Így hódították meg Rómát a magyar biciklisfutárok

A Hajtás Pajtás mintájára néhány magyar exfutár létrehozta az első biciklis futárcéget Rómában. A hatás az itthonihoz hasonló: már nemcsak a polgármester jár biciklivel, de Giorgio Armani is a minden évben új mezben száguldozó futárok szolgáltatásait veszi igénybe.

Az olaszoknak a pontosság is imponál, de előfordul, hogy odaadják a biciklis futárnak a lakáskulcsot is, hogy menjen be, és találja meg valahogy az otthon felejtett mobilt.

Ruff Roland Spanyolországban tengődött munka nélkül, amikor felhívtak a régi főnökei a Hajtás Pajtástól, hogy volna-e kedve Rómába menni, és ott beindítani egy biciklis futárcéget. „Konkrétan egy darab kiflire sem volt pénzem, ezért belementem. Az üzlettársaim adták a kezdőtőkét, én pedig a Hajtás Pajtásnál szerzett gyakorlatomat, ahol korábban vezető diszpécser voltam” – mondja Ruff. Az ötlet eredetileg egy huszonéves, Rómában élő erdélyi srácé volt, aki felkereste a Hajtás Pajtást terveivel, majd amikor az egyik alapító, Geresi László éppen Toszkánában nyaralt, találkoztak, és úgy döntöttek, hogy a Hajtás Pajtás mintájára beindítják a vállalkozást, amelyben Ruffot bevéve hárman lesznek tulajdonosok.

Elsőre elég vadnak hangozhat egy biciklis futárcég indítása Rómában, ahol 120 bejegyzett robogós, furgonos hasonló profilú cég volt, amikor elindult az Eadessopedala (E adesso pedala, vagyis És most tekerj!), de Ruff pozitívan állt a dologhoz: „Úgy gondolom, hogy minden 100 ezer lakos fölötti városban van létjogosultsága egy biciklis futárcégnek.” Az más kérdés, hogy Olaszországban ez akkor tényleg kuriózumnak számított. Az első olasz kerékpáros futárszolgálat a milánói UBM volt, de csupán három hónappal előztek meg bennünket – mondja a Rómában élő magyar vállalkozó.

„Az egyetlen dolog, amire a civil szektor büszke lehet az elmúlt 25 évből”

A Hajtás Pajtás az egyik legemblematikusabb budapesti sikersztori. A vállalkozást nem sokkal a rendszerváltás után, 1993 őszén indította el Tóth Zoltán és Geresi László 30 ezer forintból, a bicikliket is úgy kérték kölcsön: egy campinget és egy szovjet bringát. Volt egy ismerősük, aki otthon varrt bőrcuccokat, neki adták meg a számát a szórólapokon, ők pedig visszahívható kávézókban és kocsmákban várakoztak. A sajtó hamar ráugrott a témára, hiszen nem csak futárok, de a benzingőzös Budapesten egyszerre környezetvédők is lettek. Ettől aztán beindult a szekér, a kétezres évek közepén 600 millió forintos éves bevétele is volt a cégnek, és egyszerre 110-120 futáruk volt kint az utcákon. A cég ügyvezetői egyben a Critical Mass (CM) tömegrendezvény szervezői is, aminek köszönhető, hogy ma Budapest a világ egyik biciklis fővárosaként van számon tartva. A CM egy alulról szerveződő, szponzor- és pártfüggetlen esemény, amely példátlan módon rapid sebességgel segített a városi kerekpározás elterjedésében. Korábbi írásunkban Pogátsa Zoltán közgazdász egészen odáig ment, hogy szerinte a CM „az egyetlen dolog, amire a civil szektor teremtő ereje szempontjából az ország büszke lehet az elmúlt 25 évből”.

Nemcsak a polgármester, kísérete is biciklire pattant

„A rómaiak eléggé nyitottak, érdeklődőek, megszólítanak az utcán, főleg ha feltűnő vagy az öltözködéseddel, hatalmas futárzsákkal a válladon. Egyszer egy idősebb ügyvéd úrral beszélgettem, aki azzal próbált bátorítani, hogy miután csinálunk egy kis pénzt, majd tudunk mi is venni robogókat, mint a komolyabb futárszolgálatok. Ez jól tükrözi azt a gondolkodásmódot, amiben lábat kellett vetnünk” – meséli Ruff.

