Jon Evans a TechCrunch újságírója, szoftverfejlesztő, regényíró, lelkes utazó.
A Brain Bar Budapest fesztiválon arról beszélgettünk, ezek közül melyik munkáját végezhetné el helyette egy robot.
Gyakorlatilag minden napra jut egy cikk arról, hogy a robotok elveszik a munkánkat, de az ön álláspontja szerint ez nem baj.
Az, hogy robotok fogják elvégezni a monoton, nehéz fizikai munkákat, nem kellene, hogy problémát jelentsen. Őszintén, az utcán kellene ünnepelnünk ennek az eljövetelét. Hosszú távon az, hogy a robotok kiváltanak bizonyos munkaköröket, mindenképpen az előnyünkre szolgál. A probléma a középtávval van, a következő 5-10 évvel.
Ön szerint milyen forgatókönyvek képzelhetők el erre az időszakra?
A legoptimistább forgatókönyv az, hogy a technológia egyre több és egyre jobb állásokat fog teremteni. Ebben nem hiszek. A legvalószínűbb pedig az, hogy az országok közötti különbségek elkezdenek kiegyenlítődni. India és Kína középosztálya is fel tud zárkózni az európai és amerikai középosztályokhoz.
Persze sok ember kényszerül majd arra, hogy karriert váltson, a legtöbben épp az ötvenes éveikben.
A pesszimista forgatókönyv szerint Amerika olyan lesz, mint például Brazília. A legfelső 10-15 százalék remekül fog élni, az ő kezükben lesz a technológiai hatalom is, míg mindenki más nyomorog.
San Franciscóban már ez történik, nem?
Az igaz, hogy a hajléktalanság óriási probléma a városban. Azt mutatja, hogy az Egyesült Államokban egyszerűen nincs meg az a társadalmi biztonsági háló, ami az ő felemelkedésükhöz szükséges lenne. Kanadában például elképzelhetetlen lenne, hogy emberek sátorvárosokban lakjanak, mint ahogy ez most San Franciscóban történik.
De ha nincs meg ez a fajta biztonsági háló, mi lesz azokkal, akiknek idősebb korukban kell egy teljesen új szakmát megtanulniuk? Nem tűnik túl reálisnak abban hinni, hogy miután a robotok kiváltják mondjuk az autóipari munkák nagy részét, minden korábbi dolgozó el tud majd máshol helyezkedni.
Erre megoldás lehet akár az alapjövedelem is. Persze, ehhez társadalmi változásokra is szükség van, hogy az emberek hasznosságát ne csak a munka alapján ítéljék meg.
Mi a helyzet azokkal a munkákkal, amik kreativitást igényelnek? Gondolja, hogy az ön cikkeit vagy a könyveit egy robot is megírhatná?
Erre egy szoftvertechnológiával foglalkozó ember nem mondhatja azt, hogy nem fog bekövetkezni, de nem hiszem, hogy emiatt a közeli jövőben aggódni kellene. Az még több évtizednyi távolságra van, hogy a robotok asimovi magasságokba emelkedjenek.
Ön elolvasna egy robot által írt könyvet?
Igen, de inkább szakmai kíváncsiságból, mint őszinte érdeklődés miatt. Az Amazon már tudja mérni például, hogy a Kindle e-könyv-olvasón melyik oldalon hagyjuk abba az olvasást. Ezért elképzelhető, hogy a robotokat is meg tudják tanítani arra, hogy izgalmasan írjanak, de az emberi élmény hiányozna belőle. William Gibson egyik könyvében ír egy robotról, aki írt egy könyvet, de folyamatosan újra és újra szerkeszti.
Ez nem állhat a kreativitás útjába? Hogy a mesterséges intelligencia hatására gyakorlatilag nem lehet majd hibázni? Sok esetben a hibák vezetnek kreatív megoldásokhoz.
Ilyet általában azok kérdeznek, akik nem fejlesztenek rendszereket. Higgye el, bármennyire is úgy tűnik, hogy valami tökéletesen működik, a háttérben szigszalag tartja össze. Garantálom, hogy a jövő is teli lesz hibákkal!
Akkor az ön szoftverfejlesztői munkáját sem fogja egy robot átvenni?
Szerintem a szoftverfejlesztés szempontjából a legizgalmasabb újítás a saját magukat javító robotok. Ha két robot érzékeli, hogy egy másik robottal adatokat cserélve, összeállva jobban működhet, akkor ezt emberi közbeavatkozás nélkül meg tudja tenni, és meg is teszi.
De szigszalagot még nem tud vágni.
Azt még pont nem.
Milyen együttműködést lát megvalósíthatónak emberek és robotok között?
A legizgalmasabb, amit láttam mostanában, az a technológia és a művészet kombinációja volt. Egy barátom például készített egy robotot, ami körbe-körbe jár a padlón, és az emberekre kiabál. A Burning Man fesztiválon pedig olyan ultrakönnyű drónok repkedtek, amelyek medúzaként hajtották magukat előre, a szárnyaikkal csapkodva. Rajtunk is múlik, mihez kezdünk a modern technológia által nyújtott lehetőségekkel.
Amennyiben tetszett a cikk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkek:
EZEKRE A SZAKMÁKRA NEM LESZ SZÜKSÉG A JÖVŐBEN
Forrás - Kép: A legprofibb rendszert is szigszalagok tartják össze, Fotó: Polyak Attila - Origo