Skip to main content

Míg a brazíliai és közép-afrikai esőerdők irtása kapcsán a környezetvédők folyamatosan kongatják a vészharangokat, addig a nyugat-európai erdőgyarapodásnak látszólag elég lenne csak örülni. A fás területek nagysága ugyan növekszik, ám a folyamat hátterében vitatott döntések állnak.

Minden törekvés és visszafásítási program ellenére, amelyek arra irányulnak, hogy megfékezzék az esőerdők pusztítását, a dél-amerikai és az afrikai Szaharától délre található erdős területek nagysága évente 5 millió hektárral csökken.

hirdetés

Eközben Európában mind nagyobb helyet foglalnak el az erdők. Ennek azonban árnyoldalai is vannak.

Fák történelmi előzmény nélkül

Az Economist összeállításában arra hívja fel a figyelmet, hogy a nyugat-európai erdős területek nagysága minden korábbinál hatalmasabbra nőtt az elmúlt években, évtizedekben.Olyan helyeken is fák vannak már, amelyek történeti távlatokra visszatekintve, nem adtak otthont erdőségeknek.

Spanyolországban például 1990-ben az ország területének 28 százalékát lepték be fák, ez az arány napjainkban 37 százalék. Az olaszoknál és a görögöknél ugyanebben az időtartamban, 26 százalékról 32 százalékra nőtt az arány, ezzel az amerikai kontinenst és Ausztráliát is maguk mögé utasították az arányos összehasonlításban. Írországban még látványosabb változás történt. Amikor az ország 1922-ben elnyerte függetlenségét, alig 1 százalékát borította erdőség. Most a földek 11 százalékán állnak fák, a kormány pedig 2040-ig ezt az arányt 18 százalékra szeretné növelni.

Ezeknek a látszólag örvendetes fejleményeknek azonban még a környezetvédők és a zöldszervezetek részéről is vannak kritikusai.

Erdőre váltó farmerek és agresszív eukaliptusz

A kontinens nyugati felének zöldülése azonban úgy tűnik, egy kissé túltolt politikai akarat következménye, mintsem józan belátáson alapuló kezdeményezések megvalósítása. Például számos, mezőgazdasági termelésből élő gazdálkodó az utóbbi években feladta tevékenységét, földjét pedig eladta fatelepítési célokra, vagy maga állt át arra.

A faültetés és az erdősítés ugyanis még a mezőgazdasági termelésnél is nagyobb mértékű támogatásra számíthat Európában, ezért a farmerek egy része inkább feladata hivatását és életformájának egy részét, hogy a fákkal foglalkozzon. Ezzel azonban csökken a mezőgazdasági művelésben részt vevő területek nagysága.

A másik vonatkozásról szintén ritkán esik szó, leginkább a közelmúlt pusztító spanyol és portugál erdőtüzei kapcsán irányult csak figyelem arra. Ahogy az Origo is megírta, az irányított fatelepítéseknél gyakran választanak olyan fajtát, amely a viták középpontjában áll, nem csak Európában, hanem az Egyesült Államokban is. Ez az ausztráliai eukaliptusz, illetve annak egyes alfajai.

Az Ibériai-félszigeten tomboló tűzvészek intenzitása részben annak is volt köszönhető, hogy az érintett területekre ilyen fákat telepítettek az utóbbi években. Ezeknek jellemzői, hogy

néhány év alatt kifejlődnek, ugyanakkor rendkívül gyúlékonyak, lombkoronájuk könnyen átadja a szomszédos fáknak a keletkezett tüzet.

Ám ha ez még nem volna elég, az eukaliptuszok rendkívül invazívak, azaz agresszívan terjeszkednek ültetési területükön, kiszorítva más növényfajtákat onnan. Egyesek arra hívják fel a figyelmet, az európai erdők nagyságának növekedése részben annak is köszönhető, hogy nagyobb és helyigényesebb fafajtákat telepítettek számos helyen.

Bárhogy is, jelenleg nem látni irányváltást abban, hogy az európai faültetések és az erdősítési törekvések kiemelt támogatásokat és erős politikai hátszelet kapjanak. Még akkor sem, ha egyes környezetvédők szerint önmagában nem szerencsés az sem, ha az új erdőket mesterséges kiméréssel, sorokba és oszlopokba rendezett fákkal hozzák létre.

Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja FB oldalunkat

Kapcsolódó anyagok: 

Forrás -  Nyitókép: CULTURA CREATIVE/ANTONIO SABA

TOP 5