Skip to main content

 

Angela Merkel tíz éve Németország kancellárja és a világ egyik legbefolyásosabb politikusa, és most vág bele eddigi pályája legnehezebb feladatába. A menekültválság kezelése miatt bírálják külföldről, támadja saját koalíciós társa és saját pártja, miközben ő egy sok évtizedre szóló kemény munkához akar víziót és erőt adni a németeknek.

Merkel nem veszítette el a realitásérzékét, és egy dologban biztosan nagyon különbözik Orbán Viktortól: nem fél.

hirdetés

Mi történt Angela Merkellel, Európa legmeghatározóbb politikusával? Alulbecsülte a menekültválságot? Nem figyelt? Eltaktikázta magát? Vagy nagyon is tudja, mit csinál? Ezt találgatják most elemzők, az elmúlt egy hónapban ugyanis igencsak érdekessé vált a német politika és benne Merkel helyzete.

Sikerülni fog

Merkel augusztus 31-én Berlinben sajtótájékoztatót tartott. Akkor még nem indult meg a menekültek áradata Németország felé. A politikai napirendet még a nyári, menekülttáborok elleni szélsőjobbos támadások uralták. Itt mondta Merkel azt, amire azóta is sokszor hivatkoznak:

Németország erős ország. Ezt a dolgot úgy kell megközelítenünk, hogy olyan sok mindent sikerült megoldanunk, sikerülni fog ez is. Sikerülni fog, és ahol valami az utunkba áll, azt az akadályt le kell küzdenünk.

A németek rá öt napra megállapodtak az osztrákokkal abban, hogy a budapesti Keleti pályaudvarnál feltorlódott menekülteket beengedik és befogadják. Ennek következtében egy hónap alatt több mint 200 ezer menekült érkezett Németországba, és most is tízezrek várnak továbbutazásra Ausztriában.

Németországban most már egyre kevésbé tudják hol elhelyezni a menekülteket. Már Berlinbe is naponta ezer ember érkezik, több menekülttáborban tömegverekedések törtek ki az ott lakók között, és a menekültek már tüntettek is a rossz ellátás miatt. Merkelt folyamatos támadás alatt tartja a CDU testvérpártja, a bajor CSU, nagykoalíciós partnerként a szociáldemokraták sem állnak ki teljesen mellette, és saját pártján belül is értetlenkedés vagy zúgolódás fogadja.

Merkel nem fél

A "wir schaffen das"-t, azaz a "megoldjuk, sikerülni fog"-ot, egyre keserűbben ismételgetik most Németországban. Vajon helyes volt-e Merkel részéről a kezdet kezdetén ilyen egyszerűen elintézni a dolgot. Vajon miért mondta ezt, mit akart üzenni ezzel? Erre két lehetséges válasz is van:

  1. Merkel egy erős ország erős vezetőjeként rutinból nyilatkozott, azaz alulbecsülte a problémát. Lehet, hogy Budapesten csúnya dolgokat művelnek de ezt majd mi németes alapossággal megoldjuk. Azóta kiderült, hogy ez bizony a németeknek se sikerült.
  2. Merkel érzelmi mozgósítást akart. Németország egy olyan ország, ami elsőre hihetetlennek látszó nagy projekteket is meg tud valósítani. Németország végigcsinálta a háború utáni újjáépítést, majd a német újraegyesítést, ezzel is sikeresen meg fog küzdeni. Merkel szavai azt üzenik: nyugalom, semmi pánik.

A németek érzelmi felkészítését célzó második pont akár a tavaszi magyar plakátkampánnyal is párhuzamba állítható – csakhogy épp ellenkező előjellel. Míg Orbán megijedt a kihívástól és a magyarok félelmeire rájátszva pánikot keltett, Merkel csak egy nagy megoldandó problémát lát, és erőt akar adni a társadalomnak annak megoldásához. Merkelről ugyanis azt mondják, hogy nem félős. Csak két dologtól fél: a saját kudarcától, és Putyin kutyájától.

Hibázott

Még ha a németek megerősítése is volt a szándék, ma egyre több elemző van azon a véleményen, hogy Merkel hibázott. Nyugalmat akart árasztani, de az elmúlt egy hónap keserű tapasztalatai után egyre többen gondolják azt, hogy a kancellár egyszerűen nem volt felkészülve a várható következményekre, és a koncepciótlanságát akarta palástolni ezzel a semmitmondónak tűnő kijelentéssel. 

Az elején úgy is látszott, Európa és a világ egyik legerősebb politikusa maga is szembesült a kudarcával, megtört és a háttérbe húzódott. Merkel azonban nem ilyen. Most is harcos és aktív, és saját hitelessége érdekében minden bírálat ellenére tartja magát az eddigiekhez. Olyannyira, hogy szeptember közepén burkoltan a lemondását is felajánlotta a német népnek, amikor a Németországba irányuló menekültáradat miatt az ő felelősségét firtatták: 

Ha most bocsánatot kellene kérnünk azért, mert szükséghelyzetben a barátságos arcunkat mutatjuk, akkor ez nem az én országom.

