A felső légkörben zajló látványosabb villanások már régóta a csillagászok és az űrhajósok érdeklődésének középpontjában vannak, ezeket általában igyekeznek egzotikus nevekkel ellátni. Közéjük tartoznak
- a kék nyalábok,
- a vörös lidércek,
- valamint a gyűrűlidércek.
Példa egy vörös lidércre - FORRÁS: HARALD EDENS, LANGMUIR LABORATORY FOR ATMOSPHERIC RESEARCH, SPACEWEATHER.COM
A vörös lidércek rövid életű felvillanások közé tartozó fényjelenségek. Kizárólag viharfelhők felett keletkeznek, nagyobb villámkisülések után. A színe után nevezik vörösnek, a lidérc pedig a népi hiedelmekből ered.
A gyűrűlidércek általában közel 400 kilométer átmérőjű elmosódott, lapos formájú légköri fényjelenségek, és az ionoszférában fordulnak elő körülbelül 100 kilométeres magasságban.
Példa egy kék nyalábra - FORRÁS: DTU SPACE / ESA / NASA
A kék nyalábok abban különböznek a vörös lidérctől, hogy közvetlenül a viharfelhő tetejéről indulnak ki, és gyakran keskeny tölcsért formáznak, 20-40 kilométer magasságban. Többnyire fényesebbek, mint a vörös lidércek és kék színűek.
Tranziens fényes esemény Hawaiinál - FORRÁS: INTERNATIONAL GEMINI OBSERVATORY/NOIRLAB/NSF/AURA/A. SMITH/UNKNOWN
Pesquet szerint a felvételen látható jelenség is az úgynevezett tranziens fényes események közé tartozik.
Valószínűleg egy kék nyaláb, bár formája eltér a megszokottakétól. A repülőgép-pilóták már jóval korábban találkoztak hasonló villanásokkal, a jelenséget tudományosan azonban csak a közelmúltban kezdték alaposabban tanulmányozni. Időközben kiderült, hogy a kék nyalábok, vörös lidércek, gyűrűlidércek nem pusztán látványosak, de a klímát is befolyásolhatják.
A kék nyalábok abban különböznek a vörös lidérctől, hogy közvetlenül a viharfelhő tetejéről indulnak ki, és gyakran keskeny tölcsért formáznak, 20-40 kilométer magasságban. Többnyire fényesebbek, mint a vörös lidércek és kék színűek.
A vizsgálatokat megnehezíti, hogy a felső légköri fényjelenségek a Földről csak nehezen, vagy egyáltalán nem láthatók, a megfigyelések, adatok általában a Nemzetközi Űrállomásról (ISS) származnak. A Nature magazin egyik 2021-es számában publikált kutatásban például sikerült műszerekkel dokumentálni a villanásokkal járó elektromágneses hullámokat is.
Ezek az új légköri felfedezések lenyűgözőek, és megmutatják, hogy sok mindent kell még megtudnunk a világegyetem működéséről
– írta egy korábbi közleményben Astrid Orr, az Európai Űrügynökség (ESA) munkatársa.
