Már 130 évvel ezelőtt megakadályozhattuk volna a globális felmelegedést?

Ha a 19. század tudósai rendelkeztek volna a mai műszerekkel, már akkor észrevehették volna a figyelmeztető jeleket: az emberi tevékenység, mindenekelőtt a szén és a fa égetése, már az ipari forradalom idején megkezdte a Föld éghajlatának átalakítását.  

Egy nemrég publikált tudományos „gondolatkísérlet” szerint a klímaváltozás első, egyértelmű nyomai akár már 1885 körül kimutathatók lettek volna, vagyis jóval az első benzinmotoros autók megjelenése előtt, írja a Science Alert.

A föld- és légkörtudósokból álló kutatócsoport arra jutott, hogy megfelelő eszközökkel az emberi hatás az atmoszféra hőmérsékletére már több mint 130 éve érzékelhető lett volna. A valóságban a szén-dioxid hőcsapdázó tulajdonságait csak a 19. század közepén kezdték felismerni, miközben az ipari forradalom nyomán Európában rohamosan nőtt a kibocsátás. Csak az 1970-es évektől indultak meg azok a rendszerszintű vizsgálatok, amelyek feltárták a gáz szerepét és az ember felelősségét a modern klímaváltozásban.

A kutatók feltételezése szerint, ha 1860-tól kezdve már léteztek volna olyan pontos mérőeszközök, mint a mai műholdas mikrohullámú radiométerek, illetve rendelkezésre álltak volna a jégmagokból és sztratoszférikus ballonokból származó szén-dioxid-adatok, akkor a tudósok képesek lettek volna elkülöníteni az emberi és a természetes hatásokat egy úgynevezett „ujjlenyomat-módszerrel”.

A figyelmeztető jel a magasban jelent meg

A tanulmány szerint a klímaváltozás legkorábbi, egyértelmű jele nem a felszín közeli melegedés, hanem a sztratoszféra lehűlése lett volna. Ez közvetlen sugárzási válasz az emberi eredetű szén-dioxid-kibocsátásra és az ózonréteg csökkenésére.

Az üvegházhatású gázok a Föld felszínéről érkező hőt az alsó légrétegben, a troposzférában tartják vissza. Ugyanakkor megnövelik a fölötte elhelyezkedő sztratoszféra „visszaverő képességét”, így a hő egy része visszapattan, miközben az ózon fogyása csökkenti a sztratoszféra hőelnyelő képességét. Az eredmény: fent hűlés, lent melegedés.

A sztratoszférát ráadásul kevésbé befolyásolja az alsóbb légrétegek időjárási ingadozása, ezért itt sokkal tisztábban kirajzolódnak a hosszú távú trendek, mint a felszíni mérésekben.

A kutatók szerint „a középső és felső sztratoszféra kifejezett lehűlése, amelyet főként az emberi eredetű szén-dioxid-növekedés okoz, nagy bizonyossággal már 1885 körül azonosítható lett volna, még a benzinmotoros autók megjelenése előtt”. Még akkor is, ha a mérések csak az északi félteke középső szélességi köreire korlátozódtak volna, az ember okozta lehűlés 1894-re kimutatható lett volna, mindössze 34 évvel a feltételezett megfigyelések kezdete után.

Vajon ha tudtuk volna, változtattunk volna?

Soha nem fogjuk megtudni, hogy ez az előrelátás megakadályozhatta volna-e a 20. és 21. század ellenőrizetlen fosszilisenergia-felhasználásának pusztító következményeit, amelyek hatásait ma kezdjük igazán érezni. A klímaváltozásról legalább fél évszázada tudunk, mégis nehezen találjuk meg a módját annak, hogy kilépjünk a fosszilis tüzelőanyagok függőségéből.

A szerzők arra figyelmeztetnek, hogy „nagy bizonyossággal tudjuk: fenntartható pályákra kell állnunk, ha el akarjuk kerülni a veszélyes emberi beavatkozást az éghajlati rendszerbe”. Hozzáteszik, hogy a következő 26 évben várható változások a sztratoszférában és a troposzférában nagyobbak lesznek, mint amilyeneket az 1986 és 2024 közötti 39 évben tapasztaltunk.

„Az emberiség most lépte át a veszélyes beavatkozás küszöbét. A közeljövőben meghozott döntéseink határozzák meg, hogy átlépjük-e végleg ezt a határt” – zárják a tanulmányt, amely a PNAS tudományos folyóiratban jelent meg.

Kapcsolódó anyagok:

A Wood Mackenzie szerint lehetetlenné vált a globális nettó zéró kibocsátás elérése 2050-re

A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT