Nemcsak egy, több holdja is lehet a Földnek

Egyszerre akár hat apró holddarabka is keringhet ideiglenesen a Föld körül – derült ki egy új kutatásból, amely teljesen új megvilágításba helyezheti a Holdról leszakadt törmelék sorsát. 

A Hold felszínét gyakran érik kisebb-nagyobb becsapódások, és ilyenkor a keletkező anyag egy része kilökődik az űrbe. Bár a legtöbb törmelék a Nap gravitációs vonzása miatt végül napkörüli pályára áll, egyes darabok – úgy tűnik – rövid ideig a Föld körül is megpihenhetnek. Ezek az úgynevezett „miniholdak” vagy „ideiglenes természetes műholdak” a legújabb kutatások szerint nem is olyan ritkák, mint korábban hittük.

A University of Hawaii kutatója, Robert Jedicke és csapata az Icarus tudományos folyóiratban megjelent friss tanulmányukban számoltak be arról, hogy a Holdról kilökődő apró részecskék közül sok a Föld gravitációs csapdájába eshet. Szimulációik szerint ezek közül minden ötödik darabka ideiglenesen a Föld körül kezd keringeni, mielőtt visszatérne a Nap körüli pályára.

„Ez olyan, mint egy négyes tánc, ahol a partnerek folyton cserélődnek, és időnként valaki kiszáll a táncból egy időre” – írta Jedicke e-mailben a Space.com-nak.

A miniholdak meghatározása és eredete

A csillagászok még nem fogalmaztak meg hivatalos definíciót a miniholdakra, de a korábbi kutatások alapján azok az objektumok számítanak annak, amelyek ideiglenesen kötődnek gravitációsan a Földhöz, legalább egy teljes keringést megtesznek bolygónk körül, és legalább egyszer 4 Hold–Föld távolságon belül kerülnek.

Korábban úgy vélték, hogy ezek főként az aszteroidaöv térségéből érkeznek, ám két újabb felfedezés ezt megkérdőjelezi:

• Kamo'oalewa: A 2016-ban felfedezett objektumról kiderült, hogy nem aszteroida, hanem a Hold felszínéről származik – valószínűleg a Giordano Bruno-krátert létrehozó becsapódás szórta ki 1–10 millió éve.

• 2024 PT5: Egy évvel ezelőtt azonosították, és ez a tárgy is inkább holdi eredetűnek tűnik, semmint aszteroidának.

Mennyi minihold lehet felettünk?

A modellek szerint átlagosan 6,5 holdi eredetű minihold is keringhet a Föld körül egy időben. Ezek általában körülbelül kilenc hónapig maradnak a közelünkben, majd távoznak. Ám Jedicke figyelmeztet: az előrejelzés nagy bizonytalansággal terhelt. „A tényleges számok akár nagyságrendekkel is eltérhetnek” – mondta. A probléma többek között abból ered, hogy nehéz pontosan megbecsülni a kilökött részecskék sebességét, irányát és méretét.

Miért nem látjuk őket gyakrabban?

A miniholdak mérete igen kicsi – általában 1–2 méter átmérőjűek –, ezért a legtöbb távcső számára nehezen észlelhetők. Ha pedig közel kerülnek a Földhöz, túl gyorsan mozognak ahhoz, hogy a hagyományos algoritmusok észleljék őket: a képeken inkább csíkot hagynak, nem pontot.

„Olyan, mintha egy autót próbálnánk követni egy éjszakai égbolton – fényes, de gyorsan elsuhan” – magyarázta Jedicke.

Mindezek ellenére az új kutatás biztató jeleket mutat. A 2020 CD3 nevű minihold például csak két éjszakán volt elérhető távolságban az égboltfelmérő távcsövek számára, mégis sikerült észlelni. Ez azt mutatja, hogy a jelenlegi technológia képes ilyen apró objektumokat is kiszúrni akár több millió kilométer távolságból.

Tudományos és gazdasági lehetőségek

A tudomány számára ezek a kis holdak aranybányát jelenthetnek. Segíthetnek jobban megérteni a Naprendszer kialakulását, a kráterképződési folyamatokat, és az aszteroida-becsapódások következményeit.

Ráadásul gazdasági szempontból is érdekesek: ezek a legkönnyebben elérhető űrbeli erőforrások. Nem kell az aszteroidaövbe repülni vízért, fémekért vagy más nyersanyagokért – elég lehet megragadni egy éppen áthaladó miniholdat.

Kapcsolódó anyagok:

Aranybányák a Holdon? – Tudósok szerint elképesztő vagyon rejtőzhet a kráterek mélyén

A nyitókép csak illusztráció, forrás: Pixabay