Évek óta keresik a csillagászok azt a titokzatos kilencedik bolygót, amely a Naprendszer sötét, külső régióiban rejtőzhet.
Most azonban egy kutatócsoport teljesen más megközelítést alkalmaz ebben a kozmikus nyomozásban – nem a visszavert napfényt keresik, hanem a bolygó saját hősugárzását próbálják kimutatni, írja a phys.org.
A történet a Naprendszer külső részén kezdődik, ahol a tudósok megfigyelték, hogy a Neptunuszon túl keringő apró, jeges égitestek – az úgynevezett Kuiper-övbéli objektumok – szokatlan módon csoportosulnak. Pályáik olyan mintázatokat követnek, amelyek puszta véletlenből aligha alakulhattak volna ki. A legvalószínűbb és egyben legizgalmasabb magyarázat szerint egy hatalmas, eddig ismeretlen bolygó – a „Kilencedik bolygó” – gravitációs hatása miatt kerülhettek ezek az objektumok ilyen különös pályákra.
Ha valóban létezik, a Kilencedik bolygó igazi óriás lenne: tömege az előrejelzések szerint az 5–10-szerese lehet a Földének, és a Naptól való távolsága 400–800-szorosa is lehet a mi bolygónké. Ilyen óriási távolságból azonban annyira halvány, hogy a hagyományos teleszkópos keresések – amelyek visszavert fény alapján dolgoznak – gyakorlatilag esélytelenek.
Itt jön képbe az új kutatási ötlet
Amos Chen, a National Tsing Hua Egyetem munkatársa vezette kutatócsoport rájött, hogy a Kilencedik bolygó hősugárzásának keresése sokkal hatékonyabb lehet, mint a visszavert fényé. Ennek oka: ha megduplázzuk a távolságot a Naptól, a visszavert fény erőssége 16-szorosára csökken (ez az úgynevezett negyedik hatvány szerinti csökkenés). A hősugárzás viszont csak négyszeresére csökken ugyanekkora távolságnövekedés esetén.
A kutatók a japán AKARI űrteleszkóp adataihoz fordultak, amely minden eddiginél érzékenyebb égboltfelmérést végzett távoli infravörös tartományban – ez pedig tökéletes a hideg, távoli bolygók hősugárzásának észlelésére. A földi távcsövekkel ellentétben az AKARI-t nem zavarja a Föld légköre, így képes volt érzékelni a Kilencedik bolygó által kibocsátott gyenge hőjeleket.
A csapat egy olyan égterületre összpontosított, ahol a számítógépes szimulációk szerint a Kilencedik bolygó a legnagyobb valószínűséggel megtalálható lehet, a Kuiper-övbéli objektumok pályái alapján. Ezután az volt a kihívás, hogy a rengeteg csillag, galaxis és kozmikus törmelék között megtalálják azt az objektumot, amely lassan mozog – mert a Kilencedik bolygó egy nap alatt még mozdulatlannak tűnik, de hónapok alatt észlelhetően elmozdul.
A kutatók különböző időpontokban készült AKARI-felvételeket hasonlítottak össze, hogy kiszűrjék azokat az objektumokat, amelyek ilyen lassú, de kimutatható mozgást mutatnak. Közben kiszűrték a kozmikus sugárzás nyomait, a háttérgalaxisokat és más hamis jeleket is.
A precíz elemzés után két jelöltet is azonosítottak
Mindkét objektum a várható helyen tűnt fel, és olyan mennyiségű infravörös fényt bocsát ki, amilyet az elméletek szerint a Kilencedik bolygónak kellene. Ez még nem tekinthető bizonyítéknak, de messze ez a legígéretesebb nyom a Naprendszer rejtett óriásának keresésében. Az eredményeket az Astronomical Society of Australia folyóiratában tették közzé.
Ez a felfedezés jelentős mérföldkő, de a kutatás még nem ért véget. A jelölteket további, erősebb teleszkópokkal végzett megfigyeléseknek kell alávetni, hogy kiderüljön: valóban a Kilencedik bolygó mozgását látjuk-e, vagy csupán háttérgalaxisokról vagy más égitestekről van szó.
Ha beigazolódik a Kilencedik bolygó létezése, az alapjaiban változtathatja meg a Naprendszer keletkezéséről és fejlődéséről alkotott képünket. Emellett rámutat arra is, milyen fontos a kreatív gondolkodás a csillagászati kutatásokban: néha nem az a megoldás, hogy közvetlenül nézünk egy objektumra – hanem hogy megpróbáljuk érezni a melegét.
Kapcsolódó anyagok:
Egy új kutatás szerint megtalálhatjuk a földönkívülieket, de mégsem
A nyitókép csak illusztráció, forrás: ChatGPT
TOP 5