Az elmúlt hetekben az ellene lázadó párttagoknak is megismételte: nem felelősöket kell most keresni, hanem dolgozni kell. Dolgozni kell, lépten-nyomon ezt ismételgeti. A hétvégén a Deutschlandfunknak adott interjúban meglett volna a lehetősége, hogy kimondja, Németország nem tud befogadni több menekültet, de Reinhold Marx bíborost idézve inkább azt mondta: ha már egyszer Isten ezt a feladatot az asztalra helyezte, akkor ezt meg kell oldani, nem érdemes mérgelődni a menekültválság miatt és megpróbálni elhajolni a feladat elől.

Mintha a német kancellár sorvezetőként a német alkotmány szellemét követné. Ennek 16a paragrafusa szerint "a politikai üldözöttek menedékjogot élveznek" Németországban. A paragrafus második pontja azonban ezt rögtön azzal egészíti ki, hogy ez azokra nem vonatkozik, akik a menekültek jogait és a nemzetközi egyezményeket tiszteletben tartó országokból érkeznek. Lehet vádolni Merkelt azzal, hogy menekültek százezreit hívta meg Németországba, de ha visszanézzük a nyilatkozatait, az elmúlt hónapokban soha nem mulasztotta el elmondani, hogy az éremnek két oldala van: a gazdasági menekülteket ki kell utasítani. 

Most a hétvégén is azt mondta a Deutschlandfunknak, hogy nem akar Németország befogadó, humánus arculatán változtatni azzal, hogy a menekülteket elrettentő nyilatkozatokat tesz. A kancellár szerint a menekültügyi eljárások küszöbön álló szigorítása és felgyorsítása épp elég világos üzenet lesz: akit befogadnak, az három évre kap ideiglenes státuszt, akiről meg tudható, hogy nem szorul menedékre, azt gyorsan kiutasítják.

Állja a sarat

A kancellár hite egyfajta valóságtól elrugaszkodott hurráoptimizmusnak tűnik a menekültek áradatában fulladozó Bajorország szemében, ahol nagyon is valóságos hétköznapi problémákkal szembesülnek. A legkeményebben Horst Seehofer, a Keresztényszociális Unió (CSU) vezetője, a tartomány kormányfője ment neki: nyíltan hibának nevezte a menekültek beengedését, ami hosszú ideig hatással lesz majd arra, ami Németországban történik. A bajorok magánakcióként már a határ lezárásán morfondíroznak, Seehofer pedig legutóbb azt mondta: ha máshogy nem tudja érzékennyé tenni Merkelt a problémára, a Reichstag épülete elé buszoztatja a menekülteket. Elemzők szerint a bajor politikusokat nemcsak a nagyon is érezhető nehézségek mozgatják most Merkel ellenében. Korábban Bajorország a külföldiekkel is autópályadíjat akart fizettetni, Merkel azonban ezt nem támogatta, a bajorok ezért most a 2013-ban elszenvedett vereségükért vágnak vissza a német menekültpolitika bírálatával. 

Eddig hősiesen kitartottak Merkel mellett a kereszténydemokratákkal nagykoalícióban kormányzó szociáldemokraták. Sigmar Gabriel szociáldemokrata alkancellár nemrég azzal védte meg Merkelt, hogy nem ő hívta Németországba a menekülteket, jönnek ők maguktól is. Részben viszont Merkel helyett mondta ki: Németország közeledik a teljesítőképessége határaihoz a menekültügyben.

Merkelt az a veszély is fenyegeti, hogy kifut alóla saját pártja. A kereszténydemokrata CDU is zúgolódik, sokan egyszerűen nem értik a korábbi álláspontjához szinte már makacsul ragaszkodó kancellárt. A gyengülést már közvélemény-kutatások is jelzik. A legnépszerűbb politikusok listájának éléről (Spiegel) a 2013 szeptemberében tartott választás óta most először csúszott le Merkel, rögtön a negyedik helyre. A CDU támogatottságában egyelőre nem látszik jelentős csökkenés, de ez talán annak is köszönhető, hogy a párthoz sokféle vélemény és politikusi megszólalás kötődik, nem Merkel uralja a kommunikációt. 