A megvalósítás költségei, az S.R.L. – a kft. magyar megfelelőjének – megalapítása, az ügyvéd, a könyvelő, a jegyző, a postai licensz díja, plusz az első év kiadásai, valahol 20 ezer euró – mai árfolyamon 6,4 millió forint – fölött álltak meg, de a kezdeti nehézségek után a városi kerékpárosok száma évről évre nőtt, amiben az Eadessopedalának elvitathatatlan szerepe volt, és a rómaiak nagy része megismerte őket. „2013 júniusa óta Ignazio Marino, Róma polgármestere, aki kizárólag kerékpárral közlekedik, kötelezte rendőri kíséretét is a kerékpárhasználatra” – büszkélkedik Ruff.

A biciklihasználat népszerűvé válásával megjelent a konkurencia is, alakult egy másik biciklis futárszolgálat is, de azok két év után feladták. Most egy világcég, a DHL jelent meg két Bullittal, a Magyarországon a Hajtás Pajtás által forgalmazott dán professzionális teherbringával, de Ruff szerint ez rendben van: „a konkurencia egy egészséges dolog, nem hagy eltespedni egy pillanatra sem”.

„Én vagyok az ofő.”

Jelenleg körülbelül 10 állandó vállalati ügyfele van a római cégnek, akik napi szinten nagyobb számú megrendelést adnak le, emellett 50-80 közé tehető az alkalmi klienseik száma, akiknek havonta csak néhány megrendelésük van. „Naponta körülbelül 20 és 50 között van a hátizsákos küldemények száma, és 80-160 teherbiciklis feladat van. De volt már olyan extrém eset is, amikor több mint 300 küldeményt kézbesítettünk egy nap alatt” – büszkélkedik Ruff.

Az, hogy viszonylag rövid idő alatt kapósak lettek, megmutatkozik a forgalom felfutásában is. A cég 2012-ben 80 ezer, két éve 110, tavaly pedig szintén 110 ezer eurót (mostani árfolyamon számolva úgy 35 millió forintot) számlázott ki ügyfeleinek. Jelenleg 22 futár dolgozik a cégnél, de ebből jellemzően mindenki félmunkaidőben. A futárok 60-70 százaléka egyetemista vagy frissdiplomás, az átlagéletkor 26 év körül van. „Egyelőre nincs annyi megrendelése a cégnek, hogy olyan fizetést adjon munkavállalóinak, amiből meg lehet élni, de ha valaki a szüleivel lakik – s ez itt elég sűrűn előfordul 30-35 éves kor alatt – vagy olyan helyzetben van, hogy nem kell lakást fizetnie, „akkor kajára, piára elég”.

„A bringás futárok szinte mindenhol a világon a saját lovukon mennek csatába, a munkaadó esetleg a karbantartáshoz tud hozzájárulni. Ez azért van így, mert van, aki mountain bike-kal nyomul, míg más versenybiciklihez szokott, valaki pedig a féktelen fixire esküszik” – tudjuk meg. A futármunkára naponta 3-5 ember jelentkezik, ilyenkor felveszik az adatokat, és amikor erőforráshiány van, akkor behívnak pár embert a listáról. „Ezután két hét próba következik, ennyi idő alatt nem csak egymást ismerjük meg, de sokan ekkor döbbennek rá, hogy ez egy nagyon kemény meló, nem csak bicajozgatás, és hát kevés pénzért, nem mindenki szeret keményen dolgozni” – mutat rá a cég ügyvezetője.

