Lehet szemét, szemetelés nélkül élni? Lauren, egy amerikai lány rá az élő példa, hogy igen. Nehéz elképzelni? Pedig nem lehetetlen, csak akarni kell.
Lauren New Yorkban él, 23 éves, és nincs szemeteskukája, mert nincs mit beledobni. Tényleg.
„Úgy 3 évvel ezelőtt kezdődött az egész, amikor a New York-i Egyetem környezetismereti szakára jártam, környezeti klubot vezettem, ahol lehetett beszélgetni a zöld ügyekről, tiltakozni a nagy olajvállalatok ellen. Azt gondoltam, szuper környezetvédő vagyok, vagy ahogy nagyanyám hívott, egy igazi „faölelő". Mindenki a fenntarthatóságért küzdő lánynak tartott, és hittem is, hogy mindent megteszek a Földért.
Alaptalanul.
Az egyik évfolyamtársam mindig hozott magával az előadásra egy nejlontáskát, benne egy kajával teli zárható műanyag dobozt, egy műanyag palackos vizet, hozzá műanyag evőeszközöket és egy csomag csipszet. Előadásról előadásra figyeltem őt, amint evett, ivott, és amint óra végén mindent kidobott a szemétbe, és ez egyre jobban idegesített. Bosszankodtam, megvetően néztem rá, de soha nem mondtam vagy tettem semmit. Csak megőrjített.
Egyik nap különösen kiborultam előadás után. Hazaindultam ebédelni, és igyekeztem minderről elfeledkezni. Amint kinyitottam a hűtőszekrényemet, hirtelen rádöbbentem, hogy minden cucc, ami a hűtőmben van, egytől egyig egy vagy több rétegben becsomagolt vagy dobozolt áru, a hűtőm tobzódott a műanyagban.
Életemben először képes voltam belátni és kimondani „TE ÁLSZENT, KÉPMUTATÓ". Zöld csaj vagyok, nem plastic girl! Mit csináltam én egész eddigi életemben? Abban a pillanatban eldöntöttem, hogy száműzöm a műanyagot az életemből.
Száműztem, és megtanultam, hogyan csomagoljam be mindazt saját kezűleg, amit muszáj.
Bármit, a fogkrémtől a szendvicsen át a tisztítószerekig mindent. Kezdetben nem mindig volt ötletem, hogyan csináljam, műanyag helyett mit mibe tegyek, de a neten kutakodva sok mindent megtanultam. Egyszer csak a Nulla Hulladék Otthon blogra tévedtem. Bea Johnson blogjára, aki feleségként és kétgyerekes anyaként nulla hulladék háztartást vezetett Kaliforniában.
Ettől kezdve már sikeresen száműztem szinte minden műanyagot. Gondoltam, ha egy négytagú család képes hulladékmentesen élni, akkor 21 éves New York-i szingliként én is meg tudom csinálni. Így aztán belevágtam.
Hogyan jutottam el a nulla műanyagtól a nulla hulladékig?
Először is felhagytam a csomagolt termékek vásárlásával, vittem magammal a saját vászontáskáimat és edénykéimet, hogy azokba tegyem, töltsem a termékeket a szupermarketben. Új ruhát sem vettem ettől kezdve, kizárólag menő használt ruhákat vásároltam. Persze mindent alaposan kimostam. Megszabadultam sok mindentől, eladtam, adományoztam vagy elajándékoztam a felesleges dolgokat, például csak egyet tartottam meg a 6 teljesen egyforma hajkefémből, megszabadultam 10 farmeremtől, amelyeket nem hordtam a gimnázium óta, és millió olyan kacattól, plüssmacitól, dísztárgytól váltam meg, amik már egyáltalán nem jelentettek semmit számomra.
Sokat segített, hogy minden helyzetben tudatosan kerültem a feleslegest, a pazarlást, és kezdtem nemet mondani olyan dolgokra, mint a szívószálra a bárban koktélozva, a műanyag vagy papír táskára az üzletekben, és a papírnyugtákra, kuponokra.
Persze a váltás nem ment egyik pillanatról a másikra.
Az átállás több mint egy évig tartott és sok kitartást, erőfeszítést igényelt. A legnehezebb volt szembesülni azzal, hogy a környezeti tanszék hallgatójaként, a fenntarthatóság szószólójaként nem az értékrendemmel összhangban éltem.
Miközben őszintén figyeltem rengeteg környezeti dologra, nem figyeltem a napi „apróságokra". Ám amióta kezdtem odafigyelni, változtatni, azóta napról napra jobban élek. Csak néhány azok közül a jótétemények közül, amelyeket szemétmentes életemnek köszönhetek:
1. TÖBB A PÉNZEM
Mert mindig bevásárlólistával megyek vásárolni, vagyis előre végiggondolom, mire van szükségem, és azóta nem dobálok be ötletszerűen mindenféle drága dolgokat a kosaramba. Ráadásul ha kimérve, nagyobb tételben veszem az élelmiszert, akkor nem fizetek felárat a csomagolásért. Már nem veszek új ruhát, csak jó állapotú használtat, ami jóval olcsóbb.
2. JOBBAT ESZEM
Amióta nem veszek előre csomagolt, félkész vagy kész ételt, szinte teljesen eltűntek az étrendemből az egészségtelen ételek. Helyette sok zöldséget, gyümölcsöt eszem, teljes kiőrlésű gabonaféléket és hüvelyeseket, elsősorban idényterményeket, helyi termelőktől, és ha tehetem, a helyi gazdák piacára megyek, ahol sok finomság kapható kimérve, csomagolás nélkül.
3. ELÉGEDETTEBB VAGYOK
Mielőtt nulla hulladékra váltottam, többnyire szupermarketben vásároltam, zárás előtt kapkodva, mindenféle felesleges dolgot is, gyakran rendeltem kész kaját, ritkán főztem, rengeteg mosószert, öblítőt vettem, mert gyakran kellett mosnom, ugyanis nem volt túl sok jó holmim.
Most, egy átlagos héten csak egyszer megyek bevásárolni, és igyekszem mindent beszerezni, ami csak kell. Nemcsak élelmiszereket, hanem a lehető legegyszerűbb tisztító- és testápoló szereket, mindennapi dolgokat. Nem csak könnyebb és kevésbé stresszes így az élet, hanem egészségesebb is (semmi mérgező kemikália!).
Soha nem gondoltam, hogy ha hajlandó vagyok tenni azért, hogy száműzzem a hulladékot az életemből, akkor jobban fogok élni. Csak azt gondoltam, ezentúl nem termelek szemetet. Ám ami először csak egy életmódváltásnak indult, mára egy bloggá alakult. A Trash is for Tossers blognak köszönhetően sok hasonló gondolkodású embert ismertem meg, sok új barátságot kötöttem.
Most, amikor befejezem tanulmányaimat mint fenntarthatósági menedzser, egy saját nulla hulladék vállalkozásba kezdek - a The Simply Co. egyszerűen egy olyan hely, ahol értékesítem a saját magam készítette termékeket, és továbbadom mindazt, amit megtanultam az elmúlt két évben.
Nem azért kezdtem máshogy élni, hogy bejelenthessem, így kell élni – azért élek így, mert nulla hulladék nélkül élni nekem sokkal jobb, mert egyszerűen jó úgy élni, hogy mindig azt teszem, amiben hiszek."
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
EZ TÖRTÉNIK, HA EGY ÉVIG NEM VÁSÁROL RUHÁT