhez tartozik például az, amikor a szelektíven gyűjtött műanyag palackokból szálhúzással poliészter szálakat készítenek és abból polár pulóvert, bélést, esernyőt, cérnát gyártanak! Ezen újrahasznosítás túlnyomórészt Kínában zajlik.

A textilhulladékok szelektív gyűjtése egyre szélesebb körben működik hazánkban, igaz, ezen anyagok újrafeldolgozását csak néhány cég látja el. A két legnagyobb hazai feldolgozó a Temaforg Zrt. és a Tesa Kft., ők a felvásárolt hulladékból fonalat és ipari vattát állítanak elő.

Abban az esetben, ha még használható ruhákról, ágyneműről van szó, azokat a rászorulóknak lehet adni illetve a HuMuSz adatbázisában található adományfogadó szervezeteknek lehet felajánlani.[62] Egyre több községben, vagy például áruházak parkolójában is megtalálható már a Magyar Vöröskereszt konténere, ahová legálisan elhelyezhető a számunkra már használhatatlan ruhadarab, cipő, öv, stb.

A begyűjtött ruhamennyiségről pontos adat nincsen, de azt tudjuk, hogy a kukába kidobott mennyiség kb. a települési szilárd hulladék 4-5%-át teszi ki. A begyűjtött ruháknál hatalmas volumenekről lehet szó, mivel a fővárosi konténereket hetente legalább három alkalommal ürítik - vagyis a gyűjtőkedv (leadókedv) meglehetősen élénk.
"Emellett a konténerek tartalma híven tükrözi a települések, kerületek illetve országrészek közötti gazdasági különbségeket is. (A géprongy a Vöröskereszt hasznosítási szisztémájában egyrészt bevételforrás, amelynek hozadéka szintén a rászorulókhoz kerül, másrészt pedig barter-alap, a felhasználók ugyanis olykor természetben, például takarókkal fizetnek érte)."[63]

(Hulladéksors - 2010. január - Hargitai Miklós - Verseny a kimustrált ruhákért)

A begyűjtött ruhákat sokszor nem is a karitatív szervezet szállítja, válogatja és értékesíti, hanem erre a tevékenységre köt szerződést egy céggel, akinek van infrastruktúrája ehhez a munkához. A "középmezőny" kerül a rászorulókhoz, a leggyengébb színvonalú maradékból pedig géprongy lesz. Mindkét szisztéma közös jellemzője, hogy az újrahasznosítás és az újrahasználat gyakorlatilag teljes körű, azaz hulladék nem keletkezik a folyamat során. Érdekes adalék továbbá, hogy a ruhákat hozzá értő szemek nézik át, így az értékesebb ruhadarabok (501-es Levi's, designcuccok, retro ruhadarabok) visszakerülhetnek akár Angliába is, hogy ott Ł10-20-ért keljenek el!

A LEGJOBB MEGOLDÁS!

De a legjobb megoldás természetesen az, ha nem termelünk textilhulladékot! A lyukas gatyát érdemes megstoppolni, a kinőtt pulóvert továbbajándékozni (templom, rokonság, stb.), a menthetetlenül elrongyolódott ruhadarabot rongyként használhatjuk, de szabadon engedhetjük fantáziánkat is és alkothatunk belőlük új ruhákat, designtárgyakat.

Álljon itt 1-2 jó példa a józan paraszti ész dicsőségére!

Maradék rongyokból lehet a legjobb rongyszőnyegeket csinálni! Ez teljesen egyértelmű volt még pár évtizede, most pedig már kínai rongyszőnyeget vásárolhatunk az IKEA-ban… Nem túlzás ez egy kicsit!? Ha már vesszük és nem készítjük, vásároljunk magyar rongyszőnyeget.[64]

Készíthetünk szép patchwork-munkákat is, mellyel megajándékozhatunk szeretteinket, otthonosabbá tehetjük lakásunkat, vagy játékot is készíthetünk belőle gyermekeink számára.

A Retextil Alapítvány szintén textilhulladékból dolgozik.[65] Munkájuk egy speciális csomózási módszerből áll, termékeiket pedig csökkentett munkavégző képességű emberek készítik.

Itt tehát nemcsak a hulladék hasznosul, de rászorulók kapnak értelmes, tisztességes munkát!

További információk a gyűjtőpontokról és művészekről:

http://kornyezetbarat.hulladekboltermek.hu/hulladek/hulladekfajtak/textilhulladek/

 

Energetikai hasznosítás

Az energetikai hasznosítás már majdnem a sor végén található. Ide tartozik a hulladékok elégetése fűtőanyagként (pl. cementgyár) és az égetés, amikor a hulladékégető művekben égetéssel állítanak elő hőt, vagy elektromos áramot a hulladékból. Ennek a megoldásnak komoly hátránya az égetés által okozott légszennyezés és a másodnyersanyagok elvesztése.

