A kép csak illusztráció (Forrás: Wikimedia)
Egy példa nélküli nemzetközi jelentés látott napvilágot, amely végleges megállapításokat tesz a 2022-es Hunga vulkánkitörés légköri hatásairól. A vizsgálat több mint 100 tudós közreműködésével készült, a világ minden tájáról, köztük a Leedsi Egyetem négy kutatójával. A munka különlegessége, hogy egyetlen konkrét geofizikai eseményre fókuszál, ilyen átfogó módon korábban még nem született értékelés. Az eredményeket a Forschungzentrum Jülich publikálta.
A trópusi Csendes-óceán térségében található Hunga vulkán 2022 januárjában tört ki, és az 1883-as Krakatau kitörésével összemérhető erejű robbanással hatalmas mennyiségű elpárolgott tengervizet juttatott mélyen a sztratoszférába. A kizárólag szakmailag lektorált kutatásokon alapuló jelentés műholdas mérések, terepi kampányok és földi megfigyelőállomások adatait egyesíti, hogy dokumentálja a kitörés ózonrétegre és éghajlatra gyakorolt, messzire ható következményeit, írja a PHYS.ORG.
A Hunga-jelentés legfontosabb megállapításai szerint a kitörés mintegy 10 százalékkal növelte meg a globális sztratoszférikus vízgőz mennyiségét, amelynek jelentős része még 2025-ben is a légkörben maradt. A nagyon nagy vulkánkitörések általában a sztratoszféra felmelegedését okozzák, ezzel szemben a Hunga éppen lehűtötte ezt a 10–50 kilométerrel a felszín felett elhelyezkedő légréteget. Bár a kitörés hatással volt a déli félteke sztratoszférikus ózonjára, az antarktiszi ózonlyukra és a felszíni klímára gyakorolt következményei csak csekélyek voltak.
Dr. Yunqian Zhu, a Colorado Egyetem vezető kutatója és a jelentés fő szerzője úgy fogalmazott: „A Hunga-kitörés olyasmi volt, amilyet műholdjaink korábban még soha nem figyeltek meg. Megmutatta, miként befolyásolhatják a vízben gazdag vulkáni kitörések a sztratoszférát, és mennyire nélkülözhetetlen a globális együttműködés az ilyen ritka események megértéséhez.” A jelentés koordinálását Dr. Graham Mann, a Leedsi Egyetem kutatója közösen vezette Dr. Zhuval. Mann hozzátette: „A nagy kitörések komoly hatással lehetnek az éghajlatra és az ózonrétegre. Az 1991-es Pinatubo például két évig tartó globális lehűlést okozott, 0,25–0,5 Celsius-fok mértékben.”
A Hunga különleges viselkedése a sztratoszférában
Dr. Mann, aki a Leedsi Egyetem Légkörtudományi Tanszékének oktatója, éppen a Pinatubo hatásait kutatta kollégájával, Dr. Sandip Dhomse-szal, amikor a Hunga kitört. Elmagyarázta: bár a Hunga felszíni klímahatásai csekélyek voltak, a sztratoszféra erőteljes lehűlését okozta. Egy, a Pinatubóhoz hasonló jövőbeli kitörés viszont már komolyan érinthetné a párizsi klímaegyezmény 1,5 Celsius-fokos célkitűzését. A Hunga-jelentés egyedülálló közösségi tudományos munka, amely átfogó képet ad arról, miként zavarta meg ez a vízben gazdag kitörés a sztratoszférát.
A munkában részt vett Martyn Chipperfield professzor és Amanda Maycock professzor is a Leedsi Egyetemről. Maycock professzor, aki az IPCC 2021-es jelentésének egyik vezető szerzője volt, kiemelte: „A jelentés azt mutatja, hogy bár a vízgőz üvegházhatású gáz, a Hunga összességében mégis hűtő hatást fejtett ki, és nem ő okozta a 2023–2024-ben tapasztalt rekordmelegedést. Ez rendkívül fontos megállapítás, mert a klímakutatók számára elsődleges kérdés, mi idézte elő a legutóbbi globális felmelegedési ugrást.”
Dr. Mann szerint a vulkán–klíma kapcsolatok kulcsmutatója az, mennyi kén jut a sztratoszférába, mivel ez határozza meg, mennyi napfényt ver vissza az űrbe a kialakuló szulfát-aeroszol réteg. A Hunga a Pinatubóhoz hasonló mennyiségű ként bocsátott ki, ám sekély tengeralatti elhelyezkedése miatt a kén 95 százaléka visszahullott a felszínre. A tengervízből származó hatalmas vízgőz tette a kitörést rendkívül robbanékonnyá, és juttatta a ként és a vizet is mélyen a sztratoszférába.
Miért maradt el a klímakatasztrófa?
A felszíni felmelegedéssel kapcsolatban Mann ironikusnak nevezte, hogy éppen az mentette meg a Földet a komolyabb hatástól, hogy a vízgőz ilyen mélyre jutott. Ha ez a hatalmas vízmennyiség a tropopauza közelében szabadult volna fel, jóval erősebb felszíni melegedést okozott volna, tovább növelve a 2023–2024-es globális hőmérsékleteket.
Dr. Dhomse szerint a Hunga által kibocsátott vízgőz miatt a kitörés „emlékezete” sokkal tovább megmarad, mint egy tipikus, kénben gazdag eseményé. A többlet sztratoszférikus víz még éveken át befolyásolja a középső légkör kémiai és dinamikai folyamatait, a lassú légköri áramlások miatt.
Chipperfield professzor zárásként hangsúlyozta: a modellezések lehetővé teszik, hogy a Hunga hatásait elkülönítsék az évről évre változó természetes ingadozásoktól és az emberi eredetű hatásoktól. Ezek az eredmények nemzetközi értékelésekbe kerülnek be, amelyek kulcsszerepet játszanak abban, hogy a Montreali Jegyzőkönyv biztosítani tudja az ózonréteg helyreállítását.
Kapcsolódó anyagok:
A globális felmelegedés eddig nem várt következménnyel is járhat, és ez baj
Kiderült, mi volt az oka a pusztító éhinséget okozó globális lehűlésnek 1831-ben
A nyitókép csak illusztráció, forrás: By NASA Earth Observatory - earthobservatory.nasa, Public Domain, wikimedia
TOP 5
