Szokatlanul nagy csendben, beszélgetés nélkül dolgoztunk, talán azért, mert elég nyomasztó volt a hely.
FOLYAMATOSAN OLYAN ÉRZÉSÜNK VOLT, MINTHA FIGYELNE MINKET VALAKI
- mondta a Blikknek Karmos Balázs.
Hideg, nyirkos idő volt, cipőjük átázott, nem volt túláradó jókedvük. Vagy egy háromnegyed órája lehettek a terepen, amikor különös, bűzös szagot kezdtek el érezni.
Mint a mosatlan, pállott, zsíros haj, olyan volt, csak sokkal intenzívebb. Amikor már szinte elviselhetetlen volt a bűz, egyszer csak megláttunk valamit a szemünk sarkából, az egyik tufabucka tetején, egy koszosfehér foltot.
MINT EGY ÜLŐ, NAGY KUTYA, OLYAN VOLT. FELKAPTA A FEJÉT, VALAHOGY FURCSÁN, TERMÉSZETELLENESEN HÁTRA HAJTOTTA, CIRREGETT EGYET ÉS FELEGYENESEDETT.
Kaptuk a gépünket, hogy lefotózzuk a jelenést - mondja tovább Balázs, aki a készített fényképet el is küldte a lapnak.
