Se szeri, se száma azoknak a jóslatoknak, miszerint ez év végén nemcsak 2012-nek, hanem a világnak is vége lesz. A jóslatokat sok esetben, pl. a History Channelen (

) összekapcsolják környezetvédelmi problémákkal is, miszerint az ember végeláthatatlanul pusztítja a természeti erőforrásokat.

Utóbbiban hiszünk, előbbiben, hogy pont 2012-ben vége lesz a világnak, nem. A természeti erőforrásoknak egyszer nyilvánvalóan vége lesz, így pl. a kőolajnak, a fémeknek, stb. Jelenleg annyiban történik változás, hogy egyre közelítvén az erőforrások feléléséhez, foglakozunk a problémával. Sajnos azonban nem kellően.

Érdekes viszont, hogy többek között Nostradamus vagy a maják épp 2012-re kódolták a véget, illetve érdekes az is, hogy sok a párhuzam a jövendölésekben. Az ezzel kapcsolatos elképzelések egyes esetekben naptárkészítéssel jártak együtt. Mindközül a különböző méréseket egyszerre végző, körökből álló maja naptár a legteljesebb, legpontosabb a tudósok szerint. A maják fejlett matematikai és csillagászati ismeretekkel rendelkeztek, de hogy miért kémlelték a csillagokat állandóan, nincs rá egyértelmű magyarázat, mint ahogy arra sem, hogy az ún. hosszú számítást mi alapján fejlesztették ki. Ez a számítás uis egy 5125 éves időszakot ölel fel, melynek a vége épp 2012. december 21-ére esik. December 21-e azért is jeles nap, mert ekkor történik meg (minden évben) a téli napfordulás, 2012-ben ez azonban egybeesik egy ritka jelenséggel, egy galaktikus, 26 ezer évenként előforduló együttállással is. „A Nap párhuzamba kerül a Tejútrendszer egyenlítői síkjával.”

Hogy ezt hogy számolták ki, vagy, hogy mi motiválta őket e felfedezés megtételében, nem lehet tudni, az viszont egyértelmű, hogy ez tudatos, célzatos számítást feltételezett. Talán katasztrófára számítottak a ciklus leteltével? Érdekesség, hogy 26 ezer évvel ezelőtt sem a maja, sem az európai kultúra nem létezett, akkor mégis mi késztette ezeket az embereket arra, hogy a látszólag haszontalan, a mindennapi élethez nem kellő felfedezést megtegyék? Mire és miért vártak?

A majákban kétségkívül tudatosult az is, hogy a tényleges emberi civilizáció során ez az első együttállás, így ez is csak szaporítja a kérdéseket. Vajon e szempontból közelítették meg a kérdést, és ebből a szempontból vizsgálták a világvégét?

Sokan „kozmikus káoszt” sejtenek az együttállás jelensége mögött, leginkább olyan napkitöréseket, mely hullámokat küldvén a Földre, elpusztítja, felperzseli a bolygót. Erre való utalás azonban nincs a maja naptárban, hiába is szeretnék sokan belelátni mindebbe a világvégét.

A XVI. században élt Nostradamus jövendölési alapján, - melynek során a jós pl. megjövendölte Napóleon vagy Hitler felemelkedését és bukását -, sokan egy üstökös légtérbe való belépését és becsapódását várják, mely fénycsóvát húz majd az égen. Mára már ismert és elfogadott teória, hogy egy ilyen kozmikus katasztrófa után haltak ki a dinoszauruszok is, és ez a sors vár ránk, az emberiségre is.

A tudósok azonban nem a becsapódástól tartanak kifejezetten. A NASA 2012-re várja az éltető energiát adó Nap aktivitásának a csúcspontját, mely ciklikusságot feltételezve épp erre az évre esik. Ez a hatás pl. a földi kommunikációt, az elektronikus világot teheti tönkre, ez pedig szükségszerűen együtt jár a modern világ összeomlásával.

Nyilvánvaló ugyanakkor az is, hogy az ember, még ha egy tökéletes világban is élne, egyszer csak elfogyasztaná a föld erőforrásait, vagy azok jelentős részét, így óhatatlanul új életteret, más bolygót kellene keresnie, ami ismét csak problémákat szül. Amellett, hogy gyakorlatilag lehetetlen jelen tudásunk szerint ilyen bolygót találni, lehetetlen ott megfelelő emberi életet kialakítani, hacsak nem akarjuk egész életünket búrák alatt, dobozokban leélni. Bár a világűr végtelen, igen nehéz lesz egy pont olyan Földet találni ott, mint a miénk. Ugyanazzal a légtérrel, oxigénciklussal, vízzel, gravitációval, stb. Vagyis egy műbolygón nem alakítható ki az élet, vagy azon belül a fenntartható fejlődés, mert egyszerűen túl drága lenne.

Mindehhez matematikailag azt is figyelembe kell venni, hogy a Nap egyszer ki fog hunyni. Bár ez még igen messze van, és emberi mértékkel tulajdonképpen nehezen is értelmezhető, azt biztos, hogy ez az emberi civilizáció objektív végét is jelenti egyben.

Mi a bolygó tönkretételéhez nem kívánunk meg próféciákat, és nem várjuk sem a napkitörést, sem az aszteroidát. Az ember e problémák nélkül is jó úton halad, hisz mióta a Földön él, leginkább pedig a XX. századtól szisztematikusan pusztítja életterét. Miért tegye akkor más a földi életet tönkre, ha erre ő maga képes?

Mivel az ember teljes mértékben képes felélni az őt eltartó környezetet, egyszer kétségtelenül vége lesz a világának. Mik ennek már most is a jelei? Túlnépesedés és migráció, harc a vízért és más erőforrásokért, az olajkutak elapadása, környezetszennyezés, klímaválság és természeti katasztrófák, a bolygó felmelegedés, biodiverzitás pusztulása, hogy csak a leglényegesebbeket említsük. Meg sem kell várni tehát a tisztító tűzet hozó aszteroidát, vagy más kozmikus problematikát, hisz közel 100 éven belül ezek a problémák maguk is elegendőek lesznek a Föld lakosságának, annak jelentős részének az elpusztításához.

A túlélők talán okulnak eddigi hibáikból, és kialakítva a tényleges fenntartható fejlődést, újrakezdhetik kb. 100 év múlva.

Pech lenne, ha pont akkor érkezne az aszteroida.

Béer

Kapcsolódó anyagok: Rólunk / Előszó: http://www.utajovobe.eu/utajovobe-rolunk/eloszo

Ajánlott link:Mit jósol a NASA 2012-re?