Münzinghof közössége ökonómiai szempontból is a fenntartható fejlődés elvét követi. Ennek jegyében minden fogyatékkal élő itteni ember megtalálja a képességeinek megfelelő munkaterületet. Az üzemekben a település sérült lakói egészséges segítőik jelenlétében dolgoznak. Előzőleg kétéves képzésen vesznek részt, ahol kitanulhatják az adottságaiknak megfelelő mesterséget. Hátrányos helyzetükből következik, hogy a bonyolultabb eszközöket –mint például a gépeket – nem tudják kezelni, csak kétkezi munkát végeznek. A háztáji gazdaságon kívül dolgozhatnak pékségben, sajtüzemben, kertészetben és asztalosműhelyben. A pékségben különféle helyben sütött kenyeret és egyéb pékárut állítanak elő helyi gabonából. A készterméket az itteni családok fogyasztják el.
A sajtüzem túró, joghurt és ötféle sajt előállítására szakosodott. Az itt dolgozóknak rendkívül szigorú tisztasági előírásokat kell betartaniuk.
A kertészetben mintegy 15-20 segítségre szoruló tevékenykedik. A növénytermesztés fortélyaiba Paula Engel vezetésével nyerhetett a csoport betekintést. Számos zöldséget termesztenek olajfűtésű üvegházakban. Az innen származó hulladékot komposztként újrahasznosítják. A fogyasztásra szánt növények elsősorban a falu ellátását szolgálják, a termény másik részét a városi iskolákban, piacokon, bioboltokban értékesítik. A földművelés mellett állattenyésztéssel is foglalkoznak.
Az asztalosműhely vezetője, Kirsten Herrmann – aki maga is segítségre szorul – immár húsz éve hatalmas lelkesedéssel végzi munkáját. Munkatársaival fából gyönyörű használati tárgyakat, kisebb bútorokat készítenek, a hulladékból pedig alágyújtós lesz.
Miskolcon is…
Hasonló törekvésekre találunk példát Magyarországon is, a miskolci Szimbiózis Alapítvány és a Martin János Szakiskola évtizedek óta foglalkozik a fogyatékkal élők képzésével és társadalmi beilleszkedésével.
Forrás: http://nol.hu
Kép: Földvári Vivien