Januártól 5 százalékra csökkentette a sertéshús áfáját a kormány, amitől a kereslet gyors növekedését várják. A hirtelen jött olcsóságnak a fogyasztók mindenképp örülhetnek, de a sertéstenyésztők szerint a csodafegyverként tálalt áfacsökkentés kevés lesz az ágazat mélyen gyökerező problémáinak megoldására.
A termelők érdekvédelmi szervezete állítja, a Vidékfejlesztési Program a szereplők túlnyomó részét diszkriminálja, keveseknek jut támogatás és még azokat sem fizetik ki rendesen, akiknek járna. Hogy lesz így hatmillió disznónk 2020-ra, és kell-e nekünk egyáltalán annyi?
Decemberben még mindenki azon spekulált, vajon benyelik-e a boltok a disznóáfa-csökkentésből származó pluszpénzt. Ehhez képest januárra a boltokban sokkal nagyobb mértékben csökkent a húsok ára, mint azt a kisebb adókulcs indokolná. A KSH adatai szerint tavaly év végén még 1390 forintot kellett átlagosan fizetni egy kiló sertéskarajért. Hivatalos statisztikák az idei évről ugyan még nincsenek, de ha megnézzük a nagy áruházláncok kínálatát és átlagoljuk az árakat, a
rövidkaraj januárban csak kilónként 877 forintra jön ki.
A különbség túl nagy ahhoz, hogy az áfával lehessen magyarázni, mivel kalkulációnk szerint az maximum 230 forintos árcsökkenést eredményezhetne. Persze közismert a boltoknak az a stratégiája, hogy néhány alaptermék masszív leértékelésével vonzzák be a vásárlókat, akik aztán minden mást is összevásárolnak egy csomó pénzért, de ebben az esetben más is állhat a háttérben.
Oroszok a disznótenyésztők ellen
A sertésárak múlt év őszétől kezdtek mélyrepülésbe, majd az év végére kritikusan alacsony szintet értek el nem csak itthon, több más uniós országban is. Januárra a húst 15-20 százalékkal olcsóbban (kilónként 320-300 forintért) vették át a magyar feldolgozók, mint szeptemberben, ami a Magyarországi Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) szerint azt eredményezte, hogy
a tenyésztők 4-5 ezer forintot buknak minden egyes eladott állaton.
Az árak ötéves mélypontjának egyik fő oka a MOSZ szerint az örök mumus orosz embargó.
Európa korábban rengeteg sertéshúst exportált az oroszoknak, de a kereskedelmi korlátozás óta befellegzett az üzletnek, így az orosz piacra termelt árumennyiség az unión belül ragad. Magyarországról eddig sem szállítottak jelentős mennyiséget arrafelé, - az embargó előtti utolsó évben a termelés kevesebb mint 5 százaléka irányult Oroszországba -, de a többi nagy disznótenyésztő nemzet (Németország, Dánia, Lengyelország) igen. A termelésből viszont nem könnyű hirtelen visszavenni, hiszen sokak megélhetése függ tőle, így egy csomó felesleges hús az unió belső piacán köröz, a túlkínálat pedig lenyomja az árakat.
A helyzet már nyáron sem volt rózsás, ezért Brüsszelben úgy döntöttek, támogatást adnak a sertéshús magántárolására, ami praktikusan az áru 3-5 hónapra történő lefagyasztását jelentette. A döntéshozók azt remélték, időközben javulhat a helyzet, de nem ez történt, így a nyáron mélyhűtőbe pakolt, mostanában kiolvasztott hús egy a korábbinál is rosszabb állapotú piacra szabadult rá.
Kevés a malacunk
A sertéságazat kínlódása nagyon rossz hír a magyar kormánynak, amely 2012-ben hirdetett nagyszabású sertésstratégiával szeretné fokozatosan felvirágoztatni a szektort. A disznótartás nagy múltra tekint vissza Magyarországon, a nyolcvanas évekbeli csúcson közel tízmillió sertést tartottak, de még 2002-ben is ötmillió körül volt az állomány. Az ágazat állandó nyűglődése miatt az egyedszám aztán rohamosan csökkent, 2010-re már csak kétmillió disznó volt az országban.
A kormány erre válaszul dolgozta ki a sertésstratégiát, amelynek egyik eleme a most bevezetett áfacsökkentés is. A stratégia célkitűzései elég ambiciózusak, szerepel benne például, hogy
2020-ig hatmillióra akarják feltornászni a magyar disznók számát.
Ez nem tűnik reális elképzelésnek az aktuális adatok alapján: jelenleg a KSH szerint kicsivel több mint 3 millió sertésünk van, 4 év alatt kellene a duplájára növelni az állományt.
Ráadásul az egész csak akkor lenne nyereséges, ha lenne is hova eladni a disznóból készült termékeket, amihez a belső fogyasztás trendjeinek megfordulására és új külső piacok meghódítására is szükség lenne. Minderre milliárdokat szán a kormány, 2013 és 2015 között közel 4,5 milliárdot költöttek ágazati k+f-fejlesztésre és a “sertéshúst népszerűsítő közösségi marketingprogramra”. Ehhez jönnek hozzá az állatjóléti támogatások
De kétszer ennyivel nem tudnánk mit kezdeni
De még ha sikerülne is sokkal több disznóhúst etetni a néppel, gatyába rázni az állattenyésztést, és elérni hogy kétszer ennyi sertés legyen országszerte, akkor is felvetődik a kérdés: miért pont a disznók? Mi szükség van erre az egészre?
A Földművelésügyi Minisztérium szerint a sertéságazat mind a foglalkoztatás, mind a tradíciók szempontjából kiemelt terület, legalábbis ezt mondta az Indexnek Czerván György FM-államtitkár még a sertésstratégia indulásakor. Az indoklásban szerepel az is, hogy Magyarországon az unió átlagánál kisebb az állattenyésztés aránya a mezőgazdaságban, a szaktárca ezen szeretne változtatni.
Az mondjuk nem tiszta, hogy - hagyomány ide vagy oda - érdemes-e éppen egy olyan ágazat súlyát növelni a nemzetgazdaságban és a foglalkoztatásban, amely az utóbbi évek tapasztalata alapján folyamatosan állami lélegeztetőgépre szorul a puszta fennmaradáshoz, és a jelentős erőfeszítések ellenére nem bír igazán nyereséges lenni. Ráadásul
azt sem tudni, hogy ki enné meg ezt a rengeteg sertéshúst.
A rendszerváltás óta a húsfogyasztás néhány kilengéssel fokozatosan csökken a lakosság körében, ezen belül a disznóhús a többinél jobban vesztett népszerűségéből: az évi közel 40 kg/főről mára 23 kilóra esett vissza.
Ezt valószínűleg nemcsak az ár, hanem a szokások és az ízlés változása is okozza. A disznó népszerűségének az ősszel kijött WHO-jelentés sem tehetett jót, amely szerint a napi szintű feldolgozott sertéshús-fogyasztás rákkeltő lehet. Mindezek miatt simán előfordulhat, hogy a drasztikus áfacsökkentés ellenére a sertéshús nem lesz sokkal népszerűbb a mostaninál.
Kifejezetten furcsa egyébként az a kormányzati törekvés, amely mind a táplálkozástudomány eredményeivel, mind a lakosság spontán kialakult igényeivel szembe helyezkedve mindenképp a mostani mennyiség kétszeresét szeretné lenyomni az emberek torkán. Fazekas Sándorék szerint a WHO kutatását a nemzetközi bioüzemanyaglobbi rendelte meg, és a miniszter legutóbb egy vecsési Coop hentespultjánál tartott sajtótájékoztatóján a több disznóevést jelölte meg a jobb életszínvonal egyik zálogaként.
Az exportra termelés részben jó lehetőség, de ennek is vannak határai: az újabban becélzott távol-keleti piacokra csak magas minőségű készterméket, például kolbászt, szalámit érdemes exportálni, az olcsóbb áruk esetében a szállítási költség annyi lenne, mint maga a hús ára. További érdekesség, hogy bár a Pápai Hús és a Csányi Sándor érdekkörébe tartozó Pick a napokban kapott engedélyt a kínai minőségellenőrzési hivataltól termékeik forgalmazására, ez még nem fog túl nagyot dobni a magyar sertés utáni keresleten: a felszámolás alatt álló Pápai húsgyár rossz helyzete miatt alig tud fizetni a beszállítóknak, a Pick pedig nagy mennyiségben vásárol külföldről olcsó fagyasztott disznóhúst.
Támogatják, csak nem azt, akit kéne
A Miniszterelnökség alá tartozó Vidékfejlesztési Program ugyan foglalkozik a sertéstenyésztőkkel, a MOSZ szerint azonban olyan módon, ami a disznók legnagyobb hányadát tartó nagygazdaságokat diszkriminálja és kizárja a támogatások köréből.
“Az 1200 hektár feletti földdel rendelkező gazdálkodóktól elvonták az alaptámogatást, ami korábban hektáronként mintegy 45 ezer forint volt, az 1200-1800 hektáros birtokmaximum miatt pedig a nagygazdaságok folyamatosan veszítik el a bérelt területeiket. A sertéságazatot ez különösen érzékenyen érinti, mert gyakran a nagy földterületek művelői nagy sertéstartók is egyben, akik az állattenyésztés esetleges veszteségét a növénytermesztéssel szokták kompenzálni” - mondja a MOSZ egyik ágazati szakértője.
A Vidékfejlesztési Program sertéságazati fejlesztési forrásainak legfeljebb 20 százaléka, 5 évre mindössze 4 milliárd forint érhető el a nagyobb sertéstartók számára.
A MOSZ szerint ezek a diszkriminatív szabályok arról árulkodnak, hogy a kormány nem látja szívesen a nagyobb szereplőket az ágazatban. Ezzel csak az a baj, hogy a sertésállomány nagyjából 75 százalékát éppen ezek a gazdaságok tartják, így az ő szívatásuk nagyjából egyenlő az egész szektor szívatásával.
A tárca látszólag azt szeretné, ha divatba jönne a kisebb léptékű disznótenyésztés Magyarországon, de ennek többek között az is betesz, hogy az önkormányzatok szinte mindenhol tiltják a belterületi sertéstartást, mert a szag zavarná a közösséget.
A nagyok szándékos ellehetetlenítésének elmélete ugyanakkor nem feltétlen tűnik reálisnak, mivel több kormányközelinek tartott üzletembernek is van érdekeltsége a területen. Például az Orbán Viktorhoz közel álló Mészáros Lőrinc nemrég szállt be a nagybani sertésbizniszbe, amelyben további grandiózus tervei is vannak.
A MOSZ szerint a támogatási rendszer másik komoly gondja, hogy
sokan még azok közül sem kapták meg a pénzüket, akik jogosultak lennének rá.
A területalapú, zöldítési vagy éppen tenyészkoca-támogatások teljes összege már december óta kifizethető lenne, ennek ellenére nem érkezik meg, pedig sok állattartó a csőd szélén táncol.
Fazekas Sándor a nyilvánvaló problémák ellenére sikerpropagandát folytat a sertésstratégia eredeményességéről. A MOSZ kritikáira rákérdeztünk a Földművelésügyi Minisztériumnál, ahol csak az elérhető támogatások összegéről tájékoztattak minket, a Vidékfejlesztési Program feltételrendszerét és a stratégia gyenge pontjait érintő felvetésekre nem reagáltak. A kérdéseket elküldtük a Miniszterelnökségnek is, a cikk megjelenésééig nem válaszoltak.
Amennyiben tetszett a cikkünk, illetve más hasonló híreket is szívesen olvasna, itt lájkolhatja oldalunkat!
Kapcsolódó cikkeink:
A FIATAL KÍNAI GYÁRTÓ PISZOK OLCSÓN KÍNÁLJA OKOSTELEFONJÁT
TOP 5