„A haladás évszázadában, kémiai és gépészeti tudásunkkal

a barbarizmusba való visszasüllyedésnek tűnik számomra az,

ahogy megsemmisítjük ezeket az értékes nyersanyagokat,

pusztán azért, mert meg akarunk szabadulni tőlük,

miközben ugyanezeket a nyersanyagokat máshonnan

vagyunk kénytelenek megvásárolni”

Bruno Terne, kémikus, 1893

 

Ártalmatlanítás (lerakás)

Sajnos a hulladék kezelésének leggyakoribb módja ma még a lerakás (deponálás). Ennek során a hulladékot anyagi minőségének megváltoztatása nélkül elszigetelik a környezet elemeitől, vagyis csak egy jól szigetelt területre szállítják és ott egy gödörben lerakják.

Ez az ártalmatlanítási mód viszonylagos olcsósága, de legfőképpen egyszerűsége miatt "népszerű". A korszerű lerakók létesítése és működtetése azonban már egyáltalán nem olcsó, és a lerakás hosszú távon nem oldja meg az egyre növekvő hulladékhegyek problémáját.

De még a hulladéklerakón is lehet hasznosítani, például a depóniagázt. 2011. július 1-jén készült el a salgótarjáni hasznosító üzem, amely a 400 000 tonna lerakott hulladékon 18 gázkúttal üzemel. A kezdeti eredmények bíztatóak, jelenleg 300 kW teljesítménnyel megy a rendszer. Hasonló üzem már működik Bicskén és Pécsett, illetve terveznek újabbakat építeni Nagykanizsán és Tatabányán.

Magyarországon a hulladékszektor (beleértve a hulladék- és szennyvízkezelést) 5%-kal járul hozzá a teljes ÜHG (üvegházhatású gázok) kibocsátáshoz. Ezen belül a szilárd hulladék lerakásából keletkezett a kibocsátás zöme (72%-a), míg a szennyvízkezelés 18%-os, a hulladékégetés 10%-os részarányt képviselt.

Jelenlegi hulladéklerakóink többsége nem felel meg az Európai Unió követelményeinek, ezért kb. 2200 lerakót kellett bezárni 2009. július 1-ig, s utána "rekultiváció" következik, azaz fel kell számolni, ártalmatlanítani kell. Ez a tény is arra világít rá, hogy a hulladék megelőzése nagyon fontos prioritást kell, hogy élvezzen a hulladékgazdálkodásban! Fokozott figyelmet kell fordítani bevásárlásainkra, hogy tényleg csak a szükséges dolgokat vegyük meg, és ha megvesszük, ügyeljünk, milyen csomagolásban van, illetve melyik országban készült.

NE FELEDJÜK, HOGY MINDEN VÁSÁRLÁSSAL SZAVAZUNK A MEGVÁSÁROLT TERMÉK ELŐÁLLÍTÓJÁRA, A TERMÉK CSOMAGOLÁSÁRA, A HASZNÁLT TECHNOLÓGIÁRA, STB.!

Tanulságos külföldi példa, hogy Szingapúrban már 1999-ben nem tudták hova lerakni a sok települési szilárd hulladékot, ezért egy mesterséges „szemétszigetet” építettek, ahol a lerakott hulladékra földet, majd erdőt telepítenek. Ez a lerakó 2045-ig képes befogadni Szingapúr hulladékait. Gondoljunk csak újra bele, mennyi erőforrás szükséges ehhez a folyamathoz![66]

Kukabúvárok és Freeganek

Az élelmiszer hulladékról alig esett szó, pedig óriási méreteket ölt pazarlásunk ezen a téren (is). Így alakulhatott ki a kukabúvárok és a freeganek szubkultúrája, akik a maguk módján hasznosítják a keletkező hulladékot. A kettő között az a különbség, hogy a kukabúvár bármely használati tárgyat vadássza, főleg azért, hogy magát anyagi előnyhöz (pénzhez) juttassa.

A freegan szabad elhatározásából egyfajta "demonstrációnak" szánja tevékenységét, lázad a fogyasztói társadalom pazarlása ellen. Tevékenységével önmaga (és mások) ökológia lábnyomát próbálja csökkenteni, minimalizálni. Az élelmiszer, melyet a freeganek felhasználnak, legtöbbször közeli lejáratú vagy lejárt szavatosságú bontatlan termék, melyet ők emberi fogyasztásra teljes mértékig alkalmasnak tartanak.[67]^,[68]

A kukabúvárkodás sokszor magánterületet sért, így a kukabúvárok több esetben kerültek a törvény színe elé. Olaszországban a kukabúvárkodást legalizálták, míg Angliában, Walesben és Skóciában lopásnak minősülhet, habár ennek betartatása a gyakorlatban igen csekély mértékű.

Magyar példa: Gödör, Erzsébet tér: a hajléktalanok szorgos hangyaként szedik össze az este folyamán a fiataloktól a sörös-boros üvegeket és az alumínium italos dobozokat, melyet később a nagyáruházakban vissza tudnak váltani.