Itt a legjobb reklám a „passa parola”

„Az elején rengeteget szórólapoztunk a feleségemmel, postaládáról postaládára jártunk” – eleveníti fel Ruff, hogyan próbáltak ügyfeleket szerezni. Aztán egyszer csak a Holland Nagykövetség adott egy 300 címes megrendelést, és minden egyes küldeményükre ráírta a nagykövet, hogy „a csomagot kézbesítő futárok munkájukkal egy kis levegőhöz juttatják a várost”, ezért ajánlja, hogy mások is éljenek a szolgáltatásukkal. Ebben nagyjából ki is merült a cég marketingtevékenysége, hirdetésre sosem költöttek, mindössze egyszer egy rádióban készítettek nekik egy reklámot, amit leadtak napi 4-5 alkalommal egy hónapig, amiért cserébe ingyen szállítottak nekik.

Az olaszok is tudják értékelni a pontosságot

A magyar cég, a Hajtás Pajtás jelenlegi ügyvezetője, Kürti Gábor kérdésünkre elmondta, hogy afféle testvércégként tekintenek az Eadessopedalára: „előfordult, hogy kiutaztunk Rómába, hogy gyakorlatot szerezzünk a teherbringás fuvarok terén, mert ugyan Budapesten is elérhető ez a szolgáltatás, de Rómában sokkal több ilyen megrendelés van. De ők is voltak már „továbbképzésen” Budapesten, mi például pénzügyek terén, üzletvezetésben tudtuk nekik újat mondani” – meséli Kürti. Véleménye szerint az Eadessopedala sikere többek közt abban rejlik, hogy pontosak: „Ismerjük az olasz mentalitást, ott előfordul, hogy egy sürgős csomagért csak másnap jön a futárcég. Ezzel szemben a biciklisfutárok percre pontosan érkeznek, amivel nagy elismerést és bizalmaz sikerült szerezni a vállalati ügyfelek körében. Az olasz cég logója egyébként megegyezik a magyar Hajtás Pajtáséval, mert „ez egy díjnyertes logó, amit futárkörökben New Yorktól Koppenhágáig mindenhol ismernek.”

„A Facebookon közel két éve nyomulunk, de ott sem költöttünk egy centet sem reklámra. Kisebb-nagyobb rendezvényeket, eseményeket szervezünk, különféle extrém dolgokat, amivel mi is jól szórakozunk, és a figyelmet is felhívjuk magunkra. De itt igazából a legjobb reklám a 'passa parola', amikor az elégedett kliensünk az ő kliensének is ajánl minket” – árulja el Ruff, aki szerint minden városnak megvannak a maga sajátosságai. Korábban, mikor Budapesten dolgozott, sűrűn fordult elő, hogy fogtechnikustól a fogorvoshoz kellett szállítani. Rómában ez nem működik, mert ezek a szakmabeliek egy épületben dolgoznak.

Armanitól az állami vasúttársaságig

„Itt nincs ipar, nincsenek gyárak, vagy ilyesmi. A turizmus, a divat, a filmgyártás és a politika működik, ezek közé vetjük ki a hálót. Például közismert, hogy az olaszok igényesek az öltözködésre. Ennek megfelelően mi is minden évben új egyenruhával jövünk ki, ezáltal fenntartva a figyelmet az emberekben, hogy ne fásuljanak belénk. Az egyik mezünket még Giorgio Armani is megdicsérte, amikor az egyik bulijára 600 meghívót kézbesítettünk ki” – mondja Ruff, és hozzáteszi, hogy egy állami pályázatot is elnyertek, így az olasz állami vasúttársaság is a megrendelőik közé tartozik.

„Olyan is előfordul, hogy a futárnak lakáskulcsot adnak, hogy menjen el az otthon felejtett mobilért, és túrja elő a cuccok közül” – mondja Ruff és hozzáteszi, hogy az olaszok számára nagyon fontosak az emberi kapcsolatok a napi ügyek intézése közben, ezért személyesen is ismerik a futárokat, ezért fontos, hogy ők vidámak és kedvesek legyenek. Ez a mentalitás egyébként a budapesti futároknál is elvárt, Ruffnak volt honnan tanulnia: "a Hajtás Pajtás volt az iskolám, minden, amit tudok, ott tanultam, és a mai napig is tanulok tőlük. Olyan ez, mint amikor a nagytestvér beköti a kisöcsi cipőjét, aki közben aztán szép lassan megtanulja, hogyan kell ezt csinálni."