Hogyan lehet elérni, hogy egy országban az elnöktől az utolsó parasztig mindenkinek nagyon rossz legyen? Függjön minden egy valaminek az árától, és annak az egy valaminek az ára kezdjen zuhanni!
Hogy ez hogy működik, arra éppen most mutat elég szomorú és tanulságos példát a világ legnagyobb kakaóexportőre, Elefántcsontpart, amely éppen kezd összedőlni, mert túl sok kakaó termett, mi meg nem eszünk elég csokit.
A kakaó nem megy, a pénz nem jön, az ország tönkre megy
Elefántcsontpart nagy részén gyakorlatilag megállt az élet az elmúlt pár hétben, amióta elkezdett beütni az újabb kakaóválság. A kakaófeldoglozó üzemek nem működnek, előtte már hosszú hetek óta várnak a kakaóbabot odavivő, telepakolt kamionok mellett a sofőrök, akik egyszerre küzdenek az unalommal és a néha szerencsét próbáló tolvajokkal, az út másik végén pedig a kakaótermelők várják, hogy végre kifizesse őket valaki az üzemek előtt vesztegelő kakaójukért, hogy megint legyen mit enni adni a családjuknak és megint elküldhessék a gyerekeiket iskolába. Közben meg egyre forranak az indulatok az országban, amely már két polgárháborún túl van.
Mindez ott kezdődött, hogy a júliusi hat éves rekord magas ár óta a kakaó ára a londoni tőzsdén 30 százalékkal csökkent. Ennek részben az az oka, hogy az idei évre rekord mennyiségű kakaóra számítanak, vagyis nagy lesz a kínálat, emellett viszont a kakaó kereslete valamivel csökkent az elmúlt időben a nyugati országokban, Kína és India pedig még nem szokott rá olyan mértékben a csokira, mint arra számítani lehetett.
Mindez egy nagyon rossz láncreakciót indított el Elefántcsontparton, amelynek egyik legfontosabb exportcikke a kakaó. Egyrészt az alacsony ár miatt több kakaóexportőr cég is csődbe ment, mert azzal számoltak, hogy ennél drágábban tudják majd eladni az árujukat. Ez azt jelenti, hogy 350 ezer tonna kakaót, az idei várható termés 18 százalékát nem sikerült eladni. Ráadásul a kakaófelvásárlók az alacsony világpiaci ár miatt egyre inkább visszamondják a szerződéseiket és egyszerűen nem hajlandók megvásárolni a kakaót a termelőktől.
Elefántcsontparton ugyanis a kormány meghatároz egy minimális árat, hogy mennyiért kell felvásárolni a kakaót, pont azért, hogy nagy piaci áringadozásoktól megvédjék azt a hatmillió embert, a lakosság nagyjából egyharmadát, akiknek a megélhetése közvetlenül függ a kakaóbiznisztől. Ez nem valami komcsi találmány, sőt, 2012-ben a Nemzetközi Valutaalap ötlete volt, hogy ezt bevezessék, hogy kicsit kiszámíthatóbb legyen az elefántcsontparti gazdaság.
A rendszer eddig remekül működött, az elmúlt években átlagos 9 százalékos gazdasági növekedésével Elefántcsontpart messze ki is emelkedett a nyugat-afrikai térségből. Viszont a kakaó ára 8 éve nem volt olyan alacsony, mint most, ez pedig kikezdte a rendszert.
A kakaófelvásárló és feldolgozó cégek csak veszteséggel tudnák megvenni a termelőktől az árut, ezért nem hajlandók kifizetni a kormányzat által megszabott árat, és ki is kapcsolták a gépeket. A felvásárlók 80 százaléka kihátrált a már megkötött szerződéseiből, így a termelők nem tehetnek mást, mint reménykednek, hogy egyszer csak kifizetik őket. A kormány megpróbálta kinyittatni a feldolgozó üzemeket, de a cégek egyszerűen nem voltak erre hajlandóak, úgyhogy az ország elnöke, Alassane Ouattara utolsó elkeseredésében bejelentette, hogy
a kormány csökkenteni fogja a minimálisan előírt felvásárlási árat.
Ezzel lehet, hogy megoldja az éppen aktuális piaci vitát, de potenciálisan sokkal komolyabb politikai gondokat okoz, mint amit az elnök a kormány kezelni tud ebben a helyzetben.
Ha lenne fegyverünk, minket is komolyan vennének
Alassane Ouattara elnöknek úgy kellett ez az egész kakaóválság, mint egy tökön rúgás, ugyanis hat viszonylag békés és után az elmúlt 12 hónapban ez már legalább a harmadik országos válság, amit kezelnie kell. A 75 éves közgazdász, aki korábban az ország nemzeti bankjában dolgozott, elég népszerű volt az elmúlt időben, amit részben pont a már föntebb említett növekedésnek köszönhetett.
Viszont Elefántcsontpart egy politikailag megosztott ország, ráadásul a politikai kultúrája finoman szólva sem konfliktusmentes. A 2010-es elnökválasztáson Ouattara 54 százalékos győzelemmel megverte az országot 2000 óta irányító Laurent Gbagbo elnököt, aki viszont volt hajlandó elfogadni az eredményt és csalással gyanúsította Ouattaráékat. Az elnök elérte, hogy az alkotmánytanácsa törölje kilenc, főleg Ouattarára szavazó északi régió szavazatait, így pedig már Gbagbo nyert, aki, a hadsereg támogatásával le is tette az elnöki esküt, bár a világon senki nem ismerte el őt legitim elnöknek.
Ouattara nem adta föl, saját hadsereget épített az északi ellenállókból és így kezdetét vette a második elefántcsontparti polgárháború
A választások nyertese és csapata – a francia hadsereg és az ENSZ segítségével - nekiment a hadseregnek, bevette az ország legnagyobb városát, Abidjan, és letartóztatta az elnököt. Gbagbo azóta a a hágai nemzetközi bíróság előtt áll az Ouattara támogatói ellen elkövetett attrocitások miatt, de azért Ouattaráék számlájára is írnak némi jogtiprást.
Ouattara pártja a tavalyi választást már gond nélkül megnyerte, utána viszont kezdődtek a bajok: először a hadsereg kezdett lázadni, amelyet az elnök most békés úton rendezett, vagyis konkrétan lefizette a lázadozókat, hogy ugyan, hagyják már abba a lázadozást. Ettől viszont vérszemet kaptak más csoportok is, és nemsokkal a katonák lázadása után a közalkalmazottak hirdettek kéthetes sztrájkot, hogy nagyobb nyugdíjakat harcoljanak ki maguknak.
Szerencsétlenségükre az ország kakaótermelői, úgy 7-900 ezren elég szétszórva élnek és nem igazán szervezettek, így nem jelentenek akkora politikai veszélyt, mint mondjuk az állami dolgozók vagy a hadsereg. Nem csoda, hogy a BBC riporterének egy termelőszövetkezet vezetője azt mondta, hogy ha nekik is lennének fegyvereik, mint a hadseregnek, akkor őket is komolyabban vennék. Azt viszont így is elég nehéz lesz lenyomni a termelők torkán, hogy hiába találták ki a rendszert pont arra, hogy megvédjék őket a világpiac szeszélyeitől, most le kell nyelniük a pirulát, és kevesebb pénzt elfogadni, mint eddig.
A termelők már ezelőtt a bejelentés előtt is kezdtek kiakadni a kormányra, mert ugyan van egy állami alap, amit pont arra hoztak létre, hogy abból válságok idején adjanak a termelőknek valamennyi pénzt, a kormány eddig ehhez nem volt hajlandó hozzányúlni. A mérges farmerek szerint biztos azért, mert a kormány elszórta belőle a pénzt és most nincs miből kimenteni az éhező parasztokat. Ha mindehhez hozzáadjuk, hogy a kakaótermelő környékek tipikusan az előző elnököt támogatták a polgárháborúba torkollott választáson, akkor igazán érezhetjük, hogy mekkora időzített bombán ül most az egész ország.
Forrás - Kép: Sia Kambou / AFP
TOP 5