Szemléletformálás

A szemléletformálás, oktatás (környezeti nevelés) az egyik kulcsfontosságú megoldási lehetőség – többek között – hulladékproblémánkra. Egyik legfontosabb feladata, hogy alkalmazkodjon a folyamatosan változásban lévő világ folyamataihoz. A megújulás szerves része kell, hogy legyen az oktatói-nevelői tevékenységnek, ennek érdekében pedig ismerni kell a ’környezeti tudáslánc’ (jelentése: az ismeretek és a tudás folyamatos fejlesztése a környezetügy szakmai és társadalmi rétegeiben) egyes tagjait, hogy minden témában a legfrissebb, legrelevánsabb tényeket és tendenciákat lehessen a lakosság számára bemutatni.

Kiemelendő az alulról jövő kezdeményezések hatása a társadalomra, amikor a környezetvédő civil szervezetek bátorítanak minket a környezettudatosságra, a helyes értékrend kialakítására és számos program, kampány keretében mutatnak be alternatív megoldásokat.

Tájsebészet

A tájsebészet az illegális hulladéklerakók felszámolásáról szóló országos kampány volt, melyhez négy év alatt több száz csoport kapcsolódott. A kampány eredményeképp több mint kétezer szemétlerakót tártak fel, és mintegy kétszázat fel is számoltak. Ennek későbbi „utódja” a „Tiszta Magyarországért” című pályázati lehetőség, ahol civil szervezetek és önkormányzatok pályázhatnak az illegális lerakók felszámolására. 2011 májusában a „TeSzedd! Önkéntesen a tiszta Magyarországért” mottóval szerveződött nagyszabású hulladékgyűjtő akció, mely során megmozdult az egész ország, hogy együttes erővel tisztítsuk meg hazánkat. Ennek külföldi hajtóereje volt, hogy 2008-ban 50 000 önkéntes 10 000 tonna szemetet gyűjtött össze Észtországban – mindössze öt óra leforgása alatt!

Forrás: Hankó Gergely

Nulla Hulladék Program

2008-ban indult, témája a hulladék megelőzése, az újrahasználat, komposztálás és a szelektív hulladékgyűjtés népszerűsítése. Jelmondata: "Valósítsd meg önmagad! – maradék nélkül." A nulla hulladék (zero waste) elmélete egy olyan termelési és fogyasztási rendszert dolgoz ki, amelyben "nem keletkezik végleges hulladék, valamint az anyag- és energiafelhasználásunk nem lépi túl a fenntartható szintet – mégis sikerül mindannyiunk (társadalmi, gazdasági, környezeti) jóllétét biztosítani."[69]

Mutasd a szemeted, megmondom ki vagy!

Különleges módját találták ki egy brit egyetemen annak, hogy a hallgatók tudatosabban óvják környezetüket. A Newcastle-i Egyetem néhány hallgatójának szemetesébe érzékelő és kamera került, amely a szemétnek minősített dologról készít felvételt kidobás közben. A tesztprogramban folyamatosan értékelik az öt diák háztartásának "reciklálási" teljesítményét.[70]

A kísérletbe bevont hallgatók tudatosságát azzal is növelik, hogy a kukakamerák felvételeit kiposztolják a Facebook-on. A projekt szándékai szerint a még formálható hozzáállású fiatalokat célozza meg, és a fenntarthatóságra hívja fel a figyelmet.[71]

Gömörszőlősi „Paraszt-Wellness”

…avagy önkéntes munkák a vidéki élet szépségeinek, a természettel való találkozás pótolhatatlan élményének, a kétkezi munka örömének és a cselekvő optimizmusnak bemutatására és teljes átélésére.

A szemléletformálásnak e furcsa formája egy „fenntartható falu” program keretein belül működik, ahol a belső motivációt az aktív kikapcsolódás és munka mozdítja előre. Régen nem termeltük ennyi hulladékot, nagyapáink vidéken még a ferde szöget is kikalapálták, mondván, hogy „jó lesz az még valamire”. A helyi élelmiszerekhez csomagolóanyag is alig kell, így hulladékszegény életet élhetünk, ha ügyesen szerezzük be élelmiszereinket. A program célja a természetes, fenntartható életmódhoz szükséges körülmények megteremtése, kialakítása, és megismertetése. A résztvevők bepillantást nyerhetnek a helyi élelmiszerek természet közeli termesztésébe (permakultúra), az állattartás hétköznapjaiba, a megújuló energiák felhasználásába. A programban hangsúlyt kap a nagy ellátó rendszerektől való teljes függetlenedés lehetőségének bemutatása, a környezetterhelés csökkentésének gyakorlata, a helyi élelmiszerek

előállításának, eszközeinek megismerése. Gyakorlati, fizikai-szellemi munkával ismerik meg az önkéntesek ezeket az alternatív és innovatív megoldásokat.

Cél az új ismeretek szerzése és azok gyakorlatba történő átültetése, miközben a legszélesebb nyilvánosság bevonásával – szinte helyszíni tudósításokkal – folyamatosan egyre vonzóbbá válik a vidéki élet, az itt tanult praktikák pedig bárhol alkalmazhatók lesznek.

Összeállította:

Hankó Gergely

 [1] l. Office of Health Information and Research, OTK-II, 2008
[2] l. Puente Hills Landfill -

 

Fejezet letöltése

Hulladékgazdálkodás