Először is: milyen szőlőből érdemes csinálni? Hogy kell eltenni, hogy ne forrjon fel? Hogy kell tárolni? Miben, milyen körülmények között?
1.) Az első dolog, amire rájöttünk: mustot nem a legfinomabb csemegeszőlőből kell csinálni. Brutálisan édes lesz.
Tökéletesen elég a borfestésre használt szőlő, sőt tulajdonképpen még finomabb is lett a belőle készült must, mint az ennél sokkal drágább saszlából csinált.
2.) A különböző típusú szőlőket nem szabad keverni.
3.) Sokáig filóztunk rajta, hogyan tisztítsuk meg a szőlőt, sajtoljuk ki a levet: sutuljunk vagy leszemezgessük egyenként a fürtöket majd gyümölcscentrifugán lenyomjuk?
A sutut nem találtuk elég higiénikusnak- a festék lepereg a sutulás közben, és belekerül a lébe. A szemezgetés utáni centrifuga összevissza köpködte a magokat, nem vált be.
A legjobb az volt, amikor szemezgetés nélkül nyomtuk le a centrifugán: így nem kellett folyton megtisztítani a gépet a magoktól.
3.) Különböző tanácsokat kaptunk arra, meddig kell forralni a levet: végül azt láttuk, teljesen mindegy.
Mert hogy volt, aki azt mondta, elég addig forralni, mikor elkezdi a habzást, mások szerint meg kell várni, míg teljesen letisztul.
Én a habzás kezdetekor elkezdtem leszedni a habot, és mire végeztem, az már le is tisztult.
4.) A bortermelők szerint pincében kell tárolni, na és persze borkénnel vagy nátriumakármivel tartósítani: mi nem csináltunk vele semmit - vagyis a szokásos Bokor Katalin-féle tartósítással tettük el: egy sem ment tönkre, és nagyon jó érzés úgy inni, hogy tudom, semmi bele nem illő nincs benne.
Szóval a 25-30 üvegből már csak 4 van, már alig várjuk a következő fordulót! Mióta kifakadt a szőlőnk, a kisfiam minden nap megkérdezi: Anya, most már érik? Hát még nem. Még messze van. Sajnos.
A Bokor Katalin féle tartósításról ide kattintva lehet bővebben olvasni...