A kép csak illusztráció (Forrás: Pixabay)
Tudósok szerint emberi őseink majdnem kihaltak 900 000 évvel ezelőtt.
Egy új, a modern genetikai adatok elemzésével kapcsolatos módszer arra utal, hogy ebben az időszakban az emberszabásúak mindössze 1 280 egyedből álló csoportban maradtak (csak) fenn, írja a SCIAM.
Egy tanulmány szerint Afrika területén élő emberi őseink körülbelül 900 000 évvel ezelőtt a kihalás szélére kerültek. A Science folyóiratban megjelent kutatás arra utal, hogy a hivatkozott populáció jóval azelőtt drasztikusan lecsökkent, hogy fajunk, a Homo sapiens megjelent volna. A szaporodó egyedek száma mindössze 1 280-ra csökkent, és 117 000 évig nem növekedett.
„Az emberi őseink körülbelül 98,7 százaléka elveszett” – mondta Haipeng Li, a Pekingi Kínai Tudományos Akadémia populációgenetikusa, a tanulmány társszerzője. Hozzátette, hogy a 950 000 és 650 000 év közötti afrikai és eurázsiai fosszilis leletek hiányosak, és hogy „ennek a szűk keresztmetszetnek a felfedezése magyarázatot adhat erre a kronológiai hézagra”.
Nick Ashton, a British Museum (London) régésze, aki egy kapcsolódó elemzést írt a tanulmányhoz, lenyűgözőnek találta, hogy az ősi populáció ennyire kis létszámúvá zsugorodott. „Ez azt sugallja, hogy ez a populáció egy nagyon kis területre koncentrálódott, ahol szoros társadalmi összetartás volt szükséges a túléléshez” – mondta. „Még nagyobb meglepetés az, hogy ez a kis csoport ilyen hosszú időn át fennmaradt. Ha ez igaz, akkor elképzelhető, hogy egy stabil környezetre volt szükségük elegendő erőforrással és minimális külső nyomással.”
Nyomok a modern DNS-ből
A felfedezésükhöz a kutatóknak új eszközöket kellett kifejleszteniük. A genom szekvenálásának fejlődése következtében a tudósok már megfelelő képet alkothattak a modern ember megjelenése utáni populációméretekről, ugyanakkor a kutatók egy olyan módszert is kidolgoztak, amely lehetővé tette számukra, hogy a korábbi emberi ősökről is részletesebb adatokat nyerjenek. Serena Tucci, a Yale Egyetem (New Haven, Connecticut) antropológusa szerint erre a munkára régóta nagy szükség volt. „Még mindig nagyon keveset tudunk a korai emberi ősök populációdinamikájáról, részben módszertani korlátok és az ősi Homo mintákból származó DNS-adatok nehéz hozzáférhetősége miatt” – mondta.
A kutatók új módszere azonban lehetővé tette számukra, hogy a jelenkori emberek genetikai adatai alapján rekonstruálják az ősi populációdinamikát. Egy összetett géncsaládfa felépítésével a kutatók nagyobb pontossággal tudták megvizsgálni a fa apróbb ágait, és azonosították a jelentős evolúciós eseményeket.
A technika „a reflektorfényt a 800 000 és az egymillió évvel ezelőtti időszakra irányította – amellyel kapcsolatban megjegyzendő, hogy még mindig sok a bizonytalanság – oly módon, ahogyan ezt korábban nem tették” – mondta Stanley Ambrose, az Urbana-Champaign-i Illinois Egyetem antropológusa.
Ez az időszak a korai-középső pleisztocén átmenet része volt – egy olyan időszak, amikor a klímaváltozás drasztikussá vált, és a glaciális ciklusok hosszabbak és intenzívebbek lettek. Afrikában ez hosszú szárazsági időszakokhoz vezetett. Li szerint a változó klíma kiirthatta az emberi ősöket, és új emberi fajok megjelenésére „kényszeríthette“ őket. Ezek később akár a modern ember és kihalt rokonaink, a gyenyiszovai és neandervölgyi emberek utolsó közös ősévé is válhattak.
Körülbelül 813 000 évvel ezelőtt az emberszabásúak populációja ismét növekedni kezdett. Azt, hogy őseink hogyan maradtak fenn, és mi tette lehetővé számukra az újbóli gyarapodást, még mindig nem világos – mondta Ziqian Hao, a tanulmány társszerzője, a Shandong Első Orvostudományi Egyetem és Shandong Orvosi Tudományos Akadémia populációgenetikusa. Azonban úgy véli, hogy ez a szűk keresztmetszet alapvető hatással volt az emberi genetikai sokféleségre, amely számos fontos modern emberi jellemzőt, például az agyméretet is befolyásolta. Becslése szerint a genetikai sokféleség akár kétharmadát is elveszthettük. „Ez az időszak kulcsfontosságú az emberi evolúcióban, és e körben számos fontos kérdésre kell még választ adni” – mondta.
Ashton szeretné, ha a kutatók eredményeit további régészeti és fosszilis bizonyítékok is alátámasztanák. „A szerzők azt állítják, hogy ez a szűk keresztmetszet globális népességcsökkenést jelentett,” mondta, „de az Afrikán kívüli régészeti lelőhelyek száma arra utal, hogy ez nem így volt. Valószínűbbnek tűnik, hogy inkább egy regionális népességcsökkenés történt.”
Kapcsolódó anyagok:
Elkerülhetetlennek tűnik a klímakatasztrófa egy új jelentés szerint
A nyitókép csak illusztráció, forrás: Jack Drafahl képe a Pixabay -en.
TOP 5