A társadalom széles rétegei által elutasított szélsőjobb nem erősödött, mérhetően javult azonban a bevándorlásellenes Alternatíva Németországért (AfD) támogatottsága, ami most bejutna a Bundestagba. Merkel pozíciója egyelőre amiatt stabil a CDU-ban, hogy nem tudnák kire leváltani. Az egyik lehetséges utódesélyesként emlegetett védelmi minisztere, Ursula von der Leyen éppen a plágiumbotránya miatt magyarázkodik. Merkel láthatóan most kezdi igazán összeszedni magát, és rendteremtésbe kezdett. A humánus menekültpoltikájának többször ellentmondó kereszténydemokrata Thomas de Maziere belügyminiszter kezéből várhatóan kiveszi a menekültügy kezelését, és ezeknek a feladatoknak a koordinációját saját kancellári hivatalába helyezi át.    

Van koncepció

Vajon ez tényleg csak egy megoldandó feladat, még ha minden eddiginél nagyobb is Merkel számára? A folyamatos menekültáradat ellenére – legalábbis a számok szintjén – egyelőre nem látszik lehetetlennek a megoldás. A 80 milliós Németországba ebben az évben 490 ezer menekült érkezett, miközben Németországban már most is legalább 16 millió "migrációs hátterű" ember él. A közel 3 millió törökön kívül ide számolható a 1,5 millió lengyel, az 1,1 millió orosz, a 900 ezer kazah és a 900 ezer egykori Jugoszláviából érkezett menekült és vendégmunkás. Az elöregedő társadalom fiatalításához és a társadalombiztosítási rendszerek fenntarthatóságához szükség van vérfrissítésre, a fejlődő gazdaság pedig főként a keleti tartományokban munkaerőhiánnyal küszködik. 

Egyáltalán nem lehet azt állítani, hogy Merkel tétlenül szemléli az eseményeket. Láthatóan tisztában van azzal, hogy ez nemcsak német ügy, hanem európai is, az afganisztáni, iraki vagy szíriai rendezésre pedig csak világpolitikai szinten lehet megoldást találni. Javaslata is világos és érthető:

  • A menekülthullám okainak megszüntetése. Már bejelentette, hogy ő is tárgyalni akar a szíriai konfliktusban érintett szereplőkkel, akár az ördöggel, Aszaddal is. Putyin ellen épp Merkelnek köszönhetően léptettek életbe súlyos szankciókat, de Merkel most elismerte: az oroszok  fontos szereplői a válság megoldásának. 
  • Az EU külső határainak védelme, a kibocsátó országok, elsősorban Törökország és Libanon támogatása. Törökország már késznek mutatkozik arra, hogy újabb menekülttáborokat létesítsen.
  • Emberhez méltó életkörülmények a német menekülttáborokban.
  • A menedékjogi eljárások felgyorsítása: aki nyilvánvalóan nem jogosult menedékjogra, azt minél hamarabb utasítsák el. A változtatások várhatóan már november elsején életbe lépnek .
  • Az Európába érkezett menekültek szétosztása.
  • A Németországba befogadottak integrációja.  

Összenő?

Mint látható, a német kancellárnak egyszerre kell akut problémákat gyorsan kezelni (gyorsabban mint az euróválság idején), és hosszú távon sikeres integrációt megvalósítani. Merkelt nemrég a jobboldali-populista Compact magazin fejkendőben ábrázolta "Mutti Multikulti" felirattal. Épp Merkel mondta ugyanis 2010-ben, hogy a multikulturális táradalom modellje megbukott. Azt viszont már kevesebbszer idézik, hogy ehhez már akkor hozzátette: a bevándorlásra továbbra is szüksége van Németországnak, de csak úgy, ha az új állampolgárok megtanulnak németül, munkát vállalnak, és tiszteletben tartják a német kultúrát és alaptörvényt. Másképp nem működik.

Mindez feladatnak épp elég hatalmas. Mintha jobban meghallaná és képviselné most a németek félelmeit és elégedetlenségét Joachim Gauck német államfő. Gauck hiába volt az egykori NDK ellenzéki mozgalmának emblematikus alakja, és még ráadásul lelkész is, Merkel annak idején nem igazán támogatta az ő államfővé jelölését, Gauck ugyanis túl autonóm és önálló személyiség. Gauck a német újraegyesítés 25. évfordulóján hatásosan fordította meg Willy Brandt egykori híres mondatát ("Összenő, ami összetartozik") és világított rá arra, milyen nagy feladat előtt is áll Németország.

Ha az egykori NSZK és NDK azonos nyelvű, kultúrájú, történelmű lakosságának összeforrasztása sem sikerült teljesen 25 év alatt, vajon hogy fog most összenőni az, ami sohasem tartozott össze?

Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!

Kapcsolódó cikkeink:

Forrás

Nyitókép: Angela Merkel kacsint rá a CDU képviselőcsoport vezetőjére, Volker Kauderra egy frakcióülés előtt Berlinben, 2015. szeptember 29-én., Fotó: Kay Nietfeld

TOP 5