Skip to main content

A korunk társadalmának talán egyik legnagyobb problémája abban gyökerezik, hogy a túlgépesített ipar és mezőgazdaság nem képes már annyi munkaerőt foglalkoztatni, mint régebben. Az intenzív fizikai munkát felváltotta egy főleg irányítási és adminisztrációs tevékenység, melynek következtében a vidéki környezetben megvalósuló munkafolyamatokra már nincs olyan mértékben szükség.

A gépesítés következtében a környezetre gyakorolt káros hatások mértéke is megnőtt. A fosszilis üzemanyagok felhasználásának túlsúlya, a tömegtermelésre való átállás, az iparban és a mezőgazdaságban olyan méreteket öltött, ami már a vidék valamikori funkcióját gyökeresen megváltoztatta. A vidék „kiszolgáló egységgé” vált, melynek egyedüli szerepe abban mutatkozik meg, hogy milyen mértékben képes teljesíteni a lakosság fogyasztási igényeit. A város lett a társadalom élettere, a lakosság nagy része betelepült a munkahelyet biztosító urbánus környezetbe. A város egy túlzsúfolt, egészségügyileg sok szempontból káros környezetté vált, ahol a mértéktelen túlfogyasztás következtében, hulladékok halmozódtak fel. A mindennapi teljesítmény orientált élet következtében, a társas kapcsolatok felszínessé váltak.

Az egész világon megfigyelhető az urbanizálódás veszélye, ezért több szervezet is elkezdett a problémával foglalkozni. Az ENSZ sajtóközleménye szerint a városokat érinti leginkább a migrációs nyomás, a globalizáció, a gazdasági növekedés, a társadalmi egyenlőtlenség, a környezetszennyezés és az éghajlatváltozásból eredő veszélyek. Konkrét cselekvési tervek kidolgozását tűzték ki célul a fenntartható város megvalósítása érdekében. Közleményükben a jövőre vonatkozó prognózist is bemutatják, mely alapján a tagországok mindegyikében jelentősen nőni fog a városok lélekszáma 2050-re. (1. kép: A városi és a vidéki lakosság változása az adott területeken 2011-től 2050-ig.)

Az Európai Unió is régóta foglalkozik a városiasodás problémájával. A vidéki élet vonzóvá tétele, a családi gazdaságok felélesztése, egész Európának közös érdeke. Hazánkban a Nemzeti Vidékstratégia foglalkozik ezzel a témával, melynek átfogó célkitűzése az ország vidéki térségeinek népességeltartó és népességmegtartó képességének javítása. A 2012-2020-ig tartó időszakra öt stratégiai célt fogalmaz meg:

 

   - tájaink természeti értékeinek, erőforrásainak megőrzése,
   - sokszínű és életképes agrártermelés,
   - élelmezési és élelmiszerbiztonság,
   - a vidéki gazdaság létalapjainak biztosítása, a vidéki foglalkoztatás növelése,
   - a vidéki közösségek megerősítése, a vidéki népesség életminőségének javítása.

A célok megvalósításához hét területen 43 nemzeti stratégiai és 8 térségi program került meghatározásra. Végrehajtási programja a Darányi Ignác Terv, amelyre 2013 végéig 300 milliárd forint áll rendelkezésre.

Stratégiai szerepet szán ez a program a vidéknek, és a falusi közösségeknek, de jelentőségét nem csak a profitérdekek kiszolgálásában látja, hanem a társadalmi, kulturális, természeti értékek megőrzésében is. Fenntarthatóság szempontjából is megvizsgálja a vidék szerepét. Hiszen amellett, hogy a vidék az „ország éléskamrája”, egyben „a természeti erőforrások és értékek megőrzése, az azokkal való felelős, fenntartható gazdálkodás, a mezőgazdaság és a vidék fejlesztése, az épített és a természeti környezet védelme, a természeti értékek megőrzése” (Nemzeti Vidékstratégia 2012-2020) is a feladata.

A globális kihívások között említi a klímaváltozást, a vízkészletek fontosságát, az élelmiszerbiztonságot, az energiaellátást, a biológiai sokféleséget és a környezeti fenntarthatóságot. De megemlíti a demográfiai problémákat, a társadalmi és térbeli egyenlőtlenséget, a tudásalapú társadalomban a vidék és a város kapcsolatának fontosságát is.

Összességében elmondhatjuk, hogy a részletes programok „a gondolkodj globálisan, cselekedj lokálisan” mondásnak megfelelően egy élhető jövőképet vázolnak fel. Azonban a fenntarthatósággal foglalkozó szakemberek közül még is voltak, akik a gyakorlati megvalósításban nem láttak előre mozdulást, és ennek hangot is adtak. Ángyán József professzor, - volt vidékfejlesztési államtitkár - például a fenntartható birtok struktúra kialakítása érdekében tett lépéseket hiányolta, és ezért le is mondott tisztéről. A kormány részéről túl elavultnak, maradinak mondták a professzor elképzeléseit, holott a fenntarthatóság alapja, a biológiai sokféleség megőrzésének legfontosabb eleme a kisebb birtok méret. Ugyanakkor, a munkahelyteremtés és a vidéki megélhetés szempontjából is a kisebb családi birtokok lennének azok, amelyek hosszabb távon biztos megélhetést nyújtanának a falusi lakosoknak. Természetesen a nagyobb birtokméretek sokkal jövedelmezőbbek tudnak lenni, hiszen a specializálódott mezőgazdaság jóval kiszámíthatóbb, nagyobb mértékben növeli a GDP-t, mint a főleg önellátó, a felesleget értékesítő kis gazdaság. Az ország lakosságának jó minőségű élelmiszerrel való ellátását, a több munkaerőt foglalkozató családi gazdaság tudja csak megvalósítani. A biológiai sokféleség megőrzése is nehezen elképzelhető egy profit orientált vidéki mezőgazdaság mellett.

A nézetek tehát megoszlanak a vidék jövőjét illetően. Az országban a földárak még ma is jóval az európai átlag alatt vannak, ennek ellenére azonban nem lehet művelhető földterülethez jutni, hiszen a föld piacon nem folyik kereskedés hazánkban. A vidéki falvakban ma is kevesen foglalkoznak földműveléssel, és állattartással. A fenntarthatóság azonban csak akkor tud érvényesülni az országban, ha sikerül csökkenteni a városok túlzsúfoltságát, és egyre több ember kezd el újból gazdálkodni a vidéki térségekben. Azonban a magántulajdonban lévő földek tulajdonosai nem fognak átadni területeket az esetleg vidékre költöző lakosságnak, hiszen ma még a földbérletekért is harc folyik a gazdák között. Így a vidékre költözők csak a nagyobb gazdák földjének napszámosai, vagy a csomagoló üzemek dolgozói lehetnek. A stratégia ugyan kitér a multifunkcionális lehetőségekre is, melyek egyéb alternatív lehetőségeket is felvázolnak a vidéken élő embereknek. Azonban induló tőke, és földterületek nélkül ez is csak a már meglévő nagygazdáknak jelenthet lehetőséget.

Ahhoz, hogy a városban élő emberek is vonzónak találják a lehetőségeket és leköltözzenek vidékre, változtatni kellene a jelenlegi birtokviszonyokon. Ami minden bizonnyal ma már lehetetlen. Paradox helyzet állt elő, mely alapján egy valódi ellentmondás bontakozik ki a vidék életében. A valóságról alkotott kép tehát hibás, és arra hívja fel a figyelmünket, hogy a stratégiát még finomítani, továbbfejleszteni kell.

A paradigmaváltás azért nem tud bekövetkezni, mert a 22-es csapdájából senki sem tud győztesen kikerülni. A regénnyel ellentétben azonban itt létezik egy szabály, amit, még ha akarunk sem tudunk kikerülni. Ezt a szabályt pedig már akkor hibásan alkottuk meg, amikor a piaci mechanizmusokra bíztuk a földterületek nagyságának kialakítását.    

Forrás: http://www.felsofokon.hu/ut-a-fenntarthato-fejlodes-fele/2013/03/12/paradoxon-a-nemzeti-videkstrategiaban
Kép forrása: http://www.colourbox.com/preview/1707539-531676-habitation-choice-gloomy-city-or-the-house-in-village.jpg

TOP 5