A kép csak illusztráció (Forrás: ChatGPT)
A levegő, amit nap mint nap belélegzünk, jóval több mikroszkopikus műanyagot tartalmazhat, mint azt a tudósok eddig feltételezték. Egy friss kutatás szerint a városi légkörben egyfajta „rejtett műanyagfelhő” alakulhat ki, amely eddig nagyrészt észrevétlen maradt, részben a mérési módszerek korlátai miatt.
Az elmúlt húsz évben a kutatók egyre több bizonyítékot találtak arra, hogy a mikroplasztikok és nanoplasztikok az egyik leggyorsabban terjedő környezetszennyezési formává váltak. Ezek az apró műanyagrészecskék ma már kimutathatók a Föld teljes rendszerében, beleértve a légkört, a vizeket, a talajt és az élővilágot is, írja SciTechDaily.
A klímaváltozással és biogeokémiai körfolyamatokkal foglalkozó tudósok figyelme ezért egyre inkább a műanyagokra irányul. Ennek ellenére alapvető kérdésekre még mindig nincs pontos válasz. A kutatók nem tudják megbízhatóan megmondani, mennyi műanyag van jelen a környezetben, honnan származik, hogyan változik időben, és végül hol halmozódik fel. Ezek a bizonytalanságok különösen a légkörben jelentősek, mivel a jelenlegi eszközök nehezen képesek érzékelni a mikrométeres és nanométeres méretű részecskéket.
Új módszer a levegőben lévő műanyag mérésére
E problémák áthidalására a Kínai Tudományos Akadémia Földkörnyezeti Intézetének kutatói egy félautomata elemzési módszert fejlesztettek ki, amely kifejezetten a levegőben található műanyagrészecskék mérésére alkalmas. Az eljárás nemcsak a koncentrációt vizsgálja, hanem azt is nyomon követi, miként mozognak a műanyagok a különböző környezeti útvonalak között, például a levegőben lebegő részecskék, a porhullás, az eső, a hó és a por újrafelverődése révén.
A módszert két nagy kínai városban, Kantonban és Hszianban alkalmazták. A rendszer számítógép-vezérelt pásztázó elektronmikroszkópiára épül, ami jelentősen csökkenti az emberi szubjektivitást a hagyományos, kézi elemzésekhez képest. Ennek köszönhetően a kutatók következetesebben és nagyobb érzékenységgel tudták kimutatni a műanyagrészecskéket, mint a korábbi technikákkal.
Sokszorosan magasabb műanyagszint a levegőben
Az automatizált mérési rendszerrel végzett vizsgálatok megdöbbentő eredményeket hoztak. A teljes lebegő részecskékben és a porhullásban mért műanyag-koncentrációk két–hat nagyságrenddel magasabbak voltak, mint azok az értékek, amelyeket korábban vizuális azonosításon alapuló módszerekkel, például kézi SEM-EDX, mikro-FTIR vagy mikro-Raman technikákkal mértek. Ez arra utal, hogy a korábbi kutatások jelentősen alábecsülhették a légkörben jelen lévő műanyag mennyiségét.
A tanulmány azt is kimutatta, hogy a mikro- és nanoplasztikok mozgása a légköri útvonalak mentén rendkívül változatos, két–öt nagyságrendnyi eltérést mutatva. A különbségek nagy része az útfelületekről visszakerülő porhoz és a csapadékos kiülepedéshez kapcsolódott. A lerakódásból származó minták sokkal változatosabb műanyag-keverékeket tartalmaztak, mint a levegőből vagy az újrafelverődött porból vett minták, ami arra utal, hogy a részecskék összecsomósodása és eltávolítása fokozódik, miközben a levegőben utaznak.
A kutatás különösen jelentős abból a szempontból, hogy ez volt az első alkalom, amikor 200 nanométeresnél is kisebb nanoplasztikokat sikerült kimutatni összetett környezeti mintákban. Az eredmények az eddigi egyik legrészletesebb képet adják a légkörben található műanyagokról, amely a globális műanyagkörforgás legkevésbé ismert eleme.
Azáltal, hogy pontosabban feltárja, miként mozognak, alakulnak át és ülepednek ki a műanyagok a levegőből, a tanulmány fontos betekintést nyújt azok lehetséges hatásaiba a klímára, az ökoszisztémákra és az emberi egészségre.
Kapcsolódó anyagok:
A mikroműanyag befolyásolja a felhőképződést és így a klímaváltozást
A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT
TOP 5
